Kéne egy kis pörgés – Honda HR-V 1.5 i-VTEC Executive teszt

SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA

2015 óta kapható az újraindított HR-V, amelynek első generációját a Honda 2006-ig gyártotta. Akkoriban még persze nem minden az apró SUV-okról szólt, mint manapság, így az aktuális modellnek már jóval népesebb konkurenciával szemben kell helytállnia.

Elég csak a nemrég megjelent Toyota C-HR-re gondolni, vagy a Hyundai Konára. A kérdés, vajon mit tud a HR-V, amivel maga felé billentheti a mérleg nyelvét? Az rögtön látszik, hogy a Honda dizájn terén inkább a biztonságos partszakaszon maradt: a HR-V nem Nissan-Juke-féle játékautó, és nem is totálisan formabontó, mint a Toyota C-HR. A kasztni inkább szép ívekkel operál, az eleje dögös, az oldalát pedig a kupészerűen lejtő tetővonal dobja fel. A futurizmus, ami az említett japán és dél-koreai szabadidőautókat jellemzi a HR-V-ben mérsékelten van jelen. Leginkább az autó hátulján érezhetünk némi fantáziátlanságot. Ezzel együtt, a tesztelt változat sötétkék színe és a szép fekete-ezüst felnijei csinos jelenséget varázsolnak a Hondából, aminek határozottan megvannak az erősségei.

Ötletek és szögletek

Ezeket leginkább akkor kezdjük érezni, mikor végre helyet foglalunk a magasra helyezett első ülésben, ami ebben a szegmensben természetes, és egyben meglehetősen kényelmes. Szinte olyan, mintha csak egy székre huppannák a nappaliban. Ha pedig csupán a hátsó traktusba kapunk aznapra jegyet, akkor sem kell búslakodnunk, hiszen hely ott is van bőven. Sőt, legalább megcsodálhatjuk a Honda egykori nagy újdonságát, a „Magic Seat” – et, amely – köszönhetően annak, hogy a benzintank az első ülés alatt kapott helyet – lehetővé teszi, hogy az egész hátsó padsort felcsapjuk, mint a moziszéket, és ezáltal egy hatalmas teret képezzünk az üléssor helyén. Talán még egy 120 literes bojlert is hazafuvarozhatnánk így.

Az elöl ülők eközben a műszerfallal ismerkedhetnek, amely elég vegyes elemekből építkezik: először is ott van középen az egészen impozáns, érintéssel működő klímaberendezés, amelynek szép, fényes bevonata ízlésesen fut tovább a kardánbox felé, és öleli körül a magasra helyezett, joystick-szerű váltókart is. Ehhez képest a műszerfal felső része hagyományosabb, szürkés, műanyag bevonatot kapott, ami kissé kontrasztban áll az alsó rész tükröződő, tetszetősebb anyagával. Ebbe a kevésbé látványos, szürkés részbe integrálták az autó központi kijelzőjét is, amely nem más, mint egy androidos tablet. Ennek megfelelően természetesen az eszköz érintésével indíthatjuk el a navigációt, vagy kezdeményezhetjük a telefon csatlakozását is. Ha ez utóbbival viszont végeztünk, akkor már a kormányra helyezett gombokkal is indíthatunk hívást, ami nemcsak kényelmes, de eléggé megnöveli a biztonságot is. Az Executive kivitel egyébként ezen felül is bőségesen fel van szerelve extrákkal, és a vezetéstámogató rendszerektől kedve az esősérzékelős ablaktörlőn át a tolatókameráig sok mindent magába foglal. Egy apró turbófeltöltőt azonban még plusz-pénzért sem kaphatunk hozzá.

Utolsó mohikán

Így aztán a nagyjából 1300 kilós autót egy másfél literes szívómotor mozgatja, amely bár tekintélyes 130 lóerőt présel ki magából, a mostani dowsize-olt turbókkal nyomatékban nem tarthatja a lépését. A baj persze nem a motorral van, hanem sokkal inkább azzal, hogy időközben a kis feltöltött erőforrások hozzászoktatták a vásárlóközönséget ahhoz, hogy magas fordulatszámok nélkül is elérhető ugyanaz a lendület, ami korábban csak a fordulatszámláló néggyel kezdődő számai felett volt tapasztalható. Így aztán hiába a HR-V legendásan szuper váltója, egy picit jobban kell küzdjünk a dinamikus haladásért, mint a turbós konkurenciával. Természetesen nem kell nagy jósnak lenni, ahhoz, hogy leszögezzük, hamarosan a Honda szabadidőautójába is utat fog találni magának egy benzines turbó, de addig talán a dízel a jobb választás. Kétszer akkora nyomatékával simán az ujja köré csavarja a csinos kis kasztnit, és elővarázsolja azt az őszinte mosolyt, ami egy vidám és csinos szabadidőautónak a velejárója.

Összegzés

Ezzel együtt a HR-V még mindig egy szemrevaló, jó vezetési-élményt nyújtó, kényelmes kompakt szabadidőautó, amelyet nagyon könnyű vezetni, és átgondoltságának köszönhetően mindenki jól érzi magát benne. Egy apró, benzines, turbómotorral nagyot lépne előre.

 

Hossz/szél./mag.: 4294/1772/ 1605 mm
Motor: 1498 cm3, 130 LE/ 6600, 155 Nm/ 4600
Gyorsulás (0-100 km/h): 10,7 s
Végsebesség: 192 km/h
Alapár: 7 469 000 Ft
Tesztautó: Honda Magyarország Kft.