Izraeli nagykövet: az emlékezés és az oktatás a jobb világ biztosítéka

Az emlékezés és az oktatás a jobb világ egyetlen rendelkezésre álló biztosítéka – mondta Izrael budapesti nagykövete csütörtökön Budapesten, a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban az izraeli holokauszt-emléknap alkalmából rendezett megemlékezésen.

Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója beszél a Világ Igaza kitüntetések átadásán, a holokauszt mártírjainak és hőseinek emléknapja alkalmából rendezett ünnepségen a budapesti emlékközpontban 2018. április 12-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt

    Jószéf Amrani kiemelte: ez a nap arra szólít, hogy “álljunk meg, gondolkodjunk, tanuljunk és emlékezzünk”. Mindez ugyanakkor nem korlátozódhat egyetlen napra, hiszen “kötelességünk világunkat jobbá, biztonságosabbá tenni”, ennek biztosítéka pedig az emlékezés és az oktatás – tette hozzá.
    A holokauszt olyan történelmi tragédia, amelyet a náci rezsim és európai kollaboránsai mértek a zsidó népre egy olyan földrészen, amely a világnak kultúrát, értékeket adott, megteremtette a népek egyenlőségének fogalmát – mondta. Hangsúlyozta, hogy Németország felelősségvállalása nem mentség egyetlen nemzet számára sem, azok sem moshatják tisztára lelkiismeretüket, akik félrenézve tudatlanságot színleltek.
    A diplomata kitért arra is, hogy a “20. század emberségének kudarca nem mentség a 21. század erkölcsi csődjére”, a szír nép szenvedése, az országukat sújtó állandó polgárháború és saját kormányuk visszatérő vegyi hadviselése “emlékeztet bennünket saját erkölcsi kötelességeinkre és hiányosságainkra”.
    Jószéf Amrani rámutatott: a holokauszt emléknapja nemcsak a szenvedést, a veszteséget, a tragédiát, hanem a hősiességet és a bátor kevesek lázadását és ellenállását is jelképezi, és “manapság meg kell találnunk szívünkben a bátorságot, hogy jobbá tegyük a világot”.
    Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: “minden keresztény, polgári értékrenden álló magyar család szíve mélyén hordozza zsidó honfitársaink elvesztésének mély és örökké fájó emlékét”.
    A fájdalom mellett “maró élességgel hasít belénk újra és újra annak felismerése, hogy a zsidóság jelentős részének eltűnésével milyen soha jóvá nem tehető, ki nem heverhető, fel nem mérhető veszteség érte Magyarországot szellemi, kulturális, gazdasági és demográfiai értelemben” – mondta.
    Ez a fájdalom kétféle cselekvésre sarkall – folytatta. Meg kell tenni mindent, hogy “megvédjük zsidó közösségeinket az őket fenyegető összes veszélytől”, köztük az iszlám antiszemitizmustól. Másrészt “közös felelősségünk az áldozatok emlékének megőrzése”. Az egész nemzet méltatlan az áldozatok emlékéhez mindaddig, amíg magyar lakta területen egyetlen zsidó temető vagy imaház elhagyatott, pusztuló állapotban van – jelentette ki Magyar Levente.
    Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója óriási dolognak nevezte, hogy a humánum végét jelentő vészkorszakban akadtak olyan emberek is, akik megtartották a tízparancsolat tanításait, saját és családjuk biztonságát is kockáztatva segítették az üldözötteket.
    Ezek az emberek többnyire nem beszélnek hősiességükről, “hallgató szent emberek”, akik tettüket természetesnek tartják, holott ezzel átvették az üldözöttek félelmét, áldozatos cselekedeteik pedig fontosak az utókornak is – mondta.
    A megemlékezésen posztumusz Világ Igaza kitüntetést adományoztak Markos Györgynek és feleségének, Máriának, Paulik Ferencnének, Sipkovszky Kálmánnak és feleségének, Rozáliának. A kitüntetéseket az embermentők gyermekei és unokái vették át.
    A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet az izraeli parlament, a Knesszet 1953-as törvénye alapján adományozza a Világ Igaza kitüntetést azoknak, akik zsidók életét mentették meg a vészkorszak idején. Az izraeli legfelsőbb bíróság bírája az elnöke annak a bizottságnak, amely tényekkel igazolja, hogy a megmentők önszántukból, a németek vagy szövetségeseik fennhatóságai alatt levő területeken, a szabadságukat, biztonságukat vagy életüket veszélyeztetve, bármiféle ellenszolgáltatás nélkül cselekedtek.
    Az úgynevezett Jom Hásoát, a pusztítás gyásznapját a zsidó naptár szerinti niszán hó 27. napján tartják meg Izraelben és szerte a világon a varsói gettólázadás (1943. április 19.) kitörésének évfordulója alkalmából. Az izraeli kormány 1951-ben hozott döntése értelmében minden évben ilyenkor emlékeznek meg a második világháború hatmillió zsidó áldozatáról.

Forrás:MTI