Forgatás a Napraforgó utcában

Javában zajlanak a JUNO11 Pictures európai összefogásban készített Véletlenül írtam egy könyvet című egész estés családi mozijának a munkálatai. A Nemzeti Filmintézet, az Eurimages és a Nederlands Filmfonds támogatásával, Lakos Nóra rendezésében megvalósuló produkció ötvennapos forgatása június közepén indult. A főszereplő, tündéri fruska, Demeter Villő (képünkön a film díszletében, fotó Rózsa Tamás) mellett Mátray Lászlót, Rujder Vivient, Zsurzs Katit, Tenki Rékát, Lovas Rozit, Mucsi Zoltánt és Hárs Boncát láthatják majd a nézők. A Napraforgó utcai forgatás egyik napján a gyártó jóvoltából mi is leskelődhettünk.

A Pasaréti út vége, a Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium környéke most a filmeseké. A sok parkoló autó láttán sejteni lehet, hogy vakáció idején nem az oktatási intézmény dolgozói vagy tanulói tüsténkednek errefelé. Egy kellemes, hatalmas fákkal védett udvarban egy még kellemesebb filmes büfé várja a stábot és vendégeit. Hetek óta erről a bázisról indulnak azok a szerencsések, akik ennek a filmnek a készítésében részt vehetnek. Szerencsések, mert a producernek, Sümeghy Claudiának (felvételünkön a Napraforgó utcában) mindenkihez van egy jó szava, a munka olyan rendben és nyugodt körülmények között folyik, mintha nem is filmforgatásról lenne szó. Az újságírók egyik csapatát ő maga kíséri a forgatás helyszínére.

A Napraforgó utcai ház, amelyben a történet jelentős része játszódik, olyan átváltozáson esett át, hogy tulajdonos legyen a talpán, aki felismeri majd a saját lakását a filmben. A stáb mindenesetre otthonosan mozog a felépített díszletben, jól érzi magát a két gyerek, Villő és Bonca is.

Fotó: Rózsa Tamás

Zsurzs Katit a forgatás szünetében arról kérdezem, hogy mi az, ami az embert és a művészt, vágtatva a hetedik X felé, ennyi filmes és színházi szereplés után arra sarkallja, hogy mosolyogva keljen fel és induljon útnak nap mint nap. „Anyám (Zsurzs Éva Kossuth-díjas rendező, a szerk.) nyugdíj után magába fordult, bezárkózott, nem akart találkozni senkivel, szinte ki sem lépett a lakásból. A ismert rádiós jegyzetíró, Bajor Nagy Ernő szavai nagyon megmaradtak bennem, amit anyámnak mondott, hogy minden nap fel kell öltözni és el kell menni valahová legalább egyszer, ha nincs is semmi dolga! Ernő a Magyar Rádió Pagodájában ebédelt miden nap, ha nem volt éppen ott vagy a városban valami dolga, mert szeretett a kollégáival, színész barátaival, írókkal, rendezőkkel találkozni, beszélgetni, ötletelni. Én a hat unokám mellett alig tudom úgy logisztikázni az életem, hogy mindig mindenkinek jó legyen, de igyekszem. Hálás vagyok a sorsnak, hogy még a szakmában sem felejtettek el, rengeteg helyre hívnak, ezen a területen is komoly logisztikára van szükségem. Szerencsére nem kell bevetnem Ernő találmányát, hogy ebédelni menjek a Pagodába. Dupla szerencse, mert talán már az épület sincs meg, nem hogy ebédelni tudnék a barátaimmal a valamikor híres-nevezetes Bródy Sándor utca 5-7-ben.”

Micsoda nap! Nem gondoltam, hogy forgatáslátogatáson még életmódtanácsot is kapok.

Horváth Gábor Miklós