Jiří Menzel a Magyar Állami Operaházban

A Magyar Állami Operaházban rendez Jiří Menzel, a nemzetközi film- és színházi világ ikonikus alakja. Ókovács Szilveszter felkérésére Mozart Così fan tutte című vígoperáját állítja színpadra. A produkció zenei vezetője és dirigense: Halász Péter, az Opera főzeneigazgatója.

Jiří Menzel hatodjára rendez operát, Magyarországon azonban először alkot a műfajban. A szeptember 1-jén kezdődött próbafolyamat lassan a végéhez közeledik, a bemutatót október 10-én láthatja az Operaház közönsége, majd további tíz alkalommal lesz műsoron a komédia, kettős szereposztásban.

A darab valamennyi szólista számára különleges feladat mind zenei, mind pedig a színészi megvalósítás tekintetében. Utóbbi kiemelten nagy hangsúlyt kap az új színrevitelben, hiszen a cseh alkotó a prózai színház játékmódjára épít, azon belül célzottan a természetes mimikát és gesztikulációt hívja elő a művészekből, akikkel egy operai kliséktől mentes előadást valósít meg. A premierszereposztás érdekessége, hogy a Fiordiligi-Dorabella testvérpárt két ragyogó tehetség, a Balga Gabriella–Celeng Mária unokatestvér páros játssza. A fiatal énekesnők mindössze néhány éve végeztek a Zeneakadémián, csakúgy, mint a további karaktereket alakító Baráth Emőke és Szigetvári Dávid. A két baritonszerepet Haja Zsolt és Kálmán Péter játssza. Utóbbi a Vashegyi György vezényelte előadásokban is szerepel, ugyancsak kiváló partnerekkel: Kolonits Klárával, Kálnay Zsófiával, Nagy Zoltánnal, Tarjányi Tamással, valamint Sáfár Orsolyával.

A Così fan tutte ősbemutatója, amelyet Bécsben, a Burgtheaterben, a szerző vezényletével tartottak 1790. január 26-án, gyér, ám többnyire pozitív kritikai visszhangot váltott ki. A darab témája azonban nem különösen zaklatta fel a korabeli bécsi közönséget, jele sem volt annak a vitának, amely az operát oly sokáig kísérte útján. A XIX. században és a XX. század elején a művet ugyanis frivolnak, erkölcstelennek minősítették, a korszakban létrejött kevés előadást csonkított, lebutított változatban játszották. A Così fan tutte csak az 1930-as évek vége felé és a II. világháború után foglalhatta el méltó helyét az operarepertoárban.

A budapesti Operaház 1930-ban, Márkus László rendezésében mutatta be a művet, ezt követően pedig még három alkotó – Nádasdy Kálmán, Oláh Gusztáv, Szinetár Miklós – színrevitelében volt műsoron,napjainkig összesen 366 alkalommal.

Jiří Menzel utolsó filmje, a Don Juanok (2013) története egy vidéki cseh operatársulat Don Giovanni-produkciója köré szerveződik. A darabot, további öt opera mellett maga is megrendezte már, de a műfajjal szemben a mai napig távolságtartó. A Così fan tuttéról a rendező és a dirigens, Halász Péterazonosan azt vallja: témáját tekintve modern opera. A főzeneigazgató kiemeli, Menzel felkérését ő szorgalmazta, mert olyan alkotóra kívánta bízni a darab színrevitelét, aki jó humorral bír, mégis képes megmutatni az emberi lélek komolyabb árnyalatait.

„Számomra ez az egyik legfontosabb opera, Mozart egyik legérettebb alkotása, amelyben hihetetlen lelki mélységekig hatol, és amelyben egyedülálló módon használja ki az ensemble-éneklés lehetőségeit. Tökéleteszenemű látszólag együgyű keretben, pedig témája nagyon is aktuális: olyan emberi viszonyokat vizsgál, amelyekkel naponta találkozunk, amikor egymástól elidegenedő párokat, boldogságukat másutt kereső társakat látunk. A darabról gyakran eszembe jut kedvenc mondásom Chaplintől: Az élet kis látószögben nézve komédia, nagyban tragédia.” – mondja Halász Péter, aki kiemeli: Jiří Menzelminden várakozását beváltja. Nem szokványosan, sokkal inkább gyermeki kíváncsisággal közelít a műfajhoz, szituációs improvizációban utolérhetetlen, ebből azonban pontosan felépített karakterek születnek.

A rendező kedvenc szerzője Mozart. A Così fan tutte témájáról azonban – amellett, hogy modernnek gondolja – úgy tartja, nem egy nagy mondanivaló. Hiszen a szexuális szabadságot magában hordozza az emberi természet. Más a szerelem és más a szex. Ez tény. Legfőbb ambíciója, hogy a csalfasággal, játszmákkal, várakozással és flörttel teli cselekményt könnyeden ábrázolja, egyszerűen csak egy jó estét kíván szerezni a közönségnek.

A mindössze hat énekes szólistát felvonultató darab szereplői Zimula Sylvia Hanáková rokokó hatású, ám a kor díszítési szokásait nélkülöző, könnyed, világos jelmezeiben keltik életre a hűtlenkedő párokat és a további karaktereket. A díszlet, a fiatal magyar tervező, Zöldy Z Gergely félköríves, teraszos játéktere nem ábrázol kifejezetten realista helyszínt, inkább egy olyan komplex térrendszert alkot, amelyben az egyes jelenetek a valóságos helyábrázolás kínja nélkül, szabadon, akár felcserélhetően születhetnek meg. A zegzugos tér, az íves, ölelő formák, a lekerekített élek és a világos színek egyfajta intimitást, érzékiséget, frivolságot hivatottak érzékeltetni – minél több lehetőséget nyújtva a cselekménybéli udvarlás, kacérkodás, szerelmi játszmák végtelen egymásutánjának.

 Érdekességek

(Részlet a darab műsorfüzetéből)

• A Così fan tutte címe a Figaro házasságából származik. Basilio énekli az I. felvonás tercettjében:

Così fan tutte le belle             Ílyenek mind a (szép) nők,

non c’è alcuna novità!                       nincs ebben semmi új.

• Az opera Nápolyban játszódik. A természeti szépségekben gazdag, napsütéses város népszerű utazási cél volt a XVIII. században. Egyes elemzések szerint a fafúvósok szólama gyakran hivatott a nápolyi tengerpart hangulatát megidézni.

• Fiordiligi szerepét Da Ponte szeretőjének, Adriana del Bene énekesnőnek írták, akit csak „a Ferrareseként” („a ferrarai”) emlegettek. (Ez magyarázatot adhat arra is, hogy bár a történet helyszíne Nápoly, a nővérek valamely oknál fogva ferraraiak.) Mielőtt Ferrarese 1788-ban a bécsi udvari opera tagja lett, már nemzetközileg ismert énekes volt; debütálásakor méltatták hangja hihetetlen magasságait és elképesztően mély regisztereit. Ezekre az adottságokra Mozart is épített, amikor Fiordiligi áriáját, a ’Come scoglio’-t írta.

A Cosìét megelőző operapremier Salieri La cifra c. művéé volt, melynek szövegét szintén Da Ponte írta, s amelyben Ferraresének az ’Alfin son sola’ c. áriában meglehetősen nagy ugrásokat írt Salieri – különösen mély, olykor sokáig kitartott alsó hangokkal. Az is elképzelhető, hogy a ’Come scoglio’ c. áriával Mozart Salieri La cifráját (is) parodizálta.

• A librettóból nem derül ki egyértelműen, hogy a darab végén végül ki kinek a párja lesz.

• „Mesmer köve”: a gyógyír, melyet Despina használ, hogy életet verjen a két mérgezett fiatalemberbe. A szolgálólány valójában Franz Anton Mesmer mágneses módszerét alkalmazza, a német fizikusét, aki mágnessel kezelt hipnotizált betegeket. A „mezmerizmus” (e név alatt terjedt el a módszer) népszerű, de ellentmondásos gyógyítási mód volt a XIX. századig. Mesmer pártolta a művészeteket, és egyes pletykák szerint az ő házában került bemutatásra a tizenkét éves Mozart Bastien és Bastienne c. operájának bemutatására. Mozart, aki gyermekként kedvelte Mesmert, felnőttként már máshogy vélekedett a doktorról, és a Cosìban ki is gúnyolja a tudós praktikáit.

(Mesmer egyik betege Maria Theresia Paradis osztrák zenész és zeneszerző volt, aki gyermekkorában elveszítette látását. Mozart az ő számára írta a No. 18. B-dúr zongoraversenyét 1784-ben. Mesmer fél évig kezelte otthonában Paradist, és sikerült is átmenetileg javítania állapotán.)

• Bár Beethoven kedvelte Mozart zenéjét, a Così fan tutte témáját erkölcstelennek találta. Egyesek szerint ez is inspirálhatta saját operája, a Fidelio megírására, ami egy álruhás asszony történetét meséli el, aki megmenti igazságtalanul bebörtönzött férjét.

Wolfgang Amadeus Mozart: Così fan tutte

Szövegíró                  Lorenzo da Ponte

Díszlettervező            Zöldy Z Gergely

Jelmeztervező            Zimula Sylvia Hanáková

Koreográfus               Nádasdy András

Rendezőasszisztens   Magyar Orsolya

Játékmester               Kováts Andrea

Zenei asszisztensek   Harazdy Miklós

Karigazgató                Strausz Kálmán

Rendező                     Jiří Menzel

Karmester                  Halász Péter, Vashegyi György

Fiordiligi                      Celeng Mária, Kolonits Klára

Dorabella                    Balga Gabriella, Kálnay Zsófia

Guglielmo                   Haja Zsolt, Nagy Zoltán

Ferrando                     Szigetvári Dávid, Tarjányi Tamás

Despina                      Baráth Emőke, Sáfár Orsolya

Don Alfonso               Kálmán Péter

 

A zene világnapján debütál az Opera Big B(r)and

Október 1-jén 17 órakor az Opera Hajós utcai Szfinx-teraszán debütál az Opera Big B(r)and.

A tizennyolc tagú együttes három zeneszerző kompozícióit játssza. Balogh Sándor, Kovács Zoltán és Pejtsik Péter művei szorosan kapcsolódnak az operarepertoárhoz – átirataikban, feldolgozásaikban operai dallamok csendülnek fel.

Műsor:

Balogh Sándor:          Nyitófanfár

Kovács Zoltán:           Vadász kórus

Pejtsik Péter:              Verdi – Aida nyitány

Balogh Sándor:          Perzsa vásár

Balogh Sándor:          Nápolyi dalok

Kovács Zoltán:           Lauretta áriája (Gianni Schicchiből)

Balogh Sándor:          Carmen – koktél

Balogh Sándor:          Hollywood mix

A zenekart az Operaház zenekari művészei alkotják:

Király Tibor, Czeglédi Zsolt, Póti Tamás, Dávida Tamás, Nagy Csaba – trombita Lakatos Péter, Gáspár Tamás, Kovalcsik András, Végh Zsolt – kürt

Lugosi Róbert, Szabó Sándor, Kovács Balázs, Fülöp Lajos – harsona

Wrchovszky Miklós – tuba

Herboly László, Tóth János – ütő

Csiki Gábor – zongora

Kőszegi Péter – bőgő

Művészeti vezető: Király Tibor

Vezényel: Balogh Sándor

Műsorvezető: Morvai Noémi