Fazekas-Zur Krisztina: Nem volt egyszerű visszajönni

Elköszönt itthon, férjhez ment az amerikai Rami Zurhoz és az Egyesült Államok színeiben kezdett el kajakozni hét évvel ezelőtt Fazekas Krisztina. Az akkor húszas évei vége felé járó klasszis talán maga sem hitt benne, hogy egyszer kétszeres olimpia bajnok lesz belőle. Aztán Krisztával négy éve nagyot fordult a világ, hazajött és beült leghátra a Londonban aranyérmet szerző női négyesbe, majd ugyanebben a pozícióban, Rióban megvédte címét.
zur

– Domináltak a szombati döntőben. Hogy kerekedtek ennyire egyértelműen felül a riválisokon?

– Közvetlenül a verseny előtt magabiztosak voltunk, mert nagyon megbíztunk egymásban. Természetesen az óriási önbizalmat adott Taminak (Csipes Tamara) és nekem, hogy láttuk a párost és Danát (Kozák Danuta) is egyesben, látszott, hogy nagyon jó formában vannak Szabó Gabival.

– Kívülről nézve úgy látszott, hogy sima volt a címvédése, ezt belülről is így érezte?

– Nekem nagyon érdekes volt ez a négy év, egyrészt gyorsan eltelt, olyan mintha tegnap lett volna a londoni olimpia, másrészt megszületett két éve a kisfiam, ő pedig felbolygatta rendesen az életet, természetesen a jó irányba. Viszont a szülésből visszajönni azért elég nehéz volt és nem lehettünk abban biztosak, hogy sikerülni fog. De szerencsére Ramival, aki a férjem és az edzőm egy személyben, ezt is megoldottuk.

– A csapatból utolsóként szálltak vízre Rióban Csipes Tamarával, hogy bírta a várakozást?

– Most sokkal jobban izgultam, mint London előtt. Akkor még nem nyomott bennünket ennyire az esélyesség terhe, most viszont tényleg éreztem, hogy nekünk áll a zászló és nyernünk kell. Azt hiszem, hogy jól megoldottuk.

– Tokióban is megpróbálná ugyanezt?

– Őszinte leszek, egyelőre fogalmam sincs. Érzem, hogy a korom miatt már nem annyira tervezhetek előre a kajakban, úgyhogy mindenképpen le fogok ülni a férjemmel és megbeszéljük, hogy mit szeretnénk. Az biztos, hogy nem menekülök el ebből a világból. Ez az aranyérem nagyon pozitív löketet adott és még mindig imádok kajakozni, de 36 éves vagyok, ezért át kell gondolnom, hogy hogyan tovább….