GYÓGYÍTÓ TAVASZ AZ OPERÁBAN ÉS AZ ERKELBEN

A Magyar Állami Operaház vezetése 2012-ben indította el a Mindenki Operája sorozatot, melynek keretében a műsorpalettára kerülő darabok nyilvános főpróbáira nagycsaládokat vár kedvezményes áron, a húsvéti Parsifal színpadi főpróbájára pedig egy-egy társadalmi célcsoportot invitál vendégségbe. Idén április 16-án 1000 orvos kapott meghívást a Wagner szent ünnepi játékára.

 Fotó: Juhász Melinda

Tavaly a történelmi egyházak vezetői és képviselői vendégeskedtek az ünnepi előadáson, idén pedig, a kezdeményezés folytatásaképp a magyar orvostársadalom legnagyobb, önkéntes tagságon alapuló szervezete, a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének segítségével érkezik a közönség. „A lélek gyógyászai után most a test gyógyászait várjuk a nézőtérre, bár ezt érdemes volna árnyalni, hisz az emberi pszichével foglalkozó szakemberek és betegszervezetek képviselői is jelen lesznek. Így ma már inkább a gyógyulás Parsifaljáról beszélhetünk, amelyben ott egy szenvedő király, akinek a fájdalmával azonosulhatunk” – mondja Ókovács Szilveszter főigazgató az április 16-ai alkalommal kapcsolatban.

Prof. dr. Poór Gyula, a MOTESZ elnöke jelentős részt vállalt abban, hogy az Opera meghívása eljusson az orvostársaságok mellett a hazai orvosi közélet meghatározó személyiségeihez, az akadémikusokhoz, az egyetemekhez, az országos intézetekhez, az egészségügyi kormányzathoz és a többi ágazati orvosszervezethez, valamint a gyógyszercégek vezetőihez. A kört kibővítve az orvosokon kívül jelen lesznek az egészségügyi szakdolgozók, valamint a betegegyesületek képviselői, hiszen a szakszemélyzet segítsége és a betegek együttműködése nélkül érdemben gyógyítani nem lehet. A tavalyi és az idei alkalom a Wagner-mű összekötő szimbóluma mellett még egy ponton találkozik. Dr. Poór Gyula hitvallása szerint ugyanis az egészségügyi intézmények szerepe jóval több, mint a gyógyítás. „Közösségi helyként kell működniük, és így a velük kapcsolatba került betegek révén részt vállalhatnak társadalmunk felemelésében. Ebből a célból hoztunk létre az ORFI-ban egy közösségi központot, ahol intézeti betegeikkel heti rendszerességgel beszélgetnek el orvosaink, informálva őket betegségük mibenlétéről, ezáltal partnerré téve őket a gyógyítás folyamatában. A spirituális igények kielégítése céljából megépített kápolnánkban szentmisék és istentiszteletek zajlanak és a lelki gondozást mind a négy történelmi egyházra kiterjesztettük.”

Az 1983-ban, Mikó András rendezésében bemutatott operaházi előadás letisztult eszközökkel, a tér monumentalitását a téma és a zene monumentalitásának szolgálatába állítva alkot harmonikus egységet. A gyógyítók Parsifalján a címszerepben Kovácsházi István áll színpadra, Kundry figuráját egyik legnagyobb Wagner-énekesnőnk, Németh Judit alakítja, Titurel szerepét pedig Kovács István énekli, aki az orvosi pályát cserélte fel az operaszínpaddal. A nemzetközi előadógárdában színpadra áll még Alexander Marco Buhrmester, Matti Salminen, a dobogón pedig a világhírű Pinchas Steinberg.

 

PRIMAVERA’14

Április 22-26.

A Magyar Állami Operaház mint nemzeti intézmény rangjából és helyzetéből fakadó kötelessége a vidéki operajátszás támogatása. Ez a felismerés hozta létre 2013-ban a Primavera-sorozatot, amelynek alkalmával egy héten át vidéki operatársulatok friss bemutatóit tűzik műsorra az Erkel Színházban. Az Opera ugyanakkor e kapcsolatok kétirányúságának fontosságát hangsúlyozza, ezt szolgálja az évadban újraindított Gördülő Opera programsorozat, melynek keretében minden évadban egy-egy budapesti produkcióval látogatnak el vidéki színházainkba. Az évadban Kecskemét és Szolnok után még Kaposvár, Székesfehérvár és Sopron közönsége láthatja Káel Csaba színrevitelében Donizetti Don Pasquale című operáját. A két kezdeményezés kölcsönös lehetőséget biztosít arra, hogy egy-egy előadás szélesebb közönségréteghez jusson el, különös tekintettel a főváros újranyitott, legnagyobb befogadóképességű játszóhelyére, az Erkel Színházra.

Április 22-én indul a Primavera’14, amelynek alkalmával hat napon át vendégszerepel a Győri Nemzeti Színház, a Debreceni Csokonai Színház, a Kolozsvári Magyar Opera, a Miskolci Nemzeti Színház, a Pécsi Nemzeti Színház, valamint a Szegedi Nemzeti Színház társulata.

GIUSEPPE VERDI: RIGOLETTO – április 22.

 

A Győri Nemzeti Színház előadása

1982-ben  először Bor József rendezésében tűzték műsorra Győrben a Rigolettót, az akkori Kisfaludy Színházban. A címszerepben a nézők  Bede-Fazekas Csabát is hallhatták, ahogy 15 évvel később Korcsmáros György rendezésében is, amikor 1997-ben újra színpadra állították Verdi operáját. Az első előadásban a Herceget Györgyfi József játszotta, és mindkét évben Schwimmer János volt Sparafucile, a bérgyilkos megformálója.

Érdekesség még, hogy a legújabb, Forgács Péter-féle rendezésben, ami az 1920-as évekbe helyezi a történetet,  Tordai Hajnal a jelmezek tervezője, csakúgy, mint az 1982-es előadásban. Lázin Beatrix 1997-ben Maddaléna szerepével debütált a győri publikum előtt, most 2014-ben ugyanezt a szerepet énekli.

Jelmeztervező: Tordai Hajnal

Díszlettervező: Bátonyi György

Karigazgató: Balogh Eszter

Koreográfus: Fekete Miklós

Rendezőasszisztens: Horváth Márta

Rendező: Forgács Péter

Vezényel: Silló István

A mantovai herceg: László Boldizsár

Rigoletto, udvari bolond: Gurbán János

Gilda, a leánya: Kovács Éva

Sparafucile, bérgyilkos: Rácz István

Maddaléna, Sparafucile húga:  Lázin Beatrix

Monterone gróf: Bede-Fazekas Csaba

Marullo, lovag: Molnár Erik

Borsa, udvaronc: Vincze Gábor Péter

Ceprano gróf: Szabó Balázs

Ceprano grófné: Wold Ildikó

Giovanna: Sashalmi Ágnes

Porkoláb: Schwimmer János

Apród: Deáky Dalma

 

Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara és tánckara

 

 

 

VAJDA JÁNOS: DON PERLIMPLÍN; DON CRISTÓBAL – április 23.

 

A debreceni Csokonai Nemzeti Színház és a Bartók Plusz Operafesztivál közös előadása

Kortárs operát nézni és hallgatni jó, mi több, élvezetes. Bizonyítékul álljon itt Vajda János régóta várt, a szerző kívánságára közösen bemutatott két műve, melyek Federico García Lorca bábjátékai alapján készültek. Az eredeti drámaszövegek nem kapcsolódnak egymáshoz, de Vajda egyfelvonásosai ikerdarabként, egy történet két olvasataként kerülnek színre. Mindkettő az öregedő férfi és a fiatal lány szerelmét meséli el, de míg az egyik szomorú, a másik vidám játékként teszi ezt. A Don Perlimplín és a Don Cristóbal így egyszerre működik párként és ellentétpárként, a tematikus és zenei hasonlóságokon túl egymás tükörképeként reflektálnak a szerelem komikus és tragikus oldalára. A házasság mindkét történetben halálhoz vezet ‒ Lorca olvasatában ilyen árat kell fizetnie az idősödő férfinak, ha fiatal feleséget választ. Míg azonban a tragikus belátás, miszerint sosem tudja majd boldoggá tenni ifjú párját, Don Perlimplínt az öngyilkosságba hajszolja, addig a Don Cristóbal felszarvazott címszereplője a legszebb vígoperai hagyományokhoz illően végül megpukkad mérgében. A fiatal feleség mellett tehát biztosra vehető az idős férj halála, de ugye nem mindegy, hogy miként jutunk el odáig?!

Dramaturg: Györgyfalvay Katalin

Koreográfus: Gemza Péter

Díszlettervező: Árvai György

Jelmeztervező: Szűcs Edit

Rendezőasszisztens: Bakai Barbara

Rendező: Keszég László

Vezényel: Török Géza

Szövegkönyvét Federico García Lorca azonos című novellái alapján írta: Várady Szabolcs

Don Perlimplín

Don Perlimplín: Haja Zsolt

Belisa: Rendes Ágnes

Marcolfa: Kovács Annamária

Anya: Bódi Marianna

I. kobold: Szerekován János

II. kobold: Böjte Sándor

 

Don Cristóbal

Don Cristóbal: Tóth János

Rosita: Balla Melinda

Anya: Bódi Marianna

A színházigazgató: Rácz István

A költő: Szerekován János

A beteg: Böjte Sándor

A táncos: Steuer Tibor

A klarinétos: Áchim Tibor

Közreműködik a Kodály Filharmonikusok Debrecen

 

 

 

GIOACHINO ROSSINI: ORY GRÓFJA – április 24.

 

A Kolozsvári Magyar Opera előadása

Rossini fergeteges operájában a mániákus szoknyavadász Ory az első felvonásban nem átall szerzetesnek, a másodikban meg apácának öltözni, csak hogy az imádott (értsd: megkívánt) hölgy közelébe férkőzhessen. A kétszereplős fogócska lényeges segéderői a valós ingerektől fűtött modern, mai férfiak és a képzelet által alkotott irreális szépségű virtuális középkori udvarhölgyek.

Lüszisztraté hős utódai motoron száguldanak, nadrágot viselnek a valóságban, a képzeletben pedig káprázatosan szépek, és fityiszt mutatnak a botcsinálta modern Don Giovanninak – éljen az emancipáció!

Díszlettervező: Lőrincz Gyula

Jelmeztervező: Szabó Emese

Hangversenymesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs

Fejdíszek: Rákossy Renáta
Operatőr, vágó: Schneider Tibor

Rendező: Szabó Emese

Vezényel: Jankó Zsolt

Ory: Bardon Tony

Adéle de Formoutiers: Covacinschi Yolanda

Isolier: Barabás Zsuzsa

Alice: Chiuariu Lívia

Ragonde: Veress Orsolya

Nevelő: Sándor Árpád

Raimbaud: Balla Sándor

Szövegét írta: Eugene Scribe, Charles-Gaspard Delestre-Poirson

Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara

 

 

 

 

WOLFGANG AMADEUS MOZART: DON GIOVANNI – április 25.

 

A Miskolci Nemzeti Színház előadása

„Mi az alapvető különbség egyben és a mindenben? A világ tévedése a hűség, vagy az ember lényege? Gonosz-e, ami érzéki? Öröm lehet az, amit jóságon keresztül nem vagyunk képesek elérni? Lehet nem tragikusan élni? Teljes életet élünk, vagy valami mást? Boldogság van, amerre tartunk, vagy csak békés megalkuvás? Mozart operájának főhőse függő ember. Mindent akar. A minden és a semmi nagyon közel áll egymáshoz – és a mindenbe a halál is beletartozik.” (Szabó Máté, rendező)

Don Giovanni függő ember – puszta létezésével mutat rá arra, mennyire összeférhetetlenek az ösztöneink a társadalmi elvárásokkal. Összezavarja a fennálló rendet, mozgásba hoz, provokál és megbotránkoztat. Útja pedig a magasból a mélybe vezet. Mozart daljátéka képszerűen épít fel zenei hangokból egy sosem látott és hallott világot és – ahogy Fodor Géza írja – ebben a térképen nem található birodalomban a szellemtől szabadulni vágyó érzékiség válik átfogó világnézetté.

Szabó Máté rendezésében egy 21. századi Don Giovanniról kapunk összetett képet. Hagyomány és újítás a színpadon, egyben kommentár a modern emberről – ez Mozart Don Giovannija a Miskolci Nemzeti Színház előadásában.

Díszlettervező: Khell Csörsz

Jelmeztervező: Füzér Anni

Dramaturg: Cseh Dávid

Zenei vezető: Cser Ádám

Karvezető: Regős Zsolt

Koreográfus: Bodor Johanna

Koreográfus-asszisztens: Füzi Attila

Rendező: Szabó Máté

Rendezőasszisztens: Sipos Richárd

Vezényel: Cser Ádám

Don Gonzalo de Ulloa, kormányzó: Cser Krisztián

Donna Anna, a leánya: Kozári Alinka

Don Giovanni: Haja Zsolt

Don Ottavio, Donna Anna vőlegénye: Decsi András

Donna Elvira: Herczenik Anna

Leporello, Don Giovanni szolgája: Cseh Antal

Masetto, parasztlegény: Kelemen Dániel

Zerlina, Masetto menyasszonya: Molnár Ágnes

Fordította: Oberfrank Géza

Közreműködik: a Miskolci Nemzeti Színház énekkara, balettkara és zenekara

 

 

 

GAETANO DONIZETTI: SZERELMI BÁJITAL – április 26.

A Pécsi Nemzeti Színház előadása

Nemorino, a félszeg falusi legény reménytelenül szerelmes a falu szépébe, a gazdag Adinába. Ám a lány nem ilyen férjet képzel magának, ezért kiadja a fiú útját. Egy csapat katona, élükön Belcore káplárral érkezik a faluba, s a tiszt azonnal udvarolni kezd a lánynak. Nemorino féltékenyen szemléli az eseményeket. Amikor arra vetődik a magát csodadoktorként hirdető, ám valójában kuruzsló Dulcamara, a fiú szerelmi bájitalt kér tőle. Mivel Belcore-nak másnap már tovább kell indulnia, megkéri a lány kezét, aki hogy bosszantsa Nemorinót, igent mond. A fiú kénytelen beállni katonának, csak hogy pénzt szerezzen egy újabb adag bájitalra. Amikor ez Adina tudomására jut, visszavásárolja Belcore-tól a fiú katonalevelét, és színt vall, miszerint meghatotta Nemorino jósága és ragaszkodása. Dulcamara boldogan hirdeti varázsszerének csodálatos hatását. A vígopera bemutatója 1832-ben volt Milánóban.

Díszlettervező: Horesnyi Balázs

Jelmeztervező: Rátkai Erzsébet

Asszisztens: Markó Rita

Rendező: Nagy Viktor

 

Vezényel: Vass András

Adina: Váradi Marianna

Nemorino: Szerekován János

Belcore: Bognár Szabolcs

Dulcamara: Jekl László

Giannetta: Vermes Tímea

Közreműködik a Pannon Filharmonikusok és a Pécsi Nemzeti Színház Énekkara

 

 

 

GIUSEPPE VERDI: SIMON BOCCANEGRA – április 27.

A Szegedi Nemzeti Színház előadása

 

Opera három felvonásban, két részben, olasz nyelven

Szövegét Francesco Maria Piave írta.

 

A Szegedi Nemzeti Színház az Armel Operafesztivál keretén belül mutatta be a Simon Boccanegrát a Verdi-bicentenárium apropójából. A produkció érdekessége, hogy a rendezés az 1881-ben a milanói Scalában bemutatott Boccanegra előadás mai nézők számára újragondolt rekonstrukciója. A Ricordi kiadónak köszönhetően a mai napig hozzáférhető az a Színpadra állítási útmutató, ami a korabeli előadások létrejöttéhez nyújtott segítséget.

A Simon Boccanegra alapjául az 1843-ban Madridban bemutatott Guttiérrez által írt dráma szolgált. Korábban a Trubadúr is az ő fiatalkori darabja nyomán íródott. Akárcsak a Trubadúr, a Simon Boccanegra cselekménye is rendkívül szövevényes.

Először 1857-ben mutatták be az operát a velencei Fenice Színházban, ahol igencsak hűvös fogadtatásban részesült. Később Giulio Ricordi vetette fel Vedinek, hogy újra kellene gondolnia az operát a fiatal író, Arrigo Boito segítségével. Az „új” Boccanegrát 1881-ben mutatták be a milanói Scalában. A Boito átdolgozásának köszönhető tanácstermi jelenet méltó helyre emelte a művet: az operairodalom remekei közé. Simon Boccanegra, a genovai dózse lelki nagysága és megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélye ebben a változatban rajzolódik ki igazán. És itt kap valódi hangsúlyt a mű máig aktuális üzenete: a béke és a szeretet.

Az eredeti bemutató dokumentumai alapján színpadra állította:

Pál Tamás, Molnár Zsuzsa, Toronykőy Attila

Vezényel: Pál Tamás

Simon Boccanegra, kalóz, majd Genova dózséja:

Amelia Grimaldi: Kónya Krisztina

Jacopo Fiesco, genovai nemes: Altorjay Tamás

Paolo Albiani, a dózse kancellárja: Réti Attila

Gabriele Adorno, genovai nemes: László Boldizsár

Pietro, genovai polgár: Kiss András

Az íjászok kapitánya: Börcsök Bálint

Amelia komornája: Dobrotka Szilvia

Közreműködik a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara