Gondűző borocska mellett…

Dúzsi Tamás és Dóka Attila még az előadás előtti percekben is próbálnak.

Leírhatatlan öröm érte az Újnyugat Irodalmi Kör megjelent tagjait, versmegzenésítéseinek előadásával már a korábbi alkalommal is nagy sikert aratott Dóka Attilát, és az esten Babits Mihály költeményeit tolmácsoló Dúzsi Tamást, az Év Borászát a TIT kelenföldi székházában.

Szabó Zoltán Attila, az est és a Nyugat Plusz irodalmi újság szerkesztője ezúttal improvizációs képességéről tett tanubizonyságot: az esemény helyszínéül szolgáló terembe rengeteg széket cipelt át egy másikból, hogy a kezdésre összegyűlt, elképesztő számú közönség egyetlen tagjának se kelljen állva hallgatnia a műsort.

Aki a József Attila Színház Legendák nyomában című irodalmi estjeinek bármelyikén is részt vett már, az tudja, hogy Szabó Zoltán Attila humoros fejtörővel oldja a feszültséget a megszeppent közönség és a fellépők között. Mert mégis csak arról van szó, hogy szinte ijesztően szuperközeliben hangzanak el ezek az alkotások színészek vagy a költők, írók saját előadásában. Ezen az esten kiderült, hogy jó technikai feltételek mellett remekül használhatóak a Hangzó Nyugatplusz CD-n megjelent versek ilyen alkalmakkor is. Novák Valentin nyilvános interjú keretében Molnár József költő nemrég megjelent kötetét mutatta be, előtte pedig Papp János Kazinczy-díjas színművésztől hallhattuk a könyvben is olvasható, Valahol című verset a CD-ről.

Fotó: Juhász Melinda

Dóka Attila a hamarosan megjelenő Hangzó Nyugatplusz második lemezére készített versmegzenésítéseit adta elő.

Az est második része hatalmas meglepetés volt azok számára, akik eddig nem tudták, hogy Dúzsi Tamás szekszárdi borász pontosan annyira szereti – Petőfi szavaival élve –  gondűző borocskáit, mint az irodalmat. De nem is akármilyet, hanem elsősorban a Szekszárdon született Babits Mihály költeményeit! Dúzsi kóstolni hozott kétfajta rozé és kétfajta vörös bora testületi kortyolgatása közben úgy szavalta el Babits Esti kérdés című versét és a Jónás könyve egy igen tekintélyes részletét, hogy az ámulattól nagyon vigyáznia kellett mindenkinek, nehogy kihulljon a szép talpas üvegpohár a kezéből.

Horváth Gábor Miklós