Az év első futama óta tart a vita a Forma-1-es autók hangjával kapcsolatban. Mi türelmesen vártunk, míg Vettel és társai megérkeznek a Hungaroringre, hogy végre élőben eldönthessük, tényleg nagy-e a baj. Örömmel jelentem, két óra aktív fülelés után lezártam a vitát.
És azt mondom,
a füldugóárusoknak egyelőre befellegzett.
Nincs már visítás, földöntúli fordulatszámok, és a váltáskor korábban hallható, mély puffanás is a múlté. Ennek ellenére a tévén keresztül átszűrődő, végtelenül unalmas hangok egészen intenzív hangélménnyé állnak össze a helyszínen. A hatalmas, direkt túlméretezett turbó és a rákapcsolt MGU-H folyamatos fütyülése egész lelkesítő, a hátborzongató sebesség, a gördülési zaj, és ahogy a levegő átsüvít a különböző aerodinamikai elemeken pedig meg tudja adni összességében az elvárt élményt. Az persze meredek, hogy a betétfutamokon elinduló Porschék is simán hozzák ezt a hangerőt, és talán egy picit agresszívabb motorhangot is, de van a csendes Forma-1-nek is előnye: nem kell védeni többé a fület.
Halláskárosodás nélkül átvészelhető egy egész futam,
beleértve a rajtot is. Lehet beszélgetni, hallgatni a helyi közvetítést is, meg mindenféle egyéb versenyzajt.
Sokkal inkább közösségi élménnyé vált ezáltal az F1 a helyszínen. A bökkenő csak az, hogy az rajongók többsége sosem a közösségi élményért fizetett temérdek pénzt, és utazott sok száz kilométert. A Forma-1 mégiscsak az autósport csúcsa! Ezt nem lehet elfeledni. Hiába a hibrid-rendszer félelmetes nyomatéka, és a szemmel látható sebesség. Ezekben a gépekben nem sok hátborzongató van. És nem elsősorban a hangerő hiányzik. Annak, mint említettem, van jó oldala is. Sokkal inkább a jellegzetes agresszív körítés nincs meg, ami minden autós-szakágban felelhető, és amitől azt érezzük, hogy a versenyautó egy szörnyeteg, ami mindenáron a leggyorsabb akar lenni.
Dóka Attila