Ez kemény dió volt!

Műszaki hiba nélkül, mégis vért izzadva kormányozta a Waldviertel Rallye céljába a BMW Z4 M Coupet Lángi Attila. A Dynamic Rally Team pilótája és segítője, Veres Gábor komoly küzdelmeket folytatott a pályákon uralkodó körülményekkel szemben. A kettős végül az abszolút 15. helyen, és a P3-19 kategória 1. helyén végzett, ezzel pedig az év végi, kategória 2. pozíciót is bebiztosították maguknak.

Lángi Attila: Ez kemény dió volt! Amit az idei évben átéltünk nehézségek, együttesen sem érték el a múlt hétvégi viadal megküzdési fokát. Az, hogy csak két alkalommal mehettünk végig a szakaszokon pályabejáráson, számunkra kevésnek bizonyult – de talán nem is vagyunk ezzel egyedül a mezőnyből. Tovább nehezítette a szombati menetelésünket, hogy hiába készültünk fel egyfajta változatra a pályák állagát és körülményeit illetően, az egész éjjel zuhogó eső ezt totálisan felborította. A murva teljesen felázott, olyan volt, mintha be lennénk vazelinezve, és egy nylon zacskón csúszkálnánk versenyzés közben. A helyzet ráadásul körről körre rosszabbodott.

Az első szakasz etap lett az egyik osztrák duó borulása miatt, a második pedig arra volt jó, hogy rájöjjek, teljesen át kell gondolnunk az egész itinert. Körről körre próbáltunk tisztességgel helyt állni, de ehhez murvagumik helyett sáros körülményekhez megfelelő abroncsokra lett volna szükségünk. Ezekkel a feltételekkel ugyanis olyan érzésünk volt, mintha slick-eken autóztunk volna az esőben. A maradék öt szakaszból még kettő szintén kivettek a balesetek miatt, s a futam végére már úgy nézett ki a pálya széle, mint egy versenyautó temető. A Power Staget már kicsit kedvtelenül, motiváció nélkül teljesítettük, hiszen legnagyobb ellenfelünk és barátunk, Rafi (Rafael Tamás) is időközben kiesett. Le kellett csak gurulnunk tehát az utolsó szakaszon, de így is egy küzdés volt ez számunkra, hiszen a végére besötétedett és a köd is leszállt az útra.

Hihetetlenül jó verseny lehetett volna ez a Waldviertel Rallye, hiszen a tempós és technikás részek váltakoztak. Normális körülmények között élmény lett volna rajtuk autózni. Most is bebizonyosodott az, hogy a Z4 nem murvára való, habár a célba érést most gond nélkül teljesítette. Ezzel az eredménnyel bebiztosítottuk magunknak az év végi 2. helyezésünket a P3-19 kategóriában.

Úgy gondolom, mindenki, aki ezen az iszonyatosan nehéz szezonzárón célba kormányozta a versenygépét, megérdemel egy pacsit! Minden elismerésem!

Veres Gábor: Ha autóversenyezni lehet, akkor mi mindig jól érezzék magunkat. Így volt ez most is, annak ellenére, hogy hihetetlenül nehéz futamunk volt a Waldviertel Rallyen. 2012-ben már jártam itt, amikor Baracskai Zsoltival és a Citroen C2-essel álltam rajthoz, de a pályák közül csak egyet ismertem – azon pedig az etapok miatt nem is tudtunk végigmenni. A csapat annak fényében készítette fel a Z4-t a megpróbáltatásra, hogy komoly hiba nélkül kibírja a murvát. Profi munkát végeztek, hiszen tényleg semmi probléma nem akadt az autónál, de azt be kell látnunk, hogy ez a BMW még mindig nem ilyen körülmények közé való.

Én úgy érzem, hogy talán az az utolsó esti gyors nem kellett volna már oda. A korábbinál még jobban csúszott akkor a pálya és a köd is leszállt. Addigra úgy alakultak a küzdelmek, hogy nekünk igazából már csak le kell gurulnunk a szakaszon, hiszen Rafiék – akik „veszélyt” jelenthettek volna az év végi második helyezésünkre – már előbb kiállásra kényszerültek. Célba értünk, így abszolút elégedett vagyok a hétvégi teljesítményünkkel. Az év végi, kategória második helyezésnek pedig igazán örülök, a sok bonyodalom után ez egyfajta elégtétel számunkra. Attila kiérdemelte, hogy siker koronázza meg az idei szezont, hiszen rengeteget dolgozott az eredményért – nem csak a kormány mögött, hanem a szerviz- és a felkészítési munkálatok során is.