Halálos szerelem a vágóhídon

Sajtóvetítés után ilyen sokatmondó csöndet legutóbb a Saul fia esetében lehetett tapasztalni, mint most, Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotásának hazai bemutatóján.

Mi lehet az, ami hatalmába keríti a nézőt, és szurkol egy normális életre alkalmatlannak látszó fiatal vágóhídi minőségellenőr hölgynek (Borbély Alexandra), hogy öngyilkossági kísérlete ne sikerüljön?

A rendezőnő patikamérlegen kimért dózisokban adagolja két szarvas megható csatangolását egy emberektől kellő távolságra elterülő erdőben (csodálatos felvételek!), a vágóhídra szállított szarvasmarhák szakszerű, de laikus szemlélőnek szinte feldolgozhatatlan, dokumentarista feldolgozását, és az üzem gazdasági igazgatója (Morcsányi Géza) lassan hömpölygő, de végül is minden akadályt elsöprő szerelmét az ellenőrhölggyel.

Enyedi Ildikó különleges történetet eszelt ki:  két vágóhídon dolgozó, végtelenül érzékeny, amolyan magának való ember csak a fatális véletlennek köszönhetően figyel fel egymásra. Kiderül, hogy éjszakánként pontosan ugyanarról a szarvaspárról álmodnak abban a bizonyos csodálatos erdőben. Ettől kezdve elválaszthatatlannak érzik magukat egymástól. Igen ám, de az élete delelőjén túljutott férfi csalódásaiból, az ifjú hölgy pedig az átlagnál fényévnyivel gyerekesebb lényéből, tapasztalatlanságából adódóan nem tudja, mi módon adja tudtára a másiknak, hogy közeledni szeretne hozzá. A hölgy hiába játssza el jóelőre fűszertartókkal, játékfigurákkal találkozásait az üzem ebédlőjében az igazgatóval, a szerinte remekül kifundált párbeszédek sehogy sem akarnak az elképzelései szerint alakulni a valóságban.

A rideg valósághoz szokott férfi és nő már-már feladja közeledési szándékát, mert még csak fel sem csillan a remény a dolgok megváltoztathatóságára. Az ellenőrnő dönt: ha ennyire képtelen arra, hogy közelebbi kapcsolatba lépjen a férfival, eldobja magától az életet. Úgy érzi, mindent megtett, amit tehetett. Pedig csak egy telefon kell, egy szerelmi vallomás a szerelmétől, amely még éppen idejében érkezik.

A szarvasos álmok megszünnek. Ettől kezdve a vágóhíd ridegségét, a szerelmesek görcsösségét, merevségét, ügyetlenkedéseit már ellensúlyozni képes a gúnyolódó kollégáktól és a bánatos szemű szarvasmarháktól kellő távolságra elterülő családi fészek.

A szereposztás telitalálat, nem lepődnék meg, ha Borbély Alexandra sorban kapná a fesztiválokon a legjobb női alakítás díját. Pontosan játssza azt a nehezen elviselhető embertársunkat, akin egyszerű halandók nem, csak a csoda segíthet. Morcsányi maga a csoda, hiszen színészi előképzettség nélkül tökéletesen érti és érzi minden rezdülését ennek a két furcsa figurának. Mi, nézők azt tartanánk lehetetlennek, ha nem találnának egymásra. Ahogy mondani szokás, az isten is egymásnak teremtette őket.

Szenzációsak a mellékszereplők is: Békés Itala egy háború előtti időkből ittfelejtett takarítónője egyetemi szintű helyzetgyakorlatokkal igyekszik az ellenőrnőnek segíteni abban, hogy pasit szerezzen magának. Mácsai Pál bélszínimádó nyomozója megjelenésekor pont annyira veszi át a hatalmat a vásznon, amennyire kell. Nagy Ervin még mindig az egyik legjobb macsó széles e hazában. Schneider Zoltán szexmániás HR-ese az a bicskanyitogató figura, aki valóban elhiszi magáról, hogy mindent megtehet. És tényleg. Eldöntöttem, Jordán Tamás gyermekpszichológushoz fogom küldeni az unokáimat, ha szükséges, olyan meggyőzően jóságos, a felnőttek nyavalyáin segíteni képtelen, ám végtelenül aranyos, kedves bácsit játszik. Tenki Rékának az az arckifejezése felejthetetlen, amikor az igazgató megnyugtatásul közli vele, a munkahelyi pszichológiai tesztek kitöltésével foglalatoskodó szakemberrel, hogy csak megbeszélt akció volt a közös álom kolléganőjével. Még bocsánatot is kér a gyerekes csínytevésért. Tenki szívéről hatalmas kő esik le, hiszen praxisában még nem találkozott akkora marhasággal, hogy két ember pontosan ugyanazt álmodja minden éjjel. Ja, csakhogy ez a vágóhíd Enyedi történetében nem akármilyen hely.

A film március 2-től látható a hazai mozikban.

Horváth Gábor Miklós