Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Legalább három havi félretett összeg szükséges a nyugodt élethez
Az elmúlt öt hónapban sok mindent átértékeltünk, lelkileg és pénzügyileg egyaránt. Ez az időszak több mindenre megtanított, többek között arra, hogy az embernek muszáj megtakarítania, félretennie legalább három hónapra elegendő összeget. Hiszen ha bármi is történik, akkor ne essünk pánikba, s a félretett pénzünkből meg tudjunk élni átmenetileg. Billwachs Tibor, befektetésekkel foglalkozó szakember tanácsokat ad abban, hogyan tegyünk félre, mire figyeljünk, és miért fontos, hogy rövid- és hosszútávú megtakarításokkal is rendelkezzünk.
A pénzügyi szakember, a Premi-U Investment egyik tulajdonosa úgy véli, hogy sok minden megváltozott a vírus óta, vagyis nem ugyanott folytatjuk az életünket, ahol abbahagytuk márciusban. Azt tanácsolja, hogy a megoldásokat többféle szempontból kell megvizsgálnunk, és a jövőnkre koncentrálnunk, a váratlan helyzetekre pedig felkészülnünk.
– Fontos, hogy legyen megtakarításunk, vagyis legyen mibe belekapaszkodnunk. Akinek devizában volt a pénze, a pandémia alatt szép nyereségre tehetett szert. Továbbá azért is lenne érdemes félretenni, mert amikor jön egy lehetőség, akkor érdemes kihasználni. Ha hozzá kell nyúlnunk a félretett pénzünkhöz, akár élelmiszer, akár orvosi kiadás miatt, de nem biztosítottuk be magunkat előre különböző termékekkel vagy pénzügyi biztonsági tartalékkal, akkor nem tudunk befektetni. Nekem van egy olyan szabályom, amit tanácsolni szoktam, hogy egy átlagbérrel rendelkező embernek a fizetése 20%-át félre kellene tennie. Azért szükséges ezt tenni, mert hat hónapnyi biztonsági tartalékkal érdemes rendelkeznünk, amihez bármikor bármilyen okból kifolyólag hozzáférhetünk. Ha hirtelen elveszíti az ember a munkáját, akkor legyen mihez nyúlni. Megtakarításokból is kellene rövid, közép- vagy hosszútávú, mozgatható pénzzel rendelkeznünk. Ha az ember folyamatosan be tudja tartani ezt a szabályt, akkor egy ingatlan önerejét össze tudja gyűjteni, vagy később akár a nyugdíjas életére nagyobb összeget tud felhalmozni. Az a különbség a magyar és a nyugat-európai nyugdíjasok között, hogy mi, magyarok akkor kezdünk el félretenni, amikor már közel állunk a nyugdíjhoz, tehát 50 éves korunk körül/felett. A nyugati országok kultúrájába van kódolva, hogy az ott lakók rögtön elkezdenek félretenni, ahogy munkába állnak huszonévesen. Az a 25 évnyi plusz idő pedig óriási pénzt jelent. A nyugati nyugdíjas abból él, amit összerakott 40 év alatt, ráadásul annak kamata is elég a megélhetéshez. Az a fontos, hogy az ember a saját maga jövőjéért felelős, és azért cselekedjen is, amelyet úgy tud megtenni, hogy a jelenben lemond valamiről a jövője érdekében. Ha ez neki nehezére esik, akkor kérjen tanácsot szakembertől, aki nemcsak egy tervet állít össze számára, hanem a futamidő alatt végig segíti, és mindig aktualizálja az adott időpontban a megtakarító igényeihez és lehetőségeihez a pénzügyi portfólióját. Ezek lehetnek akár évtizedek is, hisz ez nem sprint hanem inkább maraton, amit nem elég csak elkezdeni, hanem végig koncentráltan és a piaci lehetőségeket figyelve és kihasználva kell növelni közösen a megtakarítás méretét, változtatni a szerkezetét, hiszen a pénzügyi világban éppen úgy jelennek meg innovációk és termékek, mint az élet bármely egyéb területén. Példaként: a 1990-es években az üzleti biztosítások, 2010-ben a tartós befektetési számlák néhány évvel később a nyugdíjbiztosítások, stb. A részvénypiacról kiemelve: a Google vállalatot csak 1998-ban alapították, vagy a Facebook is csak 2004-ben látott napvilágot. Mindig járjunk nyitott szemmel, vagy ha erre időnk, energiánk, affinitásunk kevesebb, akkor keressük meg számunkra azt a szakembert, aki nem csak megfelelően edukált, de mellé úgy is érezzük: közösen tudnánk hosszú időn át együtt dolgozni.
