Mivel is búcsúztathatnák a 2013-as esztendőt, mint egy csodálatos hírrel: gyermekáldás előtt áll Kovács Katalin. Háromszoros olimpiai bajnokunk június elejére várja kisbabáját.

Még keresi a szavakat. Fontos dolgot közöl, hivatalos is lenne, de hogy is lehetne hivatalosan elmondani mindazt, ami intim, ami személyes, ami maga a boldogság?!

„Fontos szakaszához érkezett az életem, kisbabát várok, a negyedik hónapban járok”- mondja és mosolyog. Mosolyog, mert bár tervezte a jövő évet, szíve mélyén tervezte gyermeke érkezését is. Sokat törte a fejét a lehetőségein, és ilyenkor mindig visszatérő gondolat volt a gyermekvállalás is.

Fotó: www.amdala.hu

Augusztusban a duisburgi világbajnokságról pici hiányérzettel tért haza, néhány hét múlva azonban megváltozott minden. Új szakasz, egy gyönyörű fejezet kezdődött el az életében, és most élvezi az érzést, a várakozást.

„A duisburgi világbajnokság után úgy terveztem, hogy hosszabbra nyújtom a pihenőmet. Úgy gondoltam, ha sikeres szeretnék lenni a jövőben is, szükségem van arra, hogy feltöltődjek, egy kicsit kikerüljek abból a körforgásból, amelyben hosszú-hosszú évek óta élek már. Nem tagadom, hogy a baba gondolata is ott motoszkált bennem, és alig egy hónappal a  világbajnokság után ki is derült, hogy gyermekem lesz. Hihetetlenül boldog vagyok” – mondja Kovács Katalin, akinek kezdetben az okozott nehézséget, hogy a korábbi, évek óta megszokott szigorú napirendje után kialakítsa új élete, új életritmusát.

Mert azért a kajakozással nem szakít. Mint mondja, még egyáltalán nem érkezett el az ideje. Motiváltnak és erősnek érzi most is magát. Naponta lejár edzeni, kis súlyokkal erősít és úszik is, szép óvatosan kondiban tartja magát. Mert…

„Mert valójában akarom a folytatást, és el is tudom képzelni a jövőmet, amelyért mindent meg is teszek majd. De most teljesen más lelkiállapotban vagyok, más érzések töltik ki a lelkemet, a szívemet. És aki ismer, tudja, nem szeretek fogadkozni sem, megtanultam már, hogy nem fektetek le előre terveket, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Szerintem érthető, hogy ez nem az az időszak az életemben, amikor ezen kellene törnöm a fejemet” – mondja Kovács Katalin.

Most a jelen örömének él. Neveket választ (ha lány lesz Lucának hívják majd, ha fiú, meglehet Zéténynek), könyveket olvas, pihen, töltődik, hangolódik. Lélekben készül élete legnagyobb feladatára, az anyaságra.

De olykor-olykor azért visszatekint.

Hogy olyankor mit lát?

„Azt, hogy nincs hiányérzetem. Mindent elértem, amit ezen a pályán el lehet érni, és ha belegondolok abba, hogy mit tettem le az asztalra az elmúlt két évtizedben, akkor nagy büszkeséget érzek. Boldog vagyok, hogy mindez megtörténhetett velem. Ahogy boldoggá tesz az is, hogy megérkezett az én életembe is a csoda.”