Szöveg: Dóka Attila
Fotó: Juhász Melinda
A BMW komolyan veszi az elektromos hajtást és nagyon korán, már 2013-ban piacra dobta a teljes mértékben új fejlesztésű i3-at, amely sok szempontból a mai napig egyedülálló a piacon. Nemrég egy BMW által szervezett tréningen, a zsámbéki tesztpályán közelebbről is megismerkedhettünk a márka elektromos és hibrid hajtáslánccal szerelt modelljeivel.
Az esemény során bemelegítésként mehettünk pár kilométert a hibrid ötössel, hetessel, illetve X5-tel is. Ezen a közúton zajló menetpróbán leginkább az elektromotor járulékos erejét lehetett tetten érni, amikor az besegít a hagyományos hajtásláncba. Maga a hibrid-hajtás – mely először a Toyota Priusban tűn tfel – mára kissé vitatott megítélésnek örvend annak ellenére, hogy a „dízelbotrány” utáni időkben megnőtt a jelentősége. Nehéz azonban nem megemlíteni, hogy a hibridhajtást igazán rentábilissá csak mi magunk tehetjük. A kis kapacitásnak köszönhetően (20-30km) ugyanis vagy lemondunk egy idő után az elektromos hajtásról, vagy gondoskodunk töltési lehetőségről, akár napközben is. Komolyan vehető gyorstöltő hálózat nélkül ez pedig itthon jelenleg nem egyszerű. Persze lehet ügyeskedni: kihasználhatjuk például, hogy a BMW-hibrideknél is szabályozható az elektromos energia felhasználásának módja, de tapasztalataink szerint a papíron megadott kedvező fogyasztási adatokat csak komoly „munka” árán lehet hozni. Ez természetesen mit sem von le a BMW érdemeiből, hiszen a hajtáslánc kifogástalanul működik, finom átmenetekkel kapcsol be és ki az elektromotor. Ha pedig úgy adódik, jó pár kilométert tehetünk meg tisztán elektromosan is. Azt se felejtsük, hogy a BMW hibridek viselhetik a zöld rendszámot, ami jelenleg még mindig ingyenparkolást ér.
Az i3-mal már a tesztpályán ismerkedhettünk meg közelebbről. Ami ezzel az autóval kapcsolatban újra és újra meglepetést okoz, az a hihetetlen robbanékonysága. Leírtuk és olvastuk már sokszor, hogy a villanymotor esetében nincs nyomatékcsúcs, de átélni a valóságban a minden fordulaton rendelkezésre álló maximális erőt, lenyűgöző és szokatlan élmény. És persze nem is nézi ki senki ezt a gyorsulást az inkább holdjáróra emlékeztető, extrém vékony gumikon guruló kis teremtményből. Az i3 különlegességéhez nagy valószínűséggel hozzájárult, hogy a tervezését egy üres rajzlappal kezdték. Teljesen egyedi alkotás, aminek igazából még nincs párja a BMW-nél sem. A vezetési élménye is egészen sajátos, hiszen az energia-visszanyerés erős fékező hatása miatt gyakorlatilag egy lábbal is vezethető. A fékezés teljes kiiktatása persze rutint igényel, de ez néhány nap alatt megszerezhető. A másik érdekesség az extrém fordulékonyság. A tesztpályán felállított bóják között ugyanis más autóval aligha tudtunk volna ellavírozni, annyira szűk volt a hely. Az i3-mal is csak instruktorunk erős biztatására mertük bevállalni az érzékünknek ellentmondó, késői elfordulást.
Az i3 után lehetőségünk volt az i8-at is kipróbálni, ami a jelenlegi BMW kínálat kétség kívül legizgalmasabb darabja. A formáját tekintve szupersportautóként beazonosítható járgány valójában csúcsra járatott hibrid technológiát rejt. A BMW mérnökei egy 131 lóerős elektromotort helyeztek el az első tengely fölött, de a hátsó kereket már egy 231 lóerős benzines motor hajtja. A két motor együttes ereje tényleg elég látványos autózást tesz lehetővé, az 50:50 – es súlyelosztás pedig tökéletes pályaautót varázsol az i8-ból. Erről szerencsére mi is meggyőződhettünk, hiszen a tesztpálya körül futó aszfaltcsíkon többször is kipróbálhattuk a maximális teljesítménnyel való kigyorsítást. Ez pedig hatalmas élmény volt. A két motor között az elektronika teremt összhangot, és ennek eredményeként egészen sajátságos összkerékhajtást élvezhetünk, ami szinte minden helyzetben optimális tapadást hoz létre.
Az i8-at azonban legtöbbünk valószínűleg mindig is fantasztikus külseje és felfelé nyíló ajtói miatt fogja szeretni. Lehetne legenda, de az embernek az az érzése, a BMW nem igazán annak szánta. Az i8 egy kinyilatkoztatás arról, hogy milyennek kellene lennie egy modern sportautónak.