– Domináltak a szombati döntőben. Hogy kerekedtek ennyire egyértelműen felül a riválisokon?
– Közvetlenül a verseny előtt magabiztosak voltunk, mert nagyon megbíztunk egymásban. Természetesen az óriási önbizalmat adott Taminak (Csipes Tamara) és nekem, hogy láttuk a párost és Danát (Kozák Danuta) is egyesben, látszott, hogy nagyon jó formában vannak Szabó Gabival.
– Kívülről nézve úgy látszott, hogy sima volt a címvédése, ezt belülről is így érezte?
– Nekem nagyon érdekes volt ez a négy év, egyrészt gyorsan eltelt, olyan mintha tegnap lett volna a londoni olimpia, másrészt megszületett két éve a kisfiam, ő pedig felbolygatta rendesen az életet, természetesen a jó irányba. Viszont a szülésből visszajönni azért elég nehéz volt és nem lehettünk abban biztosak, hogy sikerülni fog. De szerencsére Ramival, aki a férjem és az edzőm egy személyben, ezt is megoldottuk.
– A csapatból utolsóként szálltak vízre Rióban Csipes Tamarával, hogy bírta a várakozást?
– Most sokkal jobban izgultam, mint London előtt. Akkor még nem nyomott bennünket ennyire az esélyesség terhe, most viszont tényleg éreztem, hogy nekünk áll a zászló és nyernünk kell. Azt hiszem, hogy jól megoldottuk.
– Tokióban is megpróbálná ugyanezt?
– Őszinte leszek, egyelőre fogalmam sincs. Érzem, hogy a korom miatt már nem annyira tervezhetek előre a kajakban, úgyhogy mindenképpen le fogok ülni a férjemmel és megbeszéljük, hogy mit szeretnénk. Az biztos, hogy nem menekülök el ebből a világból. Ez az aranyérem nagyon pozitív löketet adott és még mindig imádok kajakozni, de 36 éves vagyok, ezért át kell gondolnom, hogy hogyan tovább….