Filmbemutatók

Az osztrák hadsereg motoros hírvivője a második világháború drámai eseményei közepette anyját elvesztett rókakölyökre lel az erdőben. Ettől kezdve elválaszthatatlanok lesznek egymástól: együtt élik át a sors rájuk rótt fejezeteit, benne a felemelő és kellemes, de az izgalmas, sőt szinte kibírhatatlanul keserű pillanatokat is.

A róka című film történetét a rendező, Adrian Goiginger dédapjától „örökölte”: vele esett meg hasonló annak idején. A családjától elszakított fiú végre kimutathatja érzelmeit, amit különös módon viszonoz a róka is.

A forgalmazó, a JUNO11 Distribution szokásához híven, beszélgetésre invitálta az újságírókat a sajtóvetítés után. Ezúttal nem a film alkotóival ismerkedhettünk meg, hanem Radisics Milán fotóművésszel és Kurunczi Norberttel, a Rókales Alapítvány vezetőjével. A kiváló természetfotós a rókafotózás nehézségeit ecsetelte, pedig Roxyval, képei „sztárjával” már majdhogynem baráti kapcsolatba keveredett a felvételei készítése során. A rókamentő Kurunczi azt hangsúlyozta, hogy ne felejtsük el: a róka vadállat. Ha találkozunk egy tündérien édes példánnyal, ne várjuk, hogy úgy viselkedjen, mint egy évszázadok óta az ember közelében élő állat. A helyes magatartás a vadállatokkal szemben, hogy békén hagyjuk őket. A Rókales Alapítvány sérült és árván maradt rókák mentését, gondozását végzi, és igyekszik minden, a vadon élő állatokkal kapcsolatos tudnivalót közkinccsé tenni.

Március 7-én, a 19 órai vetítés után az Uránia Nemzeti Filmszínház nézői is feltehetik kérdéseiket Radisics Milánnak, akinek Roxyról készült fotósorozatából kiállítás nyílt az Uránia mozi kávézójában. A forgalmazó jóvoltából minden A róka című filmre megváltott mozijegy 111 forinttal támogatja a Rókales Alapítvány munkáját.

Számos nemzetközi díjat nyert, többek között Szarajevóban, Miskolcon és Cottbusban nagy elismerést kivívott, a Rigó, rigó, szederinda című grúz filmmel találkozhatunk március 7-től a magyar forgalmazónak, a Cirko Filmnek köszönhetően.

Egy nyugdíjas életére készülő, ötven körüli hölgy, Etero (Eka Chavleishvili) amolyan magának való csodabogár egy szánalmasan elmaradott, grúz faluban. Háztartási boltja vezetését egyre jobban unja. Az jelenti számára a reményt, hogy hamarosan végleg bezárhatja az üzletét. Úgy érzi, senki sem hiányzik az életéből, hiszen ha a szabadságát feladná, sokkal rosszabbul járna. Az ismerős családok hölgytagjainak sorsából is erre a következtetésre jut. Az egyedül élő nők azonban gyanúsak: Eterot is szájára veszi a falu. Egy jó illatú úr, aki az árut szállítja neki, keresztül húzza számításait. Együttlétük Etero minden képzeletét felülmúlja, de kiderül, hogy a férfinak (Murman: Temiko Chichinadze) sem közömbös. Etero olyan furcsa tüneteket kezd észlelni magán, hogy azt hiszi, súlyos, sőt talán halálos beteg. Jobbnak látja, ha Murmannal abban egyeznek meg, hogy nem keresik többé egymást. A fővárosi kórház diagnózisa azonban alapjaiban változtatja meg Etero minden, a független, boldog, békés, kényelmes, kötöttségektől és pletykáktól mentes jövőjével kapcsolatos elképzeléseit.

A rendező, Elene Naveriani minden szituációt apró részletességgel bemutat, így olyan érzésünk lehet, mintha mi magunk kukucskálnánk be szemérmetlen módon a két nagyszerű színész legintimebb, legtitkosabb pillanataiba is. A berlinben dolgozó magyar operatőr, Agnesh Pakozdi remek alkotótárs ebben.

Március 7-től látható a mozikban a 2023-as Locarnói Filmfesztivál fődíjas alkotása, Ali Ahmadzadeh rejtett kamerákkal forgatott filmje, a Tűréshatár. Egy magányos drogdíler (na jó, van egy borzalmas kutyája), a szinte végig kocsijában száguldozó Amir (Amir Pousti) szemszögéből az iráni fővárosban élő drogosok szürke hétköznapjait mutatja be felkavaróan a film. Amir egyszerre akar kiszakadni a valóságból, és segíteni a segítségre szorulóknak, akiknek egyedül ő jelenti a gyógyulást, a megoldást, a reményt.

„Az járt a fejünkben, hogy bármelyik pillanatban letartóztathatnak – olvashatjuk a rendező-forgatókönyvíró-producer nyilatkozatában. – Úgy dolgoztunk, mint egy csapat kém egy titkos küldetésen. A művészi kihívás számomra az volt, hogy vegyítsem a realisztikus tereket a szürrealista esztétikával és látomásossággal.”

Ali nyilván nem látta az ötvenöt éve nagy port kavart Szelíd motorosokat, amely forgatása során Kovács László operatőrünk elsőként kísérletezett például a drogosok által „látott” képek vászonra álmodásával.

A forgalmazó Magyarhangya Tízparancsolat Filmklubja zárásaként vetítette premier előtt a Tűréshatárt a Bem moziban. A film utáni beszélgetés meghívott vendége Huszti Zoltán, a Budapest-Albertfalvi Szent Mihály plébánia káplánja volt. A fiatalok körében rendkívül népszerű festőművész, a TikTok evangelizáció nagymestere pontosan azt mondta, amit én fogalmaztam meg magamban a film megtekintése után: Ali Ahmadzadeh alkotásával nemcsak az iráni vezetők, egyúttal a nézők tűréshatárát is feszegeti…

Horváth Gábor Miklós