Ghetto: üzenet a fiataloknak

Május 27-én és 28-án a Vígszínházban mutatja be a tel-avivi Cameri Színház Ghetto című előadását. A Vígszínház színpadán sajtótájékoztatót tartó művészek, és Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete szerint ez a vendégjáték a két teátrum közötti negyedszázados kapcsolat csúcspontja.

Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója a Ghetto legfontosabb mondanivalójának azt tartja, hogy egy művésznek, egy embernek dacolnia kell a valósággal akkor is, ha tiltott a játék, ha elveszik a jogát attól, hogy úgy éljen, ahogy egy művész, ahogy egy ember élni szeretne.

Ilan Mor izraeli nagykövet kiemelte, hogy hét évtizeddel a vészkorszak után különleges szimbolikája van annak, hogy egy izraeli színház, izraeli színészekkel, héber nyelven, Budapesten, a Vígszínházban adja elő Joshua Sobol egy vilniusi gettóban játszódó darabját, ahol a halálraítéltek sajátos módját választják a szembeszállásnak a nácikkal: színházi előadásokat tartanak. Így tudták megőrizni emberségüket ezekben a rettenetes időkben. A nagykövet, akinek a felesége édesapja éppen ebben a táborban volt fogoly, jól tudja, hogy milyen élet zajlott itt. Ezért tartja fontosnak mindig mindenhol felhívni a figyelmet arra, hogy az emberi értékek ilyen körülmények között is megmaradhatnak! Ez üzenet mindenki, de különösen a fiatalok számára, hogy a maguk erejével küzdjenek a kirekesztés ellen. Május 27-én ötszáz gimnazista Budapestről és környékéről kedvezményes belépővel nézheti meg az előadást. A nagykövet az oktatás fontosságáról beszélt a Szegedi Tudományegyetem, a Szegedi Zsidó Hitközség és a Jad Vasem Nemzetközi Holokausztkutató Intézet közös, A magyar holokauszt 70 év távlatából – a nagypolitikától a hétköznapokig című konferenciájának megnyitóján is. Meggyőződése, hogy az antiszemita jelenségek ellen legsikeresebben az oktatás segítségével lehet föllépni. Tanulni kell a múlt hibáiból. Jelentős lépésként értékeli, hogy a magyar kormány 2014-et holokauszt-emlékévvé nyilvánította, amelynek keretén belül létrejöhetett ez a vendégjáték is.

Marton László, a Vígszínház főrendezője a művészi értékek egyfajta összegzésének érzi az először éppen harminc éve színpadra állított Sobol-mű legújabb előadását. A nemzetközi színházi világ már közvetlenül az ősbemutató után egyértelműen a legizgalmasabb munkák között tartotta számon a darabot. Harminc év alatt hatvanszor mutatták be a vilniusi fogolytábor történetét a világ legkülönbözőbb színházaiban.

Omri Nitzan, a Cameri Színház főrendezője azt reméli, hogy a magyar közönség számára is egyértelmű lesz: a Ghetto nem a halálról, hanem szenvedélyesen az életről szól! Sobol darabja azt mutatja meg, hogy mire képes az ember. Ebben az előadásban nemcsak a zsidók élményeiről van szó, ez az emberi teljesítmény himnusza. Szól persze a színház fontosságáról is. Hitet tesz a színház, a szabadság és a művészet mellett. De nem feledkezhetünk meg a tényekről, hiszen az író történész-dramaturg, aki dokumentumok, dalok, levelek, vallomások alapján alkotta meg művét. Ez az oka, hogy folyamatosan változott a darab, mert az előadások után néhány túlélő még pontosított, sőt hozzáfűzött dolgokat egy-egy epizódhoz, amelyek közül Sobol nem egyet bele is épített a művébe. Nyolcvanezer embert zsúfoltak össze a vilniusi gettóban, akikből három év múlva mindössze két-három ezren támolyoghattak vissza otthonukba. A többiek jeltelen tömegsírokban végezték. És ilyen körülmények között, hogy átlagosan minden egyes nap hetven fővel kevesebben voltak, pezsgő kulturális élet zajlott a táborban. A gettó színházi társulata még a negyvenöt évvel ezelőtt tragikus körülmények között elhunyt magyar színműíró, Indig Ottó Ember a híd alatt című darabját is előadták. Az emberi szellemet és méltóságot, a humánumot nem lehet lábbal tiporni. A testet meg lehet alázni, meg lehet semmisíteni, de a lelket nem. Sobol az ellentmondásokat sem hagyja ki művéből. Ahogyan az egykori táborban megtörtént, éles viták voltak a cionizmusról, arról, hogy legyen-e egyáltalán színház vagy sem, hogy jiddis vagy héber nyelven játsszanak. Az életszeretetnek, az emberségnek, a józanságnak mégis mindig sikerült felülkerekednie a fájdalmas jelenségeken. Az előadás rendezője jó embereket vár a Vígszínház nézőterére, akik nyitott szívvel igyekeznek levonni a fájdalmas jelenségek tanulságait. Az ötven fővel Budapestre érkező tel-avivi társulat minden tagja május 28-án délelőtt ellátogat a haláltáborokban elhunyt magyarok emlékművéhez.

Horváth Gábor Miklós

MTI Fotó: Máthé Zoltán