Korszakváltás a zene erejével

A Tűzmadár és a Tavaszi áldozat az orosz származású Igor Sztravinszkij mesterműve, akit sokan a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tartanak, és aki nem csak komponistaként, hanem zongoristaként és karmesterként is komoly elismerést vívott ki magának.

A Tűzmadár és a Tavaszi áldozat egy trilógia első és utolsó részei, melynek középső eleme a Petruska címet viseli. Ez a három mű – melyet azóta is óriási sikerrel játszanak világszerte – hozta meg Sztravinszkij számára a világhírt. Életét azonban nemcsak hatalmas elismerések szegélyezték, hanem nagy tragédiák is. 1938. november 30-án meghalt a lánya, 1939. március 2-án elhunyt a felesége, június 7-én pedig meghalt az édesanyja is.

Igazi világfi volt: Párizsban élt és alkotott, francia állampolgárságot kapott, majd családja tragédiája után Amerikába utazott, és hamarosan ott is megkapta az állampolgárságot. Jó kapcsolatot ápolt Picassóval, aki portrét is készített róla.

Íróként is tevékenykedet: a Zene költészete című könyvében írta le az azóta szállóigévé vált mondatát, miszerint „a zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni”. Komoly megpróbáltatást jelentett számára, hogy bármilyen népszerűségre is tett szert a világban, művei a Szovjetunióban egytől-egyig tiltólistán voltak. 1962-ben rehabilitálták, ekkor sok évtizedes távollét után hazalátogathatott szülőföldjére.

Tűzmadár

Sztravinszkijnek számos szerzői korszaka volt, és a Tűzmadár zenéje nem is lehetne pontosabb lenyomata első periódusának. Ekkor még mesterének, Rimszkij-Korszakovnak a hangszerelési technikáját követi, részben viszont már érezhetőek rajta a francia impresszionisták hatásai is. Emellett jelentős szerepe van a darabban az orosz népzenei hagyományoknak. Ettől a három elemtől válik a Tűzmadár egy igazán különleges, egyedi mesterművé.

Tavaszi áldozat

Sztravinszkij képzeletét már a Tűzmadár után megragadta egy orosz pogánykori szertartásra épülő mű gondolata, melyben a tavasz akkor köszönthet csak be, ha egy fiatal emberi lényt feláldoz a közösség. A Petruska komponálása miatt azonban csúszott a megvalósítással. A Tavaszi áldozatot 1913-ban mutatta be Párizsban az Orosz Balett. A várt siker azonban elmaradt. Óriási botrány volt az előadás, a közönség végig ordítozott, fütyült, a korabeli tudósítások szerint jószerével alig lehetett hallani a zenét. A nemtetszés fő oka az volt, hogy a közönség jelentős része a szimbolikus tartalmat, vagyis az emberáldozatot és a disszonáns zenét kifejezetten barbárnak érezte. A nem túl kedvező fogadtatás ellenére ezt a balettművet szokás a modern balett megszületésének tekinteni.

Ön is megismerkedhet a zseniális zeneszerző mesterművével: a Tavaszi áldozat/Tűzmadár 2014. június 27-én 20 órakor lesz látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Moszkvai Állami Akadémiai Klasszikus Balett Színház előadásában.