Fényképezte: Zsigmond Vilmos

A hatalmas érdeklődésre való tekintettel kétszer is tartott tárlatvezetést saját fotókiállításán az idén 85 éves, mindmáig aktív Zsigmond Vilmos a Ludwig Múzeumban. Az a hír járja, hogy a második tárlatvezetést elsősorban a piarista öregdiákok kérésére vállalta, hálából egykori Alma máterének. A Harmadik típusú találkozások Oscar-díjas operatőrének a neve gyakran feltűnik mostanában is, többek között a Mindy Project nevű amerikai tévésorozat stáblistáján olvashatjuk.

Fotózni autodidakta módon kezdett az 1940-es években, komolyabban pedig az 1950-es évek elejétől Dulovits Jenő Művészi fényképezés című könyvének „útmutatásai” alapján. Minden érdekelte, a kompozíciós elvektől a nyersanyagok tulajdonságain át a fénykezelésig, sőt még a labormunkák is: a filmeket maga hívta elő.

A több teremben látható, grandiózus kiállításon első alkalommal mutatkozik be a művész egyéni tárlaton, ráadásul 150, nem akármilyen színvonalon kinagyított felvételével. A Fényképezte: Zsigmond Vilmos című kiállításon természetesen láthatunk jó párat a filmes életmű emlékezetes darabjaiból, többek között a főiskolás vizsgafilmekből, az 1956-os forradalom utcai harcairól az operatőr baráttal, Kovács Lászlóval készített felvételekből, aztán a világhírt hozó, a legnagyobb amerikai színészekkel és rendezőkkel forgatott alkotásokból.

A Ludwig Múzeum érdeme, hogy a hét évtizeden átívelő munkákat több csoportban mutatja be, figyelembe véve Zsigmond alkotói gondolkodásmódjának fő jellegzetességeit, lehetőséget teremtve a fotográfiai és az operatőri tevékenység összefüggéseinek elemzésére, értelmezésére.

A kiállítás, amely egyúttal a Budapesti Tavaszi Fesztivál ünnepélyes megnyitó eseménye volt, június 21-ig várja azokat, akik kíváncsiak egy valóban világraszóló pályát befutott, mégis mindmáig szerény, érzékeny, röviden egyik legnagyobb kortárs művészünk alkotásaira.

Horváth Gábor Miklós