Az amerikai fiú- Csepregi János könyve
Feri maga a megtestesült Amerika. A fiúk a suliban mind rá akarnak hasonlítani, a lányok mind vele akarnak járni. Magasról tesz a felnőttekre, a hülye szabályokra, a folyton épülő szocializmusra, pedig még csak hatodikos. Aztán egy vészterhes napon Feri nem jön iskolába. Egyszerűen eltűnik. Oda van Amerika, oda a szabadság, minden, amit addig ő testesített meg. Helyébe egy névtelen gyerekhős lép, aki a félelmeiből és vágyaiból élhető álomvilágot eszkábál magának, benne: nindzsák és kovbojok, Konnor Meklód és Juhász Előd, nagymama és a diszkódémon, és a nyolcvanas évek megannyi kelléke és szereplője; egy kelet-magyarországi amerikai álom. A színes díszletek azonban megrepednek, az ártatlannak induló játék erőszakba, a bajtársi barátság gyűlöletbe fordul, és a valóság ezernyi darabra hullik szét… Vagy talán nem is volt egyben soha?
Csepregi János író, blogger egyedi hangon, a humort érzelemmel vegyítve eleveníti meg a nyolcvanas évek Magyarországát, kevesekhez fogható őszinteséggel, egy tizenéves gyermek hangján meséli el, milyen éveken át álmodni és percekre megélni azt a nagy büdös szabadságot, amely csak kevesek kiváltsága volt akkoriban, és talán ma is.
*
Részlet a kötetből:
„Bármi megeshetett, mert a Ferinek két apja volt. Ezért is lehetett olyan igazán amerikai. Az amerikaiak közül ugyanis talán mindegyiknek két apja van, nálunk meg csak neki egyedül, azért is olyan jó hely az ott, meg trágya hely ez itt. És ezért is lehet olyan vagány és zabolázatlan meg szabad a Feri. Az egyik apja ugyanis a téeszben fejes, ő mondja meg a permetező helikopternek, hogy mikor szállhat fel vagy le, a másik meg, akihez hozzáment az anyja a válás után, nemzetközi kamionsofőr, aminél menőbb talán nincs is! Végtelen országút, gengszterek, embercsempészek, útonállók, márka meg dollár; szóval minden, ami csak kellhet. Ő aztán igazán tudhatja, hogy mi az élet. Meg is szerez a Ferinek minden videofilmet, ami csak létezik, még ha némelyiket csak alámondással is. Vörös Szonja, Konan, Predátor, Rambó, Barbár fivérek? A Feri csak legyint, mindet látta már vagy ötvenszer. Romettel is már csak muszájból jár, ha nem lesz gond a bizonyítvánnyal, akkor nyárra meglesz az új Simson, a Tóth Karcsival festenek majd egy igazi metálos koponyát a tankjára, egyenesbe rakják az első villát, aztán megemelik a hátulját is, hogy terepen is frankón menjen. Jól jöhet az még, ha megépíti a fémdetektort, aztán ki kell mennie vele a szántóföldekre, hogy megkeresse végre az elrejtett kincseket, amikről egy vérfoltos levélben olvasott a nagyapja padló alá rejtett holmijai között, míg a többiek a gyászmisén tátották a szájukat.”