Szép volt, jó volt, folytatása következik. Nagyjából így lehetne összegezni Horváth Lajos szemszögéből az albán ralit. Természetesen ennél azért jóval több történt, álljon itt mindez csokorba szedve!
Az egy hét/2000 km-en át tartó futam felvezetéséről, és első két napjáról már beszámoltunk. A kaland további részében a maratoni és rövidebb szakaszok felváltva követték egymást, erről és a konzekvenciákról mesélt nekünk Laller:
„Sok izgalom, öröm, és keserűség is belefért az albán rali elmúlt öt napjába. Ami végig elkísért minket, az a kiköpött enduros terep. A keddi szelektív során egy rövid, ám annál velősebb etapot mentünk, ez dagonyapartinak bizonyult – sok helyen ülésig merült a motor a sárban… Ezek után jöttek az izgalmak, a gyors vége előtt 4 kilométerrel elfogyott az üzemanyagom. Ekkor jött a megmentőm, egy 73 éves motorversenyző. Megállt, elővett egy csövet, és egy kis trükközés után átfejtettünk annyi benzint, ami már elég volt a célig.
A szerda 342 kilométert és sok-sok küzdelmet hozott. Hatalmas szintkülönbségekkel kellett megküzdenünk. Folyamatosan másztunk fel a hegyekre, volt ahol a puszta motorerő kevésnek bizonyult. Ott bevártuk egymást, és közös akarattal oldottuk meg a problémát. Aznap még egy autóval is megharcoltam, ami mellém jött, és véletlen nekicsúszott a jobb lábamnak. Ép bőrrel megúsztam a találkozást!
Csütörtökön sem ért véget a necces szituációk sora, a rendezők kezdésnek beletereltek minket egy patakba, volt ahol derékig ért a víz. Ebben a mederben mentünk 10 kilométert, majd jött a már megszokott hegymászás, ahol egyszer csak kipattant a motor alólam, és megindult egy hatalmas szakadék felé. Legnagyobb szerencsémre a gép megakadt egy kósza sziklán, így kis ijedtség után folytathattam az utam.” – meséli hajmeresztő élményeit a váci spíler.
Pénteken aztán olyan szakasz következett, amelyet látva még a legelvetemültebb Dakar ínyencek is csettintettek volna! 450 km, árkon bokron, sziklákon és a mindenségen keresztül. Hogy érzékeltessük, milyen kihívást jelentett az etap: Sokan úgy döntöttek, hogy egyszerűen fel sem mennek a mért szakaszra, és a szervezőkre dohogtak a földi pokol miatt. Nem úgy Horváth Lajos!
„Mind szellemileg, mind fizikailag egy erős próbatétel volt ez, azonban sikerült legyőzni a kihívást. Legfőképp magamon kellett felülkerekednem, és sikerként élem meg, hogy megcsináltam! Szombaton már csak egy rövid epilogue-lezárás következett, 85 km távval. Összességében nagyon hasznos hetet tudhatunk magunk mögött. A kondícióm a közelmúltbeli műtét ellenére is remek, a 36. helyen végeztem, de ezúttal az eredmény másodlagos volt. Navigációban és extrém körülmények közötti motorkezelésben is sokat tudtam fejlődni, remek alkalom volt a Dakarra történő tesztelésre. Ezen a megkezdett úton kell továbbhaladnunk!” – összegzett a Quebeck Laller Racing Team pilótája.
Írta: Tóth Krisztián Márk