Könyvek, könnyek, mosolyok

Amitől tartottam, bekövetkezett. Bár a polcomon szépen egymás mellé állított, feltétlenül olvasásra szánt, nekem dedikált könyvek időnként jelezték elégedetlenségüket: miért nem olvasom már el őket és ajánlom jó szívvel az irodalomkedvelők figyelmébe. Kezdetben csak porosodásukkal, később a szűkös hely miatt szükséges folyamatos polcracionalizálás közepette tettek meg mindent, hogy el ne feledkezzem róluk. Egyik-másik szerző néha rá is kérdezett, sikerült-e belelapoznom a könyvébe.

Most megtörtént a legdurvább, ami megtörténhetett: hatvannégy éves korában váratlanul, tüdőembóliában elhunyt a jeles író, költő, műfordító, szerkesztő, a Kráter Műhely Egyesület és Könyvkiadó vezetője, hat gyermekes édesapa, négyszeres nagypapa, Turcsány Péter. Legújabb, Tusa az életért című verseskötetével alaposan meggyűlt a bajom. Olyan pesszimista, kiábrándult, végtelenül elkeseredett sorokat vetett papírra némelyik költeményében, hogy elhatároztam, kicsit elbeszélgetek vele még, mielőtt bármit is írok az elmúlt néhány évben született alkotásairól. Soltész Márton irodalomtörténésznek, szellemi társának 2013 karácsonyán mondta el telefonon a következő négysorosát: „Ne olvassátok versemet,/ ki beletekint, belehalhat,/ az Úrra gondoljatok, ő ad/ a jóságnak minden hatalmat.”

Megrendülten olvasom a fülszövegben írt mondatait, mintha az összes kérdésemre válaszolna: „…aki otthon van fenn, az legyen otthon lenn is. Küzdjön az árnnyal. És ha az is növekvő, mint az égig érő fák, akkor a poklokig süllyedő gyökerek sötétje is a társunk… Az öt ciklus: három évnyi mélyrepülésem története. …Sokan a szellem kalandorai, én inkább a tapasztalat kalandjáról szólok.”

Nehéz könyvet ajánlott olvasásra Elmer István is, Lehet című regényét. A József Attila-díjas író, újságíró egy család történetét meséli el, amelynek tagjai mindig a rövidebbet húzzák, rendszerváltás előtt vagy után, egyremegy. A regény főszereplője még a Kádár-érában egy nem hivatalos március 15-i ünnepség résztvevője lesz, aminek jutalma az Országos Pszichiátriai Intézet szerető gondoskodása mindaddig, amíg azt is kitessékelik a gondolatai közül, amely még meg sem fogalmazódott benne. A sokat szenvedett család mégsem kapja vissza az államosítások idején elvett szőlőjét, présházát a rendszerváltás után. Nem elég bátrak, fürgék, erőszakosak, vállalkozó szelleműek. Most aztán megmutatkozik, ki ügyes, talpraesett és életképes! Ők korszerűtlenek, elmaradottak, nevetségesek. „Ki kell pusztulnunk, túl hosszú ideje él már ez a család – mondja a főhős –, kikopunk a világból, leéljük, amennyi vár még ránk, nem hadakozunk a megmaradásért, s aztán eltűnünk.”

A lelkek holokausztjáról ír Dancs Rózsa Pokoljárás című könyvében, amely a romániai asszonyok szenvedéstörténete. Az 1966-ban életbe lépett abortusztörvényt követő években a nem kívánt terhességekbe tízezer nő halt bele, és körülbelül huszonötezer gyermek maradt fél-árván. „Több mint kétmillió elhagyott kisded került nemcsak az árvaházakba, hanem olyan gyermek-Gulágnak, akár Aushwitznak is nevezhető megsemmisítő intézménybe, mint a rendszerváltozás után véletlenül, a nyugati riporterek által felfedezett Cighid” – olvashatjuk a könyvben, amely a később az embertelen rendszer és a hatalmat gátlástalanul kiszolgáló, hitvány férje elől Kanadába menekült írónő megpróbáltatásainak tárgyilagos leírása is. „A nyolcból két megmaradt, egészségben felnőtt gyermeke minden szenvedéséért kárpótolta. Talán már csak ez az önmarcangoló kitárulkozás, szívébe zárt fájdalmának a világgal való megosztása hiányzott ahhoz, hogy megtalálja lelki békéjét” – írja ajánlásában Kóka Rozália.

Bennem maradt szavak címmel a 80 éves Drégely István kizárólag szerelmi lírája darabjaiból válogatott kötetébe. „Mert e gyűlölködéssel vert, politikával mérgezett, lét-harccal terhelt világban – hiszem! – szükség van a nyugalom pillanataira” – vallja a költő. Lézengő gondolataimban című verse bizonyítja, hogy soha nem lehet elfelejteni az igazit: „Nem számolom hányszor – / mert minek/ az állandót/ számon tartani – / hogy szemnyitástól/ lámpaoltásig/ mozdulataim között/ s lézengő gondolataimban/ minduntalan Beléd ütközöm.”

Bosnyák Viktória Nyelvkincstár sorozatának legfrissebb darabja A sirály a király? című könyve Szűcs Édua illusztrációival. Egy kóbor sirály királynak képzeli magát, de hamarosan kiderül, hogy az erdő összes lakója király akar lenni. A próbatételeket is vállaló önjelölt állatok mosolyt fakasztó vetélkedője végén már nincs az a gyerek, aki ne tudná, melyik szóban kell pontos j-t és melyikben ly-t írni!

Horváth Gábor Miklós