Kezd beérni a kétéves munka gyümölcse

Azzal a céllal érkezett meg a 48. Mecsek Rallyera Lángi Attila és Veres Gábor, hogy szeretnének végre egy műszaki hibáktól mentes versenyt abszolválni. Ez most sem jött össze, a technika ördöge ismét bekopogtatott a BMW Z4 M Coupe ajtaján. A problémák ellenére a Dynamic Rallye Team duója az abszolút 23. pozícióban zárta a pécsi futamot, s a P3-19 kategória 2. helyezéséért járó serleget is átvehették.

Lángi Attila: Péntek reggel igazán nagy gondban voltunk, rengeteget törtük a fejünket azon, milyen gumikat is tegyünk fel az első három gyorsasági szakaszra. Próbáltuk belekalkulálni az aktuális időjárási helyzetet illetve az előrejelzéseket is, valamint a sötétedés nyújtotta körülményeket. Végül amellett döntöttünk, hogy puha, száraz időre való abronccsal sorakozunk fel az első napi rajthoz. Rossz döntés volt: a verőfényes napsütést egyik pillanatról a másikra ömlő eső váltotta fel. Ráadásul, amíg a többieknek volt idejük az utolsó pillanatban lecserélni a gumikat, mi már (túl) korán kimentünk a Széchenyi téri felvonulásra… Jó nagy hátrányba kerültünk, de ahogy hallottam, a megfelelő gumik ellenére, a többieknek sem volt zökkenőmentes a péntek esti három szakasz. Ráadásul Rafi (Rafael Tamás) a második gyorson ki is esett, miután elszakadt a gázbowdenje, s ezek után már nem tudtuk hozzá mérnünk magunkat, de szerencsére volt még M3 BMW több is.

Komolyabb teher nélkül vágtunk neki a második napnak, hiszen a kiesettek csak szuperrallyzni tudtak, s így csak a gyorsaságik részeredményeit néztük a többi BMW-shez képest. Nem kezdtünk rosszul Hetvehelyen, bár éreztük azt, hogy még bőven lett volna mit kiautózni a Z4-ből. Ennek ellenére szinte tizedmásodpercre azonos időt autóztunk Gyarmati Ariellel, és Rafitól is csak 1,5 mp-et kaptunk, amin egy kicsit meg is lepődtünk. Az orfűi gyorson, a lapisi elágazásnál megmakacsolta magát a váltónk, és beragadt a 4. sebességi fokozatba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy pont 4.-ik sebességben akadt be, de a ritmusvesztés mégis eléggé rányomta a bélyegét a szereplésünkre. A Zobák előtti gyűjtő után megoldottuk ezt a problémát is, gyorsan visszaakasztottam a váltót a helyére, s újult lendülettel folytattuk a menetelést. A változatosság kedvéért most egy bal hátsó defektet szedtünk össze, de meglepő módon most sem voltunk sokkal lassabbak az ellenfeleinknél.

A második kör hetvehelyi szakaszának a végén nagyon örültünk magunknak, ugyanis mi voltunk a leggyorsabbak ott a BMW-sek közül. Orfűn azonban ismét előjött egy teljesítménybeli hiba, ami már a verseny végéig elkísért bennünket. Arielnek se jött ki a lépés az utolsó gyorsaságin, ezért a végösszesítésben 4 másodperccel előrébb végeztünk nála. Ez az eredmény a P3-19 kategória 2. helyét jelentette számunkra – Marozsi Zsolt és Szeles Péter végzett előttünk egy Mitsubishi Lancer Evo IX-essel.

A problémák ellenére abszolút elégedett vagyok a versenyhétvégénkkel, hiszen végre azt éreztem, hogy folyamatosan gyorsulunk, tudjuk tartani a tempót a többiekkel. Kezd beérni a kétéves munkánk gyümölcse, a technika egyre inkább versenyképesebb lesz. A célba érés mellett pedig az egyik legfontosabb dolog az, hogy ismét remekül éreztük magunkat a viadalon. Ismét kiemelném a mecseki közönség szurkolását, felemelő érzés ilyen környezetben versenyezni.

Ez úton köszönném meg a szervizesek munkáját, hiszen adtunk nekik bőven alkalmat arra, hogy megmutassák, ők is felnőttek a feladathoz. Dicséret illeti még navigátorom, Sparcocuccos Veres Gábor érett navigálását, mert azokban a helyzetekben, amikor szükség volt rá, kellően hajtott, amikor vissza kellett fogni, visszafogott, és mikor szétborultam – a ritmusvesztés végett – visszaterelt a helyes lelkiállapotba! Valamint köszi, Z4, hogy már kezded kidugdosni a körmeidet! Ezt az eredményt Csikinek is ajánljuk, aki csapatunk egy nagyon fontos pillére volt, de már sajnos nem lehet velünk.

Veres Gábor: Fárasztó hétvégénk volt. Nem tartottam jó megoldásnak, hogy pénteken mindössze csak 14 kilométert autóztunk, de az több órán keresztül tartott, mire lebonyolították. A szombati nap viszont kárpótolt az esti szakaszokért. Élveztem a menetelést, s úgy érzem, a kocsi is egyre jobban kiforrja magát, kezd alakulni. Igaz, az első körben most is előjött a váltóprobléma a BMW-nél, de szerencsére nem volt annyira vészes a helyzet, hogy ne tudjuk a saját tempónkat diktálni. Egyedül az utolsó két gyors volt az, ahol nagyon gyenge időt mentünk, és mi sem tudjuk, mi lehetett ennek az oka. A bulihangulat azonban így is megvolt, s bízunk benne, hogy a nézőknek is tudtunk egy kis örömet szerezni.

Mivel a Z4 nem alkalmas a murvás versenyekre, ezért mi kihagyjuk a szezonzáró Waldviertel Rallyet. A Szilveszteri örömautózás azonban tervben van, szeretnénk majd „tisztességesen” búcsúzni az óévtől.