„Intellektuális utazás, amely pallérozza az elmét” – Györgyike, drága gyermek Miskolcon

A Kamaraszínházban állítja színpadra Keszég László Szomory Dezső színművét. A Györgyike, drága gyermek Szomory egyik legjobb, érzelmet, humort és társadalomkritikát ötvöző darabja. Györgyikét, pesti kispolgárok tizennyolc éves lányát feleségül kéri egy gazdag bécsi gyáros, Hübner Félix. Györgyike a szerencsés fordulat előtt színésznőnek készült és egy fiatal művészbe volt szerelmes. Most azonban nem tudja, mit válasszon: a romantikus ábrándokat vagy a gondtalan életet?

Keszég László elmondta, a századeleji polgári világot ma egyfajta nosztalgiával szemléljük, pedig valójában akkor sem volt más az élet. – Az ilyen átmeneti időszakokban, mint a kiegyezés utáni is volt, a társadalomban jelentős változások zajlanak: vannak, akik a helyzetet kihasználva meggazdagodnak, a többiek viszont lemaradnak, lesüllyednek. Györgyike családja éppen ebben a korban igyekszik fordítani a sorsán azzal, hogy lányukat – akarta ellenére – a milliárdos bécsi gyároshoz adják. Ez a színmű nagyon pontosan ábrázolja azt a folyamatot, hogy hogyan dönt a kispolgár és a nagypolgár éles helyzetben az életéről. Ami pedig talán a legizgalmasabb, hogy hogyan válik végül a fiatal lányból, Györgyikéből igazi nagyasszony, akit körülzsonganak férfiak, rokonok, szolgálók. Pontosan ugyanúgy forrong a mai társadalom mélyén is valami, mint akkor: ugyanúgy jelennek meg új társadalmi rétegek, és csúsznak le, emelkednek ki, távolodnak el mások – teszi hozzá a rendező.

A szerző kapcsán Keszég László megjegyzi, Szomorynál saját szecessziós nyelvezet születik, amely minden egyes pillanatában pontosan megkomponált. – Aprólékosan megépített, rendkívül sűrű mondataiban az igazság legmélyebb rétegeit fedezhetjük fel. Azért érdemes a XX. század eleji darabokra odafigyelni, mert pallérozzák az elmét. Egy ilyen intellektuális utazás segít abban, hogy érdekesebben, színesebben tudjuk élni a saját éltünket.

Györgyikét, aki a család kedvence, féltett kincse, belekényszerítik egy olyan helyzetbe, amit nem akar és nem ért. A három felvonás alatt naiv lányból megkeseredett társasági nagyasszonnyá válik. A címszerepet alakító Tenki Dalma szerint Györgyikében ott él a vágy, hogy ő álljon középpontban, hiszen színésznőnek készül, a családja pénz utáni vágya miatt pedig benne is megvan a hajlam, hogy a gazdagságot válassza a szerelem helyett. – Györgyikében már az első felvonásban ott van a csírája annak, hogy mivé válik majd később, de ebbe a váltásba belekényszerítik, nem maga választja. Hatalmas lelki utat jár be a lány ez alatt a pár hét alatt, megtörik és megkeseredik. Azt hiszem, két út áll Györgyike előtt az előadás végén: Vagy a gyereke tölti ki majd a napjait és benne találja meg a boldogságot – amiben én kételkedem – vagy, és ez a valószínűbb, luxusfeleségként éli a mindennapjait, akit nem érdekel a világ, csak ő maga – mondja a színésznő.

– Úgy érzem, sok ponton tudok azonosulni Györgyike gondolkodásával. A szüleivel való kapcsolata visszaidézi az én fiatalkoromat is: nagyon makacs, dacos gyerek voltam én is, borzasztóan nehéz lehetett velem – meséli nevetve. Bár a szép ruhák és cipők engem se hagynak hidegen, mégsem motivált soha a gazdagság utáni vágy. Azt hiszem, én inkább a szerelmet és a színészi pályát választanám, ha Györgyike helyében lennék – teszi hozzá Tenki Dalma.

Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek

színmű

rendező: Keszég László

Györgyikét, pesti kispolgárok tizennyolc éves lányát feleségül kéri egy gazdag bécsi gyáros, Hübner Félix. Györgyike a szerencsés fordulat előtt színésznőnek készült és egy fiatal művészbe volt szerelmes. Most azonban nem tudja, mit válasszon: a romantikus ábrándokat vagy a gondtalan életet?

Szomory Dezső – Molnár Ferenc, Heltai Jenő és Szép Ernő kortársa – a századeleji polgári színműirodalom képviselőjeként tört be az akkor legnevesebb fővárosi színházak színpadára. A Györgyike, drága gyermek az egyik legjobb, érzelmet, humort és társadalomkritikát ötvöző darabja.