Láncfűrésztől az okoskapáig

A Műveljük kertjeinket! olyan tematikus tárlat, melyre Bukta Imre új műveket készített. A kiállítás vezérfonala a vidéken alkotó ember esztétikai, szociális és erkölcsi viszonyulása a környező világához. A tárlat hat különálló tematikus egységből épül fel: a vidékiség, a fák, a szakralitás, egyes értékek devalválódása, az idősödés és az otthon témája mentén találkozhatunk a művekkel, s mindezek nyomán megjelenhet a kiállítás alapideája is, az alkotás szükségességének belátása.

„Amikor Ön az imént belépett a falusi kertkapun, belecsöppent a mezőszemerei Kertek alja utca életébe. A falakon látható festmények az utca jellegzetes házait idézik meg, melyek között könnyen eligazodhatunk a térben installált térkép segítségével.  Feltűnnek a magyar vidékiség karakteres motívumai és hangulati elemei” – ezzel fogadja a látogatókat a Godot Galériában nyíló, Bukta Imre elmúlt pár évben készült alkotásait bemutató kiállítás.

A már említett „Kertek alja” után következő tematikus egység a „Jegenyefák nem nőnek az égig”, melynek témája a fa, hogy mit is jelent számunkra ez a jelkép; alapvető jelképe az életnek, a növekedés, a megújulás szimbóluma, mely megjeleníti az Ég és a Föld, az Isten és az ember kapcsolatát, számos beavatási rítus kelléke; némi nagyvonalú leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk: a fa kultúránk egyik szimbolikus pillére. „Mikor jön le az égből Krisztus?” – teszi fel a kérdést a kiállítás harmadik egysége. Ebben a keresztutat idéző részben szakrális témájú művek láthatóak. Tematikus szempontból a kereszténységhez kötődő, de az egyházi világhoz csak kívülről csatlakozó alkotások dominálnak itt – a legjellemzőbb téma a Krisztus-keresés és -várás személyes megélése. Különböző formákban jelennek meg a vallás alapvető, allegorikus motívumai és szimbólumai, valamint a Krisztus-képmások.
„A romantika a legjobb üzlet?” a címe a következő tematikának, mely egy kérdést jár körül: Hogyan válhatnak periférikussá értékrendszerünk központi elemei, miként mennek veszendőbe az ember életében egyes értékek? Ez a kérdés azokban a művekben fogalmazódik meg, amelyek megjelenítik a vidékiség átalakulását, a hagyományos falusi élet megszűnését. A veszteség belátásához ebben a buktai magánmitológiában nem fájdalom- vagy szomorúságérzés kapcsolódik, hanem humorral fűszerezett, keserédes nosztalgia.
Az ötödik egységben a „Megöregszünk mind?” című részben Bukta Imrét az foglalkoztatja, mi mindent hozhat az ember életébe az idősebb életkor.  Műveivel az elméleti szintnél mélyebbre tekintve tudósít a vidéki emberek nyugdíjas kori élményeiről. Festményeket láthatunk régi vágású alakokról, akik jelenkori, technicizált kultúránk sajátosságaiból fakadóan új módon élik idős napjaikat. Megtekinthetjük például a Nyugdíjasklub – Imi 70 című önreflexív installációt is, ahol egy bankettszerű vacsora után két idős asszony okos eszközökön nézegeti az ünnepelt ember, „Imi” gyerekkori fényképeit.
Kétféle otthonhoz kötődünk érzelmileg. Kötődünk a földhöz, azaz a fizikai világhoz: emberekhez, tárgyakhoz, épületekhez, illatokhoz, hangokhoz és képekhez. És kötődünk a kultúránkhoz: a műveltségünkhöz, a hitünkhöz, a szokásainkhoz, a hagyományainkhoz. Ahhoz, hogy az érzelmi kötődéseinkből otthon formálódjék, kegyelem – más felfogásban szerencse – szükségeltetik. A legnagyobb kegyelem, ha az ember otthon van a föld és a szellem világában is, s ezeket képes egybekapcsolni: ezt túlzás nélkül hívhatjuk boldogságnak. Folyamatosan érdemes küzdeni ezért – ilyen küzdelmeket jelenítenek meg Bukta Imre művei és erről szól a kiállítás hatodik, „Hogyan válik emlékké az otthon?” címet kapott egysége.

Az egyes részekben elhelyezett videóbokszokból a hazai kulturális illetve tudományos élet jeles szereplői szólnak hozzánk az egyes tematikákhoz kötődően, így Krasznahorkai László, Kossuth-díjas író Bukta Imre művészi univerzumával koherens módon beszél arról, miért olyan fontos téma a kultúrában a vidékiség. Sebestyén Márta Kossuth-díjas előadóművész arról beszél, miért annyira fontosak a kultúránkban a fák, Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész pedig arról elmélkedik, miért lehet alapvető fontosságú az ember életében a hit. Az eltűnő paraszti és falusi kultúra érzékeny reflexiójához kapcsolódnak Barabási Albert-László akadémikus hálózatkutató gondolatai. Korniss Péter, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett Kossuth-díjas fotóművész a művészet és az időskor kapcsolatáról beszél, míg az utolsó egységben egy egészen másfajta, de Bukta világához mégis kötődő, hasonló küzdelmeiről szól Mészáros Blanka színművész a kihelyezett tv-n.