Egyre kevesebb házasság, egyre több esküvő nélküli együttélés, sokasodó válások. Az egymásnak tett holtomiglan-holtodiglan ígéret helyett sokan feladják, ha rögössé válik a közös út, vagy nehézzé a közös élet. Ám ha folyamatosan teszünk egymásért, figyelünk a másikra és kapcsolatunk megújítására, nem ér véget a közös lét. Erre hívja fel a figyelmet a február eleji Házasság Hete programsorozat és ennek a szellemiségében született meg Tóth Mihály lelkész „100 Napos Kaland Egymás Felé – Párnapló” című kötete. A házaspár mindkét tagjának egyszerre szóló, kapcsolatépítő színes feladatsor annak jegyében segít, hogy minden utazás egyetlen lépéssel kezdődik, így az elköteleződés is apró, tudatos pillanatokon keresztül bontakozik ki.
Általános tendencia, hogy csökken a házasságok száma. Bár hazánkban 2021-ben a kimagasló 72 ezer esküvővel 35 éves rekord dőlt meg, viszont tavalyra már csaknem felére (38 ezerre) csökkent. E statisztikák csak a demográfiai adatok tükrében értelmezhetőek hitelesen, de tény, hogy sokan elavultnak tartják a házasságot. Mindezekkel együtt az is jellemző, hogy emelkedik a válások száma. A KSH adataiból kiderül, hogy a párok átlagosan 14 év után bontják fel a házasságot, 42-45 éves korukban.
Akik frigyre lépnek, egyre idősebben teszik. Míg az 1980-as években a nők átlagosan 22, a férfiak 24 éves korokban mondták ki a boldogító igent, addig 2023-ban ez a hölgyek esetében közel 31, a férfiaknál 33,5 éves korra tolódott. Fő oka, hogy a fiatalok szeretnék megalapozni egzisztenciájukat, mielőtt elköteleződnek. De valóban elköteleződnek?
A kérdés különösen átgondolandó annak tudatában, hogy sokan házasság helyett élettársi kapcsolatban élnek, mondván, nem kell nekik a „papír”. Ám a párkapcsolat nem (csak) attól válik házassággá, hogy egy nő és egy férfi az anyakönyvvezető előtt kimondja szándékát, hiszen ez csak jogi értelemben házasság.
Nem a házasság vált elavulttá, mi adjuk fel hamarabb
„Úgy gondolom, téves gondolat, hogy a házasság nem korszerű. Inkább mi változtunk, mi adjuk fel hamarabb” – figyelmeztetett Tóth Mihály, családos diakónus, az Ökumenikus Egyház vezető lelkésze. Tóth Mihály 25 éve foglalkozik házaspárokkal, esküvőjükre készülő jegyesekkel, és úgy tapasztalja, hogy egyre kevésbé készülnek fel a házasulandók a közös életre, ennek pedig később negatív hatásai lehetnek.
„Sokszor hallom, hogy a házasság intézményében nem hiszek. De ki akarna egy intézményben élni? A házasság nem is intézmény, hanem életszövetség. A fogyasztói társadalom azt tanítja, ha valami elromlik, semmi gond, lesz másik. Ez szembemegy azzal, hogy csak egy földi életünk van – és ez már az. Ezt kell jól élni. Ha megnézzük a celebritásokat, akiket magunk fölé emeltünk, látjuk, hogy válásukat úgy jelentik be a címlapon, mintha örömünnep lenne. Téves szemlélet, hogy tisztességesebb a válás” – szólt a jelenségről a lelkész.
Gyakran hallani, hogy valaki úgy érzi, sokat változott az évek alatt, „elfejlődött” a másiktól. Tóth Mihály szerint, ha a párok már a jegyesség idején felkészülnek a közös életre, a kihívásokat okozó élethelyzetekre, könnyebben lesznek úrrá a nehézségeken. Arra ugyanis sokan nem gondolnak a frigy megkötésekor, hogy minden ember folyamatosan változik és ehhez mindkét félnek idomulnia kell.
Tóth Mihály megfogalmazása szerint két ember egymásnak tett ígérete hozza létre azt az életszövetséget, melynek az is fontos része, hogy mindketten szabaddá teszik a másikat érzelmileg, mert férj és feleség is biztos lehet benne, hogy soha többet nem kell azon aggódnia, hogy szeretve van-e. És nem a hibái ellenére van szeretve, hanem azokkal együtt.
„A házasság alapélménye a mély értelmi, érzelmi, spirituális kapcsolódás, ez az erős alap. Azon kell dolgoznunk, hogy hogyan tud ez tartós maradni” – emelte ki.
Közeledik a Házasság hete, az életre szóló kapcsolatokért
A Valentin-nap környéki napok – idén február 9. és 16. között – a Házasság Hete országos programsorozat ideje, amikor reflektorfénybe kerül a házasság és a család fontossága, s az a kérdés, hogyan lehet folyamatosan megújítani a házaspárok kapcsolatát. Az örvendetes cél ugyanis az lenne, ha a házasság nem felbomlana, hanem mindig megújulva tovább folytatódna. Ezt erősítheti, hogy az ember természeténél fogva társas lény, egyedül nem találja a helyét a világban. Ha nincs, akivel megélje emberi voltát és a mindennapokat, tehát kapcsolódási pont nélkül önmagát sem tudja értelmezni.
100 napos kihívás – írjátok újra a házasságotokat!
Az természetes, hogy minden kapcsolatban vannak nehézségek és mélypontok, de ha mindkét fél törekszik rá, hogy mindig felfedezze társában a hozzá illő társat, újra és újra megtapasztalja a házasság értelmét és megéli az ígéretnek a fontosságát, amelyet tett a boldogító igen kimondásakor, akkor túl lehet lépni a nehézségeken.
Ez azonban néha támogatás nélkül nem is megy. A lelkészhez nagyon sok olyan házaspár érkezik, akik mindössze egy-másfél éve kötöttek házasságot, de válságban érzik azt, bár olykor még az okát sem tudják. Ilyenkor a lelkész kérdéseket tesz fel nekik, feladatokat ad, melyekkel sikerül új vágányra, tartalmasabb mindennapokra terelni a zátonyra futott élethelyzetet. Ezekből állította össze Tóth Mihály a nonprofit jelleggel, önköltségi áron kínált „100 Napos Kaland – Párnapló” című kötetet, amelyhez napi emailes emlékeztetőt is küld.
Mit értékelsz nagyra a másikban? Mi az a feladat, amit a hétre átveszel a párodtól? Tölts időt azzal, hogy a fizikai intimitást a partnered igényei szerint fedezd fel. Ez csak három napi javaslat a 100 napos programból, mellyel újraírhatják házasságukat a párok.
„Minden feladatnak van célja és mindegyiknél le is írtam, hogy mire van hatással. Minden nap, minden feladat lehetőséget kínál arra, hogy a szeretetet, a türelmet és a kapcsolódást válasszák a párok. Eredményes akkor lesz, ha a házaspár mindkét tagja foglalkozik a feladatokkal” – emelte ki a szerző. Szándéka szerint a kötet arra ad esélyt, hogy a házaspárok közelebb kerüljenek egymáshoz, elmélyüljön a kapcsolatuk és újra felfedezzék annak értékeit.