Kálloy Molnár Péterről írt könyvet Szabó Zoltán Attila

Petőcz András, Szabó Zoltán Attila és Kálloy Molnár Péter a Petőfi Irodalmi Múzeumban – fotó: Újnyugat Irodalmi Kör

A Tabló után, amely bestseller lett, s amely Szabó Zoltán Attila portréinterjúit tartalmazza az elmúlt két évtizedből, most a szerző új kötete (K.Ö.R.) is napvilágot látott az Antológia gondozásában. A könyv „főhőse” nem más, mint Kálloy Molnár Péter.

„Ez a könyv nem hagyományos színészkönyv. A megfelelés kényszere nélkül íródott, s leginkább egy negyedszázados barátság tükrében, őszintén mesél 50 és fél esztendőről” – olvasható a kiadvány fülszövegében.

Kálloy Molnár Péter (KMP) és Szabó Zoltán Attila (SZZA), a riportalany és a kérdező, a színművész és az író, újságíró, lapszerkesztő olykor szerepet cserélnek, a kötet hangvétele kávéházi társalgást idéz; a megszokott paneleket kerülő, vállaltan játékos, élvezetes olvasmány.

Kálloy élettörténete egy mélyérzésű bohóc története, aki Mezőcsátról indult – Debrecen érintésével – a világot jelentő deszkákra. A könyv KMP sorsán keresztül egy generáció sajátos történetét, életérzését is bemutatja. Őszinte, szépirodalmi értékű munka, melyből az Opus irodalmi folyóirat (2021/1) közölt elsőként hosszabb passzust.

Kálloy Molnár Péter, aki a Beugróval, az Üvegtigrissel vagy éppen a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) előadásával mind a közönség, mind a szakma részéről megbecsülést szerzett, régi barátjának, alkotótársának a kudarcairól is szókimondóan nyilatkozik. A Vígszínházban eltöltött évekről így beszél:

„Marton László, a Vígszínház igazgatója azt mondta: két olyan színész van Magyarországon, akik, ha csak belépnek a színpadra, a nézők máris velük éreznek, semmit sem kell játszaniuk, mert olyan erős jelenlétük van. Az egyik a Szarvas Jóska, a másik én… De amint hivatalosan leszerződtem, jöttek a gondok. Egyetlen labdát se kaptam! Zenés darabokban főszerepek sorát ígérték, de ezekből semmi sem valósult meg. A padlásban megfordultam, ennyi. Ott is, mint Robinson, a gép, aki nem énekel, de cserébe nem is látszik. Egy dobozba voltam bezárva három órán keresztül. Egy év múlva megjelent a Staccato című verseskötetem, melyet itt a dobozban, a szünetekben írtam. Egy kritikus szerint a versek a bezártságról szóltak… Hát csoda?”

-rs –

Kálloy Molnár Péter a nyomdában a K.Ö.R. születésekor:

Ferenciek tere – Kálloy Molnár Péter előadásában: