Hangulatjelentés, 3. nap-Jövőre Veletek ugyanitt!

Már a korai órákban látszott, hogy derekas muri lesz, a No wave sátorban a stand-up comedys arcok műsoráról szó szerint folyt ki a nép. A Kalinka Nagyszínpadot nyitó Depresszió közönsége a pokoli meleg ellenére lelkesen énekelte a dalokat, a srácok is bőszen nyomták.

Az ifjabbik generáció Tankcsapdájának is hívható Depi magabiztosan hozta a szintet, a magukból kivetkőzött tinilányok látványa pedig minden érző szívű rocker lelkét megérintette, ebben biztosak vagyunk.A Fezen Csarnokban is megdörrent a heavy metal, és a nyitó az EGO-Project finoman szólva sem a padlónak zúzott. A Media Markt közönségét pedig egy kicsivel később derekasan megugráltatta a hazánk első számú ska brigádja, a végletekig őrült PASO.

A Kalinka Nagyszínpadon a Depressziót a finn Amorphis váltotta. A régebben a Kalevalát is feldolgozó progos metálcsapat remekül balanszírozott a mogorva death metal témák, a nagyívű dallamok és a finom elszállások között. Nagy örömünkre nyomtak néhány régebbi dalt is, például az Elegy-ről, sajnos a Black Winter Day-t nem, de hát ne telhetetlenkedjünk persze, így is eléggé ledöngöltek.

Vannak, akik olyan szinten komolyan veszik a FEZEN-t, hogy elő-esküvőt tartottak, teljes dresszben grasszálva. Ezen felbuzdulva odajöttek hozzánk páran, hogy merre is van a házasságkötő sátor. Erre mi készségesen összeadtuk őket, mivel ez a fesztivál már csak ilyen, mindent megoldunk. Innen is sok boldogságot kívánunk Vikinek és Gábornak, és a többi FEZEN-en összeházasodott alkalmi párosnak. A Csarnokban a Blind Myself is komolyan vette a rockot. A régebbi, őrültebb dalok mellett nyomták az újabb, rádiókompatibilisebb vonalat is, amelyet a közönség szintén lelkesen fogadott.

Persze kár lenne tagadni, hogy ma este mindenki a Deep Purple koncertjét várta. Extra mennyiségű ember gyűlt össze, és ismét bebizonyosodott az axióma igazsága, miszerint öreg rocker nem vén rocker. A profizmus, a rutin, a jó hangulat természetesen alapból megvolt, de ezen felül még több is. Látszott, hogy a csávók egész egyszerűen élvezik, amit csinálnak. Belegondolni is félelmetes, hogy 1968 óta tolják és nem hogy belefáradtak volna, de tanítanivaló energiával nyomták. Több ezer ember énekelte a dalokat, és nem csak a kötelező záródalt, a Smoke On The Watert. Stílusok, idők jönne-mennek, de a Deep Purple örök. Amíg az embereknek lesz füle, addig erre a zenére szükség lesz. A FEZEN közönsége nem csalódott, hiszen világszínvonalú produkciót, sőt, talán nem nagy szó, hogy életre szóló élményt kaptak. Részesei lehettünk egy picike rocktörténelemnek. Mi a magunk részéről olyan nagypapák szeretnénk lenni, mint a Deep Purple tagjai. Mert azért magunk között: Ian Gillannak nem csak a hangja van még mindig teljesen rendben, de egyikünk se kapna tőle szívesen egy pofont, olyan jó kondiban van.

Szegény Heaven Street Sevennek jutott az a feladat, hogy a Deep Purple koncertjével párhuzamosan nyomuljon, de a fiúk becsülettel megtették, amit lehet. A közönség egy része komótosan távozott, tekintve, hogy másképpen a FEZEN-ről nem lehet. De hát ez a hely varázsa. A keményebbek persze maradnak velünk és nyomják addig, amíg el nem kezdik bontani a nagyszínpadot.