Fegyencek szerepelnek Böjte Csaba és Várnagy Andrea közös kisfilmjében

Az „Isten ma kinyitott egy ablakot nekünk” című dalt rabok éneklik

Nem mindennapi videoklipet álmodott meg Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes. Rabok által írt, szerkesztett és előadott dalt filmesítettek meg, amellyel arra hívják fel a figyelmet, hogy esélyt kell adni az elítélteknek, a gyermekeket pedig a rosszat elkerülve a jó útra terelni. A zenei börtönmisszió mentora Várnagy Andrea, zongoraművész, aki örömmel vesz részt ebben a munkában is.  

A klip a Balassagyarmati Fegyház és Börtön Színjátszó Köre által írt Szent Adorján életéről szóló színdarab egyik zenéjére, az „Isten ma kinyitott egy ablakot nekünk” című dalra készült. A kisfilm egy szabadulás-történetet mutat be, mely azt szimbolizálja, hogy a fogvatartottak a reintegrációs alkotó munkájuk által kiszabadulnak bezártságukból. A váltakozó képek bemutatják a kontrasztot a dalban is megénekelt két világ között, a felemelkedést, elismerést, melyet a darabban játszó művészek átélhettek a József Attila Színházban, ahová kitartó munkájuk révén eljuthattak, kivívva családtagjaik elismerését, megbecsülését. Zongorán közreműködött Várnagy Andrea, művésznő és szereplőként a fogvatartottak színjátszói mellett a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei és Böjte Csaba is feltűnnek. A forgatásokban és az utómunkákban a dévai gyermekek is segítettek, akik a Gyermek Jézus Stúdió munkatársai, szakmai vezetője pedig Török László, aki rendezte, és forgatta a videót. A klipet Kaposváron, a ZeneVarázslat című rendezvényen mutatták be, ahol Csaba Testvér a zongoraművésznővel együtt mesélt missziós élményeiről.

Böjte Csaba úgy gondolja, hogy a zene olyan dolog, amely nem untatja a gyerekeket, sőt felszabadítja őket, és a bennük lévő értékek felszínre törnek.

– Amikor behoznak hozzánk egy gyereket, akkor mindig azt mondom, hogy hátha ő lesz a 21. század Kodály Zoltánja vagy József Attilája. Nem tudni, mi rejlik benne, és ez a szép szülői, pedagógusi feladat, hogy kihozzuk belőlük a legjobbat. Isten ugyanis selejtet nem teremt, valamit beletett az ő kicsi szívükbe is, és ez nem csak a gyerekeknél működik, hanem a raboknál is. Engem nagyon zavar a gondolkodásunk, hogy vannak a jó és a gonosz emberek, és mindig a jók győzedelmeskednek. Az evangéliumban Jézus találkozott a rossz emberekkel is, és arról beszél, hogy az eldobott kőből szegletkő válik! Zakeus megbánta bűneit, és szétosztotta vagyona felét a szegények között, Saulból pedig Szent Pál, a népek apostola lett, és megírta élete végén a csodaszép szeretethimnuszt. Engem sem bírónak küldött az Isten, hanem orvosnak illetve edzőnek, aki motiválja a gyermekeket. Én hiszem, hogy ez működik a raboknál is. Hálás vagyok Várnagy Andreának, hogy belevágott ebbe a nagy kísérletbe velem együtt, és külön köszönöm Dr. Budai István tábornoknak, hogy partner volt a programban, és hogy a jót kihoztuk az elítéltekből.

Várnagy Andreát meglepte Csaba Testvér egyedi ötlete, ám örömmel csatlakozott a kezdeményezéshez:

– A zene egy láthatatlan híd, amely két oly különböző világot összeköt. A cellák bűnhődő magányát, a félelmekkel teli hosszú éjszakák szorongását és azt az őrzött, újraálmodott szabad világot, amelynek reményébe mindennap kapaszkodni lehet. Azt az oly sokszor elképzelt jövőt, amelyre Isten a művészet által most kinyitott egy ablakot. Hangokba öntött ígéretek, amelyeknek ereje van, és az őszinte hála a családtagok felé, akik a láthatatlan bélyeg ellenére is kitartóan várnak, és viselik az elhibázott, rossz döntések következményeit. A hónapok óta tartó közös munka által mindannyian többek lettünk. A zene megnyitotta a szíveket, s általa kimondható lett a kimondhatatlan. Ebben a művészi küldetésben, ahogy építettem, én is épültem; ahogy adtam, úgy rögtön vissza is kaptam. A belém vetett bizalmat beléjük vetett bizalommá gyúrva közös alkotásba burkolóztunk. Látva az alázatos munkát, átélve a megható pillanatok csodáját, amelyben a fogvatartottak a nevelőkkel alkottak, muzsikáltak, végig éreztem, hogy áldás van az elkezdett úton. A próbák során tisztuló harmóniák, a daIok mögé rejtett könnyek és mosolyok megelőlegezték, hogy a remény egyszer valósággá válhat. Mert hinni szeretnének magukban. Ehhez az új esélyhez nagy erő kell. És megdönthetetlen bizonyosság az újrakezdés lehetőségében. Ez a remény szól a dalokon és a verseken keresztül. És a kérés azért a bizalomért, amely könnyebbé teheti lépteiket az úton, vissza a teljes élet felé. A lemez minden egyes hangja szeretetből született, és mi lehet ennél fontosabb? Ha majd az újjáépülő családok élete egy szebb és jobb jövő felé indul el, akkor tudni fogom, hogy minden hang megérte.

Tizenhétezer rab ül manapság Magyarországon börtönben, és negyvenezer gyermeknek kell nélkülöznie elítélt édesapját vagy édesanyját. A fogvatartottak 60%-nak pedig a felmenői is voltak már rácsok mögött. Böjte Csaba szerint nagyon lényeges, hogy ezzel foglalkozni kell.

– Kitaláltam, hogy milyen jó lenne, ha közösen készítenénk egy albumot, amelyen Andrea zenél, a rabok dalolnak, én prédikálok, és ajándékozzák meg ezzel a saját gyerekeiket. A címe a Hangokba zárt szabadság, melynek ők maguk tervezték a külsejét is, és nyolc fegyház különféle kórusa énekel egy-egy dalt. Számomra olyan nagy élmény volt, amikor elénekelték a fiúk a dalokat egymás kezét megfogva, könnyek között, és a családjuk, a saját gyermekeik tapsoltak. Éreztem, hogy Isten ma is képes csodákat tenni, és ezeknek az embereknek a szívéből kihúzza a szépet. Az evangéliumból azt kellene megtanulni, hogy tudjuk a jót kiszeretni egymásból, a családtagjainkból, az elítéltekből, mert én hiszem, hogy arra születtünk, hogy egymást boldoggá tegyük, és ne bántsuk egymást! A saját gyerekeinket sem árt tanítani, hogy ellen tudjanak állni a kísértésnek, és megtartsák Istengyermeki szabadságukat. A fegyencek arról énekelnek, hogy van remény és megoldás, a szeretetből sarjadó párbeszéd pedig képes lerombolni bennünk és körülöttünk magasodó falakat, a muzsika és a szeretet hangján pedig hidat építhetünk egymás közé. Adja az Isten, hogy a remény hangja legyen mindannyiunk számára!