A Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész a Duna Ridikül című műsorában beszélt arról, hogy édesanyja szenvedélybetegsége miatt ideje korán kellett felnőnie. Kislányként gyakran érezte magát magányosnak, a kötődési nehézség pedig az egész életére rányomta a bélyegét.
A nehézségekkel terhelt gyermekkor olyan érzelmi traumákat hagyhat maga után, amelyek felnőtt korban is fennakadásokat okozhatnak. A parentifikáció – amikor egy gyermek szülői szerepeket kénytelen átvállalni – már kiskorában ránehezedett Gregor Bernadettre, osztotta meg a Duna Ridikül című műsorának vendégeként.
„Engem egy szenvedélybeteg édesanya nevelt, akit emiatt ideje korán elveszítettem. Nehéz volt érzelmileg utat találni, kapcsolódni hozzá. A gyerekkoromat leginkább a magányosság hatotta át, halk szavú és visszahúzódó kislány voltam. A színpad később remek terápiának bizonyult: nem a komfortzónámból dolgozom, hanem a megélt traumáimat forgatom bele a hivatásomba” – kezdte Gregor Bernadett, aki nem tagadja, érzelmi életét máig meghatározza a védekezés és a függetlenség.
„A kapcsolódás nélküli gyerekkor miatt úgy éreztem, hogy a szeretet nem alanyi jogon jár, azért meg kell küzdeni, azt ki kell érdemelni. A magamra utaltság érzése felnőtt koromat is meghatározza, nem akarok soha senkinek az útjába lenni, és csak magamban bízom meg feltétel nélkül” – tette hozzá a színművész.
Gregor Bernadett a Ridikül vendégeként azt is megosztotta, két gyermek édesanyjaként állandó és feltétlen szeretetet biztosít fiainak. Mint mondta, 23 évesen, első gyermeke születésekor még éretlen és bizonytalan anya volt, a második fia érkezésénél viszont már tudatosan és következetesen igyekezte nevelni gyermekeit. A teljes beszélgetés újranézhető a Médiaklikken.
Ridikül – minden hétköznap Kocsis-M. Brigittával 16 órakor a Dunán.
Fotó: MTVA/Tőke Béla