Köszönet a Köszönetért!

Egy sikeres zenekar új albumának megjelenése mindig ünnep, de hogy ekkora tud lenni egy zimankós őszi hétköznapon, azért minden tiszteletet megérdemel a Magna Cum Laude. Tegnap este a Hard Rock Caféban egy gombostűt sem lehetett leejteni az összesereglett rajongóktól és a sajtó jeles képviselőitől, amikor Mező Misiék néhány mondatot mondtak új dalaikról, amelyek három hosszú év érlelés után Köszönet címmel jelentek meg. A rajongók legnagyobb örömére sok duma helyett a zenekar egy mini koncertet ajándékozott az új albumot a megjelenés napján, azaz november 12.-én a helyszínen megvásárló és dedikáltatni akaró fanatikusoknak. A fantasztikus hangulatú estén a 15 éves Magna Cum Laude új számaival jó hírverést csinált a december 29-i, jubileumi Aréna bulijának. A Kegyvesztett papírsárkány, és a nagyon Kara Misás szövegű Te, a hőmérséklet és én borítékolható, hogy hamarosan ott fog szerepelni nemcsak az ultrák kedvencei között. A zene sem piskóta! Ha nem írta volna a cd füzetbe Szabó Tibi, akkor is tudnánk, hogy az „erő” vele van, és úgy látszik, sosem hagyja el.

A koncert után végre sikerült megkérdeznem Mező Misitől, hogyan vélekedik arról, hogy lassan a szakma nagy öregjei között tartják számon, véleménye, személyisége meghatározó a feltörekvő fiatalok számára, lásd a Voice és A Dal televíziós műsoraiból ismert énekesnőt, Agárdi Szilviát. Ahogy az Aranyharang díjat átvevő énekesnőről írtam annak idején, ő az egyik legjobb példa arra, hogy néhány biztató szó, az elismerés, a szeretet milyen magasságokba repítheti az embert. A zárkózott, fiúsan öltözött, átlagosnak látszó vak lányból Misi szeretetteljes, és minden előadóművészi tapasztalatát önzetlenül beleépítő instrukcióit követve a televíziónézők szeme láttára egy irigyelt, lelkének a legapróbb rezdüléseit is megfogalmazni képes, nyíltszívű, adni akaró, csinos és sikeres énekesnő lett.

„Nincsenek véletlenek – mondta Misi, és látszott rajta, hogy szívesen beszél a nagy port felkavart televíziós adásról és Agárdi Szilviáról. Közben néhány cd-re is aláfirkantotta a nevét. – Nekünk találkozni kellett Szilvivel, dolgunk volt egymással. Jókor jött, felkavaró volt a jelenléte számomra. Bölcsességet, empátiát hozott az életembe. Mestere voltam, de apai szerepet töltöttem be a munkánk során. A párbajban kiderült, hogy féltő apa voltam, féltettem a csalódástól, féltem, hogy lelkileg belerokkan a győzelembe, a nagy sikerbe. Valakinek sikerül, valakinek nem. Mindenki nem győzhet! Igyekeztem jó útravalót adni: a versenyző csak egy fogaskerék ebben a hatalmas televíziós gépezetben. Ha leáll a gépezet, a fogaskeréknek azért mennie kell tovább egyedül! Sajnos ezt sokan elfelejtik. Nagy elismerés volt számomra ez a felkérés. Mintha deklarálták volna: megfelelő vagy már a véleményalkotáshoz is. Sokan megkeresnek, hogy mondjak róluk is valamit. Csak hát ez időfüggő. Nem is biztos, hogy van értelme. Ha az ember saját magának kaparja ki a gesztenyét, akkor tudja értékelni igazán.”

Horváth Gábor Miklós