Így kell bevonulni a vörös szőnyegen

A Nespresso filmpályázatának nyertese beszámol a Cannes-i Filmfesztiválon szerzett élményeiről

 A Nespresso első filmpályázatán több mint 40 kiváló pályamű közül választotta ki Nagy Ailen Anna „Dress up” című munkáját. A pályázatra olyan 20 másodperc hosszú animációs- vagy rövidfilmötleteket vártak, amelyek újszerű, kreatív módon fogalmazzák meg a „Nespresso életérzést”. A világmárka a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál támogatójaként évek óta biztosítja annak vendégei számára a minőségi kávézás élményét, magyarországi filmpályázatával pedig a tehetséges rendezőknek kívánt egy új, izgalmas lehetőséget teremteni a kiemelkedéshez és a filmkészítéshez. Így Ailen, a pályázat nyertese hamarosan megvalósíthatja filmötletét, és másodmagával részt vehetett a 68. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, a világ legnagyobb presztízzsel bíró filmfesztiválján, végigsétálhatott a vörös szőnyegen és betekinthetett ebbe a csillogással teli, lenyűgöző világba.

„Feledhetetlen volt” – kezdett bele Ailen Cannes-i kalandjainak elmesélésébe. – „Mikor elindultunk Budapestről, még nem is sejtettük, milyen lenyűgöző élményben lesz részünk Cannes-ban! Már a repülőtéren sofőr várt minket, és mivel a többiekhez képest kicsit késve érkezett meg a járatunk, így a szálloda helyett rögtön az egyik legelegánsabb étterembe vittek minket, ahol a Nespresso svájci munkatársaival találkoztunk. Amíg a sofőr gondoskodott a csomagjainkról, addig az ebéd mellett megtudtuk, hogy milyen meglepetések várnak ránk aznap. Bevallom, teljesen ledöbbentem, amikor megtudtam, hogy a szállodába sminkes és fodrász érkezik majd hozzám, hogy segítsen az előkészületekben. Hálás voltam érte, mert csak halvány elképzelésem volt arról, hogy egy ilyen kaliberű rendezvényen például hogyan érdemes sminkelni. Nagyon gyorsan dolgoztak, miután megnézték a ruhámat és a cipőmet, amit az eseményen terveztem viselni, gyakorlott kezeikkel mindössze húsz perc alatt elkészült minden – természetes frizurát és szép, natúr sminket kaptam.

Minden olyan gyorsan történt, egyik pillanatról a másikra egy varázslatos világba csöppentünk. A szállodában még egy koktélfogadás várt ránk, mielőtt elindultunk volna a filmfesztiválra. Kísérőnk ekkor elmagyarázta nekünk, hogyan kell a vörös szőnyegen vonulni, mert mint Cannes-ban mindennek, ennek is megvannak a szabályai, a maga protokollja. A limuzinnal való érkezés ott szinte a „belépőnek” számít, így nekünk is azzal illett érkeznünk. Először tényleg azt hittük, csak érdekességként meséli mindezt el nekünk, hiszen addig nem tudatosult bennünk, mekkora élményben lesz részünk. De ahogy a többi autó után araszolt a miénk a sorban egészen a bejáratig, a kordonok mögül több száz kíváncsi arc kutatta, hogy kik lehetünk, a furcsa érzés és az izgalom egyre fokozódott. Majd kiszálltunk, a limuzin elgurult, a zene, a hangzavar egybeolvadt, és csak vaku villanásokat láttunk, akkor éreztük meg igazán mi a különbség aközött, hogy az ember ott van a vörös szőnyegen, vagy nézi, hogy mások ott vannak.

 Aztán az egyik rendező megkérdezte tőlem, hol áll a fotósom, azt feleltem, a jobb oldalon, ő pedig láthatóan meg volt lepve, hogy nem vágom rá, hogy pontosan a 16-os vagy épp a 27-es helyen, ahogy mások tették. Én örültem, hogy abban az állapotban egyáltalán tudtam válaszolni neki. Már éppen eszembe jutott, hogy mosolyogjak is a nagy izgalomban, ha már képek készülnek, mikor a fotós szólt, hogy már tovább mehetünk. Ugyanis szabály az is, hogy aki nem igazán ismert, azt jobban kell sürgetni. Ezt a szervezőnk pontosan tudta, ezért emlékeztetett minket, hogy csak nyugodtan, ráérősen haladjunk, élvezzük ki minden egyes pillanatát, legyen ez a leghosszabb ideig „megmászott” 28 lépcsőfokunk, illetve ne felejtsük el, hogy szelfizni is lehet. Még szerencse, hogy torlódás volt az utolsó lépcsők előtt, ezért eszünkbe jutott megfogadni a tanácsát.”

 Ailen és kollégája a Cannes-i Filmfesztivál vörös szőnyegén

 „A legcsodálatosabb pillanat a vonulás után, a teremben ért minket, amikor átéreztük, hogy mindez igazából a hetedik művészet tiszteletéért történik, amit minden évben a különféle kiváló alkotók képviselhetnek a filmjeikkel. Mi egy animációs film vetítésén vehettünk részt. Az alkotók bevonultak, a termet pedig az elismerés és az izgatott várakozás moraja töltötte meg.  Egy ilyen atmoszférának – a szmokingban és estélyiben állva tapsoló kétezer-háromszáz fős ünneplő közönségnek – az aktív résztvevője lenni, feledhetetlen. Az alkotók több éves munkáját látja ilyenkor először az igazán nagy közönség, kétezer ember nevetése vagy éppen meghatódott hallgatása igazolja ilyenkor a film hatását. Mindezt például rendezőként vagy szereplőként átélni, mindennél felemelőbb lehet.

Cannes mindemellett a nagy találkozások helye is egyben, itt köttetnek az üzletek – a fesztiválon, az utcán, az éttermekben és bárhol -, a forgalmazók és a készítők itt találkoznak, és itt dől el, hogy ki, hogyan juttatja el az alkotásokat a nézőkhöz, hogyan alakul a filmek további sorsa.”

 A fotósok titkos helyére is eljutottak a nyertesek

 „A fesztiválon olyan helyekre is bevittek minket, ahova csak kevesek jutnak el, úgymond bepillantást nyertünk egy kicsit a kulisszák mögé. Például jártunk a „mesterlövészek teraszán”, ahol mindössze két fotós tartózkodhat, amíg zajlik a bevonulás, innen ugyanis a teljes területet be lehet látni, ezáltal olyan pillanatokat tudnak elkapni, amiket máshonnan nehezen lehetne.

Egy életre szóló élmény volt számomra ebben a formában, egy ilyen eseményen részt venni, fiatal filmkészítőként pedig még többet jelentett nekem ez a lehetőség. Ott voltunk, testközelből éreztük a filmes világ szívdobbanásait. Ez a mozi igazi ünnepe, az aprólékos, minden részletre kiterjedő művészi munka és alázat: az alkotás előtti tisztelgés egy páratlan rendezvénnyel. Az elhivatottsággal való alkotás és munka az, ami a leginkább összeköt minket a fesztivállal és a Nespresso-val is. A fesztivál sikerét ez a rengeteg ember odaadása garantálja, akik láthatatlanul végzik a munkájukat a háttérben, hogy a végén minden ott és akkor történjen, amikor arra szükség van. Ezt jól példázza az is, ahogy a Nespresso biztosítja a minőségi kávézást a résztvevőknek. A dolgozók elmesélték, hogy minden nap minden teremben, ahol előre lehet tudni a résztvevők összetételét, a rendelkezésre álló 23 féle Grand Cru kávéőrlemény közül megpróbálják előre kitalálni, hogy milyen kávékra vágynak majd. A tapasztalatuknak köszönhetően pedig, sikerrel is járnak. Itt minden így zajlik, a tökéletes odafigyelésnek hála mindig ott van, amire szükséged van, és mindig az van ott, amit szeretnél.”

Egy csésze kiváló minőségű kávé a napsütötte Nespresso Plage-on

„Másnap a Cannes-i Nespresso Boutique-ot is meglátogattuk, az itt dolgozók örömmel újságolták nekünk, hogy az üzlet belső kialakítását egy magyar csapat végezte el – mint minden Nespresso Boutique ez is elegáns, letisztult formavilággal várja a vásárlókat. Utána volt egy kis szabadidőnk, egy időre csak leültünk a plázson és néztük a különféle embereket, próbáltuk magunkba szívni a legtöbbet ebből a különleges helyből, csak ott lenni, átélni, megélni, feldolgozni és elhinni, hogy ez mind velünk történik.”

 A nyertes pályamunkáról és az alkotóról

Ailen a Duna televízióban szerzett vágói gyakorlatot, az ELTE Filmelmélet és filmtudomány szakán diplomázott, korábban kisfilmeken és klipeken dolgozott vágóként és rendezőasszisztensként, miközben Artnroll Creative Solutions néven kreatív és médiaprodukciós ügynökséget alapított. A pályázatnyertes, „Dress up” című, a Nespresso életérzést bemutató reklámfilm arra az alapötletre épül, hogy fogyasztási szokásaink öltöztetnek minket és mintegy a legmagasabb kvalitású szükségletünk, az önkifejezésünk kielégítésére szolgálnak. A film képi világát a letisztult elegancia jellemzi. A kávézást, mint életérzést a női érzékiség, kifinomultság és elegancia külső jegyeihez sorolja. Az új Nespresso reklámfilm ősszel kerül bemutatásra.a