Érik az olimpia Galambos Péternek

Érik az aranyérem Galambos Péternek címmel rövid eszmefuttatást közöltünk két évvel ezelőtt, amikor felnőtt világversenyen újabb ezüstérmét szerezte meg hazánk hosszú ideje legjobb evezőse. A jóslatból szerencsére idén valóság lett, Péter nemrég első Európa-bajnoki címét ünnepelhette. Mikor gratuláltam neki telefonon, csak annyit mondott, hogy jó lett volna kicsit korábban megírnom azt a cikket… Az élet viszont nem áll meg, Peti és Rapcsi, azaz a kiváló edző, Rapcsák Károly újabb magaslatok meghódításán törik a fejüket. Terveikről kérdeztem őket edzés után a Vác Városi Evezős Club vízparti sporttelepén az életmentő árnyékot adó, hatalmas fedett étkezőasztalnál ülve a tikkasztó kánikulában.

– Kellemes kötelezettségünknek teszünk eleget azzal, hogy próbáljuk megfejteni a közös sikereitek titkát. A tavalyi, Petihez mérve nem túl acélos év után idén világkupa-győzelem, Európa-bajnoki aranyérem, világkupa bronz. Így terveztétek?

Rapcsák Károly: Peti folyamatosan dobogón végez a világ legjobbjaival vívott csatái során. A mezőny változik, de vele tíz éve számolni kell, amikor éremosztásra kerül sor a világ bármely táján. A tavalyi év ehhez képest nem a várakozásainknak megfelelően alakult, aminek az oka egyértelműen a Peti vírusos betegségeiből adódó súlyvesztés, fontos időszakokban négy-hat napos edzéskimaradás. Esély sem volt tehát arra, hogy a versenyeken a szokásos csúcsformáját tudjuk hozni.

Galambos Péter: A tavalyi év hullámvölgy volt a pályafutásomban. Ez az év pedig visszatérés a szokásos formámhoz. Előfordult, hogy századmásodpercek választottak el az aranyéremtől. Most nekem jött ki jobban a lépés.

– Mikor döntötted el, hogy megpróbálod mint edző átadni a tapasztalataidat az ifjabb generációnak?

Rapcsák Károly: Dr. Mészáros László volt az edző itt Vácon. Egyre több időt kellett volna erre a feladatára fordítania, amit egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott vállalni. Felajánlottam neki, hogy besegítek, mivel a versenytársaim abbahagyták, az én korosztályom szépen lassan elfogyott mellőlem. Kipróbáltam és megtetszett. Először eveztem a gyerekekkel, később motorcsónak-vezetői vizsgát tettem, megszereztem az edzői képesítést, majd a középfokút és a felsőfokút is.

– Milyen a jó edzés?

Rapcsák Károly: Ami a sportolónak és az edzőnek is öröm! Megvalósult céljai jó érzéssel töltik el a sportolót, jót tesznek a testének-lelkének. Az edző számára pedig az jelenti a legnagyobb örömet, ha a tanítványa folyamatosan lép előre, cseperedik, erősödik, ügyesedik. A versenyek aztán megmutatják, hogy hol tart éppen. Máról holnapra persze nem történik semmi sem, rengeteg türelem és kitartás szükséges a fejlődéshez.

– Két évtizednyi edzői munkád volt szükséges hozzá, hogy a tanítványod, Pető Tibor vb-aranyat szállítson a klubotoknak 2001-ben.

Rapcsák Károly: Klubunk anyagi helyzete nem engedte meg, hogy megtartsuk a legjobb versenyzőinket. Két évvel Tibor aranyérme előtt döntött a város és a klub vezetősége a felnőttek támogatásáról. Korábban több jó képességű sportolónkat voltunk kénytelenek ifi után szélnek ereszteni. Pető Tibor, aztán Hirling Zsolt már a Magyar Evezős Szövetség támogatását is élvezhette. A Vác Városi Evezős Club az élvonalba került, ami azt is jelenti, hogy nemzetközi szintű hajókkal dolgozhatunk. A fiúk-lányok azóta válogatott szinten is szép eredményeket érnek el a versenyeken.

– Emlékeztek-e még az első találkozásotokra?

Galambos Péter: Az egyik osztálytársam itt evezett. Biciklivel lejöttem a Dunapartra, hogy majd edzés után együtt megyünk haza. Rapcsi megkérdezte, hogy szeretnék-e evezni. Akkoriban kosárlabdáztam, de gondoltam, kipróbálom magam a vízen. Olyan jó társaság jött össze itt, hogy hetente három-négy alkalommal lejárogattunk focizni, játszani, evezni a barátokkal, haverokkal. Két-három év múlva utolértem, sőt lehagytam azokat, akik jóval korábban kezdték el az evezést. A fordulópont az volt, amikor serdülőben bronzot nyertem az országos bajnokságon. Keményebben kezdtem el dolgozni, emeltük az edzésszámot, és a felnőtteknél már a normálsúlyúak között is egyre jobb eredményeket értem el.

Rapcsák Károly: A munka meghozza gyümölcsét! Aki többször jön edzésre, aki elég szívós és szorgalmas, annak lassan a szervezete is rááll az evezésre. A kiemelkedő teljesítményhez alapvetően szükséges a jó testfelépítés, a hosszú végtagok, az egészséges keringés, anyagcsere. Ha minden összejön, előbb-utóbb örömét kezdi lelni benne a sportoló. A sikeres külföldi versenyek, a többiek tisztelete, elismerése, az egyre jobb hajók, lapátok használata repítik előre az embert. Az eszközelosztás nálunk szigorúan érdem szerint történik, és ezt nem kérdőjelezi meg senki sem. Mindannyian pontosan tisztában vagyunk vele, hogy ki mennyi időt és energiát fordított az edzésmunkájába. Akit valami más jobban kezd érdekelni…

– Esetleg őrülten szerelmes lesz!

Rapcsák Károly: Az lemarad. Peti négy év kemény munka után, húsz éves kora körül bizonyította, hogy van benne elég makacsság és átlagon felüli lelkierő a nemzetközi szintű eredmények eléréséhez. Szövetségi kapitányaink sok egységben kipróbálták, de a dubló eredményei meg sem közelítették a könnyűsúlyú egypárban elért sikereit. Petinek eleinte egyáltalán nem volt semmilyen affinitása a sporthoz. Akkor gondolkodott el igazán az egészen, amikor 2008-ban felmerült az olimpiai indulásának a lehetősége. A pekingi olimpián szereplő magyar evezős válogatott tartaléka volt.

– Kár, hogy a könnyűsúlyú egypárevezősök versenye nem szerepel az olimpia programjában!

Rapcsák Károly: Véleményem szerint Peti akaraterejének, állóképességének köszönhetően futásban vagy kerékpározásban is nagyon nagy eredményekre lenne képes, de szerencsénkre evezős lett. Megbeszéltük, hogy újra megpróbáljuk az olimpiát. Pontosan kidolgoztuk a menetrendet.

Galambos Péter: Sajnos könnyűsúlyú dublóban nincs párom. Egyedül kell bizonyítanom. Itthon a normálsúlyúak között is a legjobb lettem idén. Ha jövőre is a legjobb leszek, indulhatok a pótkvalifikáción, ahol négy-öt sportolónak még sikerül jegyet váltania Tokióba.

Rapcsák Károly: Pétervári-Molnár Bendegúzt már kilencszer sikerült megverni, most is ez a cél a hazai válogatón. Aztán a kvalifikációs versenyen bármi előfordulhat, ha Peti lelkesedése nem csökken. Tudjuk, hogy a könnyűsúlyú egypár a mi kenyerünk, mégis megpróbáljuk, mert ez az egyetlen lehetőség arra, hogy Peti olimpián szerepeljen. A legnagyobb evezős országok versenyzői már kvótát szereztek. Peti megpróbálja felvenni a versenyt a kisebb országok versenyzőivel a pótkvalifikáción. Ez persze még a jövő zenéje, mert jelenleg a világbajnokságra készülünk. Kicsit bölcsebben, mint eddig, nem megyünk fejjel a falnak, nem utazunk minden lehetséges versenyre, és így kellőképpen éhesek leszünk a vb-re. Peti új hajója reménykeltően egyenletes, jó tempót megy, még mindig folyamatosan csiszolódik a technikája, taktikai érzéke.

– Kevesen tudják, hogy az Eb előtt kórházba került a nagymamád, a világkupa előtt pedig elhunyt.

Galambos Péter: Igen, kórházba került, de bíztunk benne, hogy minden rendben lesz és hamarosan hazajöhet. A világkupára viszont úgy utaztam ki, hogy már meghalt. Kicsit csúsztatni is kellett miattam a temetést, mert mindenképpen ott akartam lenni a szertartáson. Versenyen beszűkült tudatállapotban van az ember. Eszedbe sem jut, hogy azzal foglalkozz, hogy esik, vagy mi zajlik a szomszéd csapat sátrában. Kizárólag magaddal vagy elfoglalva, például azzal, hogy volt-e reggel székleted. Ez a beszűkült tudatállapot segít abban, hogy ki tudd zárni a külvilágot, a zavaró körülményeket, a fizikai vagy a lelki fájdalmat.

Rapcsák Károly: Nem is tudtam a dologról! Azt tudtam, hogy nagyon jó kapcsolatban volt a nagyival. Peti nyilván azt gondolta, hogy meg tudja oldani egyedül, és sikerült is megtennie. Az edző sajnos nem tud segíteni ilyenkor, a sportoló lelkierején múlik, hogy képes kezelni vagy nem.

– Meddig lehet ilyen szinten versenyezni?

Rapcsák Károly: Naponta háromszor járok Dunakesziről Vácra edzést tartani. Nagyon nagy dolog, amikor Peti beül egy fiatal mellé, és menet közben elmondja a tapasztalatait. Sokat tanulnak belőle a gyerekek. A saját tapasztalataim alapján viszont azt mondom, hogy egyszerre versenyszerűen evezni és edzéseket tartani nem lehet. Petiben nemzetközi szinten van még négy-öt év. Utána szívesen venném, ha kicsit besegítene nekem…

Galambos Péter: Egy tapasztaltabb sportoló rengeteget tud segíteni a lelkes kezdőknek, haladóknak. Én is sokat tanultam az előző generáció tagjaitól. Közös edzésen az idősebb versenyző fel tudja hívni a figyelmet sok ügyetlenségre, esetlenségre, rossz beidegződésre, ami iszonyatos mennyiségű energiát emészt fel, mégsem megy rendesen a hajó.

– Mikor dől el, hogy összejön-e Tokió?

Galambos Péter: Jövő májusban már okosabbak leszünk.

Rapcsák Károly: Kéretik jósolni egy kicsit!

– Rajtam ne múljon! Az interjú címe az lesz: Érik az olimpia Galambos Péternek.

 

Horváth Gábor Miklós

Fotó: Horváth Áron