Legendás Budapest, legendás Angyalföld

Dóka Attila új versmegzenésítéssel készül az előadásra
Fotó: Juhász Melinda

Angyalföld nemcsak az iparosodás szimbóluma. Nem csupán Budapest vadromantikus külvárosa, nemcsak egy kerület, egy közigazgatási egység. Az „angyalok földje” inspiráló közeg, művészek, írók, költők „felségterülete”, ahol a lokálpatriotizmus – hasonlóan a Tabánhoz, Óbudához, a Józsefvároshoz, Újpesthez, Kispesthez vagy épp a Ferencvároshoz – még napjainkban sem csak üres szlogen, napi manír.
Angyalföld történelmével ismerkedve, az általa ihletett költeményeket olvasva, a szobrokat és festményeket szemlélve hamar ráébred arra a figyelmes fürkész, hogy a 20. század kultúrhistóriájának fontos fejezetét írta a városrész. Ahová „hazajárt” Berda József, Kassák Lajos, Zelk Zoltán, de Illyés Gyula is. Utóbbi a csendes mezőföldi pusztákat – Simontornyát, Bonyhádot – hagyva maga mögött lett kezdetben külvárosi srác, Gömb utcai lakos, majd büszke pest-budai polgár.
Angyalföld a jelenkor alkotói számára sem idegen terület. Az Újnyugat Irodalmi Kör alkotói közül is többeket megihletett már a külváros. A kerület, amely a feltételezések szerint a Rákos-patak melletti Ördögmalomról kapta eredeti nevét, amelyet azután a pesti népnyelv alakított, formált – játékosan – angyalivá. Kassák arra is felhívta figyelmünket, hogy a 19. század második felében a pesti kéjhölgyek „angyalcsinálására” jártak ide…
Angyalföld, avagy Pest-Buda – félig kitakart – titkai, füstös eszpresszói, igaz meséi okán is figyelmet érdemelnek.

(b-j) Zene: Dóka Attila,
Előadó:Ujréti László, Sorozatszerkesztő, művészeti vezető: Szabó Zoltán Attila
Fotó: Juhász Melinda