Lassan zárul a nagysikerű Múmiavilág kiállítás

Több mint fél éve látogatható a Magyar Természettudományi Múzeumban a „Múmiavilág” kiállítás. Lassan végéhez közeledik az utazó kiállítás magyar helyszínének időpontja, de még május 17-éig megtekinthető. A Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárának muzeológusával, Szikossy Ildikóval beszélgettünk a kiállítás előkészületeivel, logisztikájával és látogatottságával kapcsolatban. Nem utolsó sorban a Váci múmiák részleteiről.

Amikor az utazó kiállítás ötlete megszületett, ha jól tudom, Magyarország a váci múmiák miatt kapta meg a rendezés jogát és lehetőségét…?

-Tulajdonképpen ezt a kiállítást a váci múmiáknak köszönhetjük. Amikor 2006-ban volt a „Rejtélyek, sorsok, múmiák” című kiállításunk, ami a váci múmiák kutatását, a kutatáson nyert eredményeinket mutattuk be a látogatóknak. Ez egy elég sikeres kiállítás volt, azóta is sokan keresik. Ezért is fogalmazódott meg bennünk az, hogy kellene egy újabb múmia kiállítást csinálni. Mivel sokan keresték a váci kiállításunkat. Ezután külföldről is ellátogattak Németországból hozzánk kutatók, muzeológusok. Egyikőjük éppen tervezett egy múmia kiállítást készíteni. A raktáruk egyik eldugott sarkában felfedeztek egy rég elfeledett múmiagyűjteményt. Amit egy magángyűjtő adományozott halála előtt a múzeumnak, telis teli érdekesebbnél érdekesebb múmiákkal. Mivel ez egy magángyűjtőtől származik, aki nyilvánvalóan talán a feketepiacon keresztül jutott a múmiákhoz, így nagyon sok információ elveszett. Ezért természettudományos módszerekkel elkezdték kutatni őket, és elhatározták, hogy bemutatják egy kiállítás keretében ezt a gyűjteményt. Akkor annyira megtetszett nekik a mi kiállításunk, hogy megkértek, adjunk kölcsön néhány váci múmiát az ő kiállításunkhoz. Így került ki például az Orlovits-család, Schwartz Mária Terézia Németországba, és mi nem kaptunk kölcsönzési díjat a múmiákért, hanem cserébe azt az ígéretet kaptuk, hogy ez a múmia együttes egyszer majd eljön ide Magyarországra és nem kell megfizetnünk a kölcsönzési díjat. Ami azért is nagyszerű, mert a múzeum ennek a kiállításnak a kölcsönzési díját nem is tudta volna kifizetni. Így joggal mondhatjuk azt, hogy a váci múmiáknak köszönhetjük, hogy a kiállítás ellátogatott Magyarországra. A váci múmiák nagyon kedveltek, hiszen nincs még egy ilyen múmia együttes, így kutatható gyűjteményben, ami természetes múmia lenne. Lehet, hogy vannak nagyobb létszámú gyűjtemények, egyiptomiak vagy dél-amerikaiak, de azok mesterséges múmiák. A természetes múmiáknál viszont megmaradtak a belső szervek és így ezek is vizsgálhatók. Úgyhogy hiába van Palermóban hatezer múmia, a palermói kriptában, azok mesterséges múmiák. Tudományosan közel sem hordoznak annyi információt, mint a Vácról feltárt 18. századi emberek. Sikerült feltárnunk a sorsokat, rekonstruálnunk a családokat, a vizsgálatokkal kideríteni az egyéni tragédiákat, sorsokat, ezáltal az embereket megérinti ez. Ugyanis, ha egy tankönyvben azt olvasom, hogy a 18. században magas volt a csecsemőhalandóság, erre az ember azt gondolja, hogy szomorú, de hát így volt… . De amikor a kiállításon ott látom az anyát, és mellette két elhunyt gyermekét, és tudom, hogy még született négy, aki szintén meghalt, akkor az megérint. Másik fontos, hogy napjainkban annyira tiltakoznak az oltások ellen. El lehet jönni és megnézni nálunk, hogy milyen volt a 18. században az élet, a csecsemőhalandóság, a gyermekhalandóság, amikor még nem volt antibiotikum és nem voltak még oltások. A TBC kutatások világszintűek. Nemzetkőzi együttműködésben folytatjuk, a legmodernebb technikákkal dolgozunk. A váci múmiák TBC baktériumának a DNS-ét vizsgálva olyan kórokozót vizsgálhatunk, amelyik még nem találkozott antibiotikummal. Így a TBC baktériumnak az evolúcióját tudjuk vizsgálni. Ezáltal egy képet kapunk arról, hogy alakult a baktérium genetikai állománya az antibiotikumokkal való találkozáskor. Korunk legnagyobb félelme, hogy az antibiotikum rezisztencia miatt visszajutunk a 18. századba, hogyha nem találnak fel újabb és újabb antibiotikumokat, hogyha nem szabunk gátat a mértéktelen, haszontalan és rendszertelen antibiotikus kezeléseknek, akkor könnyen odajuthatunk, hogy nem lesz gyógyszer.

 

Hányadik helyszíne volt Magyarország a kiállításnak és folytatódik-e tovább az utaztatásuk, mint vándorkiállítás?

 

-Elsőként Mannheim-ben volt ez a kiállítás a Reiss Engelhorn múzeumban. Ami egy egyszeri kiállításnak indul, még szó sem volt vándorkiállításról. De olyan nagy sikere lett a kiállításnak, hogy először Németországon belül más városok is kölcsönkérték, majd Olaszország is. Ezután egyre több helyről érkeztek igények, hogy ők is bemutatnák ezt a gyűjteményt. Általában csak a múmiák utaznak, tehát az installáció a legtöbb helyen nem. Ezt minden múzeum maga adja, bár el is viheti egyik helyszínről a másikra. Amerikából is érkezett igény, így három és fél évre kiutazott az egész múmia együttes és itt kilenc helyszínen járt a keleti parttól a nyugatiig. Utána tért vissza a kiállítás Európába, először Hollandiába, Assen-ben a Drents múzeumban mutatták be. Ezután egyenesen jött hozzánk a kiállítás. Időközben egy-egy múmia cserélődött. Volt amelyiket állagvédelem miatt ki kellett venni ebből a gyűjteményből, de új múmiák is kerültek bele. Így került be nálunk a buddha-múmia, ez Európában került újra, és mi a váci részt kibővítettük még további múmiákkal itt Magyarországon. Nem mindegyik fog továbbutazni, de mivel az itthoni látogatóktól érezzük  és jelzik is ezt az igényt, hogy a váci múmiákkal kapcsolatban többet szeretnének tudni, ezért kibővítettük. A következő helyszín Luxemburg lesz. Ezután Svájcban, Basel-ban mutatják be, majd Skóciában és Svédországban, Stockholm-ban. Ezután visszatérnek a múmiák a gyűjteményeikbe. De elképzelhető, hogy ha továbbra is nagy az érdeklődés, akkor pár évig még meghosszabbítjuk.

 

Ez azt jelenti, hogy az öt kontinensnek a legjelentősebb leleteik utaznak most, és ha ez nem folytatódik, akkor ezután már sosem lehet látni ilyen formában ezt a múmia együttest?

 

-Igen, pontosan így van. Tehát ha véget ér ez a vándorkiállítás sorozat, akkor minden múmia visszatér a saját gyűjteményébe. Többet így együtt nem lesz látható. Ezért is buzdítok mindenkit, hogy még egy kis idő van hátra a látogatásig. Érdemes megnézni, mert ennyire átfogó, nagyszabású, a múmiákat nem borzongatásképp, hanem tudományosan bemutató kiállítása ez. Elmondjuk a látogatóknak, hogy melyik nép miért mumifikálta halottait, mi volt az az indok, ami miatt ők fontosnak tartották. Vagy a természetes múmiáknál, mi volt az a körülmény, ami miatt megőrződtek. Kiegészítjük kultúrtörténeti információkkal is, például pont a buddha-múmia helyett érkezett Arányi Zolika, Arányi Lajos patológus professzornak a gyermeke, ami óhatatlanul sokakban ellenérzést váltott ki. Mindig azt mondom, hogy nem a mi fejünkkel kell gondolkodni, hanem az akkori embereknek a helyébe kell beleképzelni magunkat. Nyilván ők meg azt találják furcsának, hogy mi elégetjük a halottainkat és a polcon tartjuk vagy netán a Balatonba szórjuk. Tehát, ne ítéljünk elhamarkodottan. 100 évvel ezelőtt, amikor a csecsemőhalandóság miatt sorra hunytak el a család gyermekei, ami napjainkban a legnagyobb tragédia, ha egy család elveszti a gyermekét. Ott a halál mindennapos vendég volt. Akkor nekik kellett valami, amivel megőrzik az emlékét. Ezért terjedtek el anno a halott csecsemővel való fotózkodások. Libabőrös a hátunk, ha belegondolunk. De gondoljunk bele, nekik semmi másuk nem maradt. Úgyhogy az anyuka szépen kipirosította a kis elhunyt csecsemő arcát, és csináltatott egy fotót, hogy legyen egy emlék.

 

A logisztikáról egy pár mondatban.. miben és hogyan szállítják a leleteket és a kicsomagolásnál hogyan zajlik az ellenőrzés?

 

-A múmia bemutatásnak, szállításnak és a gyűjteményben való tárolásnak szigorú műtárgyvédelmi szabályai vannak. Hőmérséklet, páratartalom, minden pontosan meg van szabva. Egy intervallumon belül változhatnak. A kiállításon még a világítást is megszabjuk pluszba, hogy mennyi fény érheti a testeket. Az utazás során különösen nagy elővigyázatossággal és óvatosan kell ezeket az „időutazó kapszulákat” csomagolni és szállítani. Hiszen a rázkódástól is óvni kell, illetve eleve olyan szállítódobozban lehet szállítani, amelyben stabilan van a múmia, ahol nincs erőbehatás sem. Pántok szorítják le. Németországban csinálták a szállítóládákat, és mivel a tengerentúlra is utazott a kiállítás –mert Európán belül kamionon – műtárgy szállításra szakosodott cégekkel szállítatjuk a múmiákat, amiben szabályozni lehet a hőmérsékletet, páratartalmat. Plusz a lengéscsillapítás is fontos, hogy minimális legyen. Ha azonban a tengeren túlra utazik, akkor repülőre kell tenni a múmiákat. Különösen a fel és leszállás ami nehéz, mert ekkor elmozdulhatnak illetve a nyomásváltozás miatt kockázatosabb. Nagyon alapos és nagyon drága a szállítóládáink vannak. Minden múmia alatt van egy vékony pontosan a múmia vonalát követő alátét, amivel úgy tudjuk őket mozgatni, hogy az épségük semennyit sem sérül. Nagyon sokat kellett beruházni ahhoz, hogy ez a kiállítás utazó legyen.

 

A vizsgálatokat már nagyon modern eszközökkel tudják végezni. Milyen részletességgel tudják kibontás nélkül megállapítani a leletek idejét, korát, állapotát?

 

-A tudományos vizsgálatok rögtön az után, hogy az egyház hozzájárulásával a múmiákat nem eltemették, hanem a Magyar Természettudományi Múzeum embertani tárába kerültek. Utána rögtön megkezdődtek a vizsgálatok, amelyek már be is bizonyították, hogy hihetetlen, mennyi mindent megtudunk a múmiák vizsgálata által az egyénekről és arról a korról, amelyben éltek.

Amikor 94-95-ben hozzánk kerültek, gyerekcipőben járt a DNS kutatás és a radiológiában is még csak a röntgen terjedt el. Már akkor elkezdtük a CT vizsgálatokat, de a múmiákat Kaposvárra kellett vinni. Hétvégén, amikor nem volt betegforgalom. Azóta eltelt húsz év, amióta a leletek is előkerültek. A CT azért különösen hasznos, mert úgy tudunk belepillantani a múmiákba, hogy az épségüket nem sértjük. Ez ma már követelmény, nem csak elvárás. Húsz év eltelt, a CT és a DNS vizsgálat manapság már rutinvizsgálat. Múzeumunknak is van DNS laboratóriuma. Az is a feladatunk, hogy ezeket a leleteket megőrizzük épségben, elképzelni sem tudjuk, hogy unokáink mennyi mindent fognak tudni belőlük megállapítani. Aki pedig azt mondja, hogy a halottaknak mégis csak eltemetve lenne a helye, én azt gondolom nem véletlenül maradtak meg ezek a múmiák. Mindegyiknek valami különleges története van és mindegyik üzen a múltból. Sokaknak elgondolkodtató ez a kiállítás, hogy manapság az a gondjuk, hogy hova menjenek nyaralni vagy mikor cseréljék le és mire mobiltelefonjuknak, miközben 200 évvel ezelőtt ezek az emberek így és ilyen körülmények között éltek. Úgyhogy azt gondolom, hogy ezeknek a múmiáknak üzenetük van. Sokkal mélyebb tapasztalatot szerzünk a múltról, ha látjuk, ha érezzük, ha az megérint minket, mint hogyha olvasunk róla valamit.

Látogatottságunk fokozatosan nőtt, pontos adataink nincsenek, de 40 ezres nézőszámmal büszkélkedhetünk, így a kiállításunk vége felé.

Elindítottunk egy nyereményjátékot is, amelynek nyereménye a váci Tragor Ignác Múzeum Memento Mori egy tárlatvezetés. Aki játszik, megnézheti a kiállítást. Ezt a honlapunkon megteheti:

 

http://www.nhmus.hu

http://mumiavilag.hu

 

Köszönöm szépen az interjút!

 

Interjú:

Sződy Szabolcs

Fotók: Sződy Szabolcs, Ropkász Tímea