Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Pályafutása legkeményebb felkészülése, sikeres tesztprogram, futamgyőzelmek, pályacsúcsok, súlyos sérülés és műtét, rehabilitáció majd visszatérés – címszavakban így lehet összefoglalni Gyutai Adrián idei szezonját. A Tomracing Motorsport Team versenyzője úgy véli, minden szempontból megerősödve várhatja a következő idényt. Szüksége is lesz erre, hiszen 2015-ben pályafutása legkeményebb éve vár rá. A 24 éves paksi motoros egy teljes szezont teljesít a világ egyik legerősebb sorozatában: Adrián jövőre az olasz bajnokság National Trophy 600-as kategóriában versenyez, míg mellette az Alpok-Adria és az IMRC Bajnokság lehető legtöbb futamán is rajthoz áll.
– Az nem állítható, hogy egyszerű, átlagos idényt hagyott a háta mögött. Maga a felkészülése sem volt a megszokott, hiszen a fizikai alapozás mellett egy nagyon komoly tesztprogramot is teljesített. Lehet azt mondani, hogy szinte tökéletes alapokról indult?
– Nagyon nehéz éven vagyunk túl, de élveztem minden pillanatát. Keményen készültem már télen az idei évre, rengeteget motokrosszoztam és edzettem. Egy picit későn alakult ki a végleges kép, hogy miként fog kinézni a szezon, de március közepére elkészült a motorom, és egy elég komoly, hatnapos tesztprogramot csináltunk meg Rijekában, a Pannoniaringen és a Slovakiaringen. Ez rengeteget jelentett nekem, hiszen ilyen jól még nem tudtam egy évre sem felkészülni. Ráadásul az önbizalmamnak sem jött rosszul, hogy a szezon előtt sikerült megnyernem a Román Superbike Bajnokság hatszázas szezonnyitóját. Tehát néhány apróság kivételével tényleg tökéletes alapról indultam neki az idénynek.
– Annak a szezonnak, amelyet a nyári szünetig uralt a Superstock 600-as kategóriában…
– Tény, az év első fele is remekül sikerült, a versenyeken kívül a Hungaroringen edzéslehetőségem is volt, és a versenyek is jól alakultak. Az előző évi szinthez képest jóval erősebbé vált a bajnokság, ennek nagyon örültünk, és annak pedig még jobban, hogy stabilan a dobogóért, sőt, a futamgyőzelmekért harcoltunk. A motorom és a csapatom remekül működött, mindenki jól érezte magát, minden a helyén volt. A nyári szünetre úgy mentünk el, hogy vezettem mindhárom bajnokságot, sikerült két pályacsúcsot felállítanunk, futamgyőzelmeket és pole pozíciókat szereztünk. Ekkor minden szépnek és jónak tűnt…
– Aztán jött öt hét szünet, ami után minden alapvetően megváltozott. Végiggondolta már azt, mit kellett volna másként csinálnia a pihenő alatt?
– Igen, sajnos volt rá időm. Talán a hibát akkor követtem el, amikor az öthetes nyári szünet alatt nem motoroztam egy métert sem. Ha akkor lett volna egy teszt…
– De nem volt, és ettől kezdve mintha üldözni kezdte volna a balszerencse. Bukások, kizárás, technikai gondok, súlyos sérülés. Kihagytam valamit?
– Azt hiszem, csak azt, hogy versenyzői hiba. Ugyanis a nyári szünet után Most-ban folytatódott a bajnokság, ahol minden rendben volt az edzéseken, az időmérőkön is. A verseny viszont rosszul sikerült, előbb kiugrottam a rajtnál, majd hibáztam egy nagyot, és elestem, majd meglehetősen furcsa körülmények között kizártak, így lenulláztam a futamot. Másnap a warm up utolsó körében egyszerűen felrobbant a blokkom, így a jóval gyengébb tartalékkal állhattam csak rajthoz, végül „csak” második lettem. És ekkor jött a második versenyzői hiba, ugyanis a rengeteg elveszített pont miatt úgy véltem, csak és kizárólag a következő versenyhétvégén, Poznanban tudom ezeket visszaszerezni. Éppen ezért hatalmas nyomás alá helyeztem saját magamat, amit végül nem bírtam el. Ma már tudom, ez óriási hiba volt a részemről. Ugyan megnyertem a szabadedzéseket és az időmérőt, majd a pole pozícióból indulva a negyedik kör elejéig az első helyen álltam, amikor túlvállalva magam elestem. Ekkor még visszaálltam, de a nagy sietség miatt nem ellenőriztem le a féket, és a kifolyó fékfolyadék miatt hatalmasat buktam, súlyos sérüléseket szenvedtem. Már a poznani kórházban tudtam, hogy a bajnoki álmaimnak búcsút inthettem.
– Sőt, ekkor úgy tűnt, a szezon is véget ért…
– Megműtöttek a Sportkórházban, de a testi sérülések mellett talán a lelkiek még nagyobbak voltak, hiszen túl kellett tennem magam azon, hogy hiába dolgoztunk rengeteget, hiába voltunk harcban az első helyért a bajnokságokban, mindez semmivé vált. Ám ekkor megfordult a szerencsém. Ugyan a műtétet végző orvosok azt mondták, leghamarabb hét-nyolc hét után kezdhetek el óvatosan edzeni, míg a versenypályára legfeljebb 2015-ben térhetek vissza, a rehabilitációmat segítő specialisták – Orosz Csilla gyógytornász és Lénárt Ágota sportpszichológus, valamint a Kaqun Magyarország szakemberei – olyan fantasztikus munkát végeztek, hogy a műtétem után négy héttel tesztelhettem a Hungaroringen, és rá egy héttel elindulhattam az Alpok-Adria és az IMRC Bajnokság utolsó versenyén.
– Az eredmények alapján úgy teljesített mindkét futamon, mintha ki sem hagyott volna egyetlen napot sem. Mi motiválta ekkor, hisz a bajnoki címekre már nem volt esélye?
– Úgy éreztem, hogy az utolsó versenyen mindenképpen el kell indulnom, nagyon szerettem volna jól lezárni az évet, még akkor is, ha a bajnokság szempontjából már minden mindegy volt, ráadásul szerettem volna egy jót motorozni. Mindkét Alpok-Adria futamon dobogós lettem, és az utolsó magyar bajnoki futamot sikerült megnyernem, aminek nagyon örültem.
– Persze ne hallgassa el, ekkor már tudta, az elmaradt Európa-bajnokság miatt elindulhat a világ egyik legerősebb sorozatának, az olasz bajnokságnak a szezonzáró viadalán. Készen állt Mugellóra?
– Igen, hiszen a sérülésem után már versenyezhettem is, ráadásul a mugellói futam előtt ismételten teszteltünk egyet a Hungaroringen.
– Bizonyította tehetségét ott is, hiszen a National Trophy 600-as kategóriában, ami a Superstock 600-as olasz nemzeti bajnokságnak felel meg, a 39 fős mezőnyben a tízedik rajthelyet szerezte meg, míg a futamon a 11. helyen végzett. Elégedett volt a teljesítményével?
– Az olasz bajnokság mugellói zárófutamán kaptam lehetőséget egy nagyon kemény 39 fős mezőnyben a világ egyik legpatinásabb pályáján. Ott, ahol előtte még egy métert sem mentem. Ám hiába iktattunk be a versenyhétvége előtt itt is egy tesztet, de egész hétvégén félig esős félig száraz körülmények voltak a pályán, amik eléggé megnehezítették a munkát. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, hiszen a világ egyik legerősebb bajnokságában indulhattam, és úgy érzem, sikerült helyt állnom. Már ebből a hétvégéből rengeteget tanultam.
– Mi lesz jövőre?
– Őszintén remélem, az idei szezonból tanultam annyit, hogy jövőre mindezt hasznosítani tudjam. A fizikai felkészülésemet december elején kezdem meg, míg a mentális felkészítésemet továbbra is Lénárt Ágota irányítja majd, akivel élvezem a közös munkát. A menedzserem éjt nappallá téve azon dolgozik még most is, hogy olyan körülmények között versenyezhessek, ami biztosítja a fejlődésemet. Csak hálával tartozom a szerelőimnek – Bájónak és édesapámnak, Gyutai Attilának – valamint a csapatomnak, a Tomracing Motorsport Teamnek, hogy szintén mellettem állnak, mindenben segítenek. Örömmel árulhatom el, hogy a 2015-ös szezonommal kapcsolatban szinte minden lényeges kérdésre megvan a válasz, és annyit elmondhatok, hogy jövőre teljes szezont teljesíthetek az olasz bajnokság National Trophy 600-as kategóriában, míg mellette az anyagiak szabják majd meg, hány Alpok-Adria és IMRC bajnoki futamon tudok rajthoz állni. Vannak még nyitott kapuk, szponzori tárgyalások, és nem kizárt, hogy valamennyi versenyen ott leszek. Rengeteg munka vár ránk, de ha teljesíteni szeretnénk a közös álmunk, és ki szeretnénk jutni a világbajnokságra, akkor ennek érdekében mindenképpen egy magasabb szintre kell lépnünk. Lépésről lépésre haladunk, és úgy érzem, ha minden sikerül a terveink szerint, akkor 2016-ban már sokkal felkészültebb motorversenyzőként debütálhatok majd a Supersport világbajnokság mezőnyében. Még egyszer mindenkinek köszönöm ezt az évet, és jövőre mindent megteszek a lehető legjobb eredmények érdekében.
