Magyarok a fellépők között: Cimbalomduó

A kedd esti zártkörű megnyitógálától eltekintve négy magyar produkció szerepel a héten zajló budapesti világzenei expo, a Womex hivatalos fellépői között. Közülük elsőként, csütörtökön Balogh Kálmán és Lukács Miklós Cimbalomduója lép színpadra a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében 23 órától.

    Az ötnapos budapesti Womex legrangosabb, úgynevezett showcase válogatásában, a héttagú zsűri döntése alapján 33 előadó szerepel. A számos világsztárt felvonultató szekcióban a 2009-ben alakult Cimbalomduó az egyetlen magyar.
    “A Womex közege nem ismeretlen számunkra, különböző produkciókban mindketten szerepeltünk már a fesztiválon. A 2008-as rendezvényen Sevillában, amikor a Muzsikás életműdíjat kapott, a Gipsy Cimbalom Banddel játszottam. Három évvel később a Cimbalomduó fellépett a koppenhágai expo magyar tematikájú nyitógáláján, én abban az évben egy nemzetközi klezmer-roma formációval, az Other Europeansszel is színpadra léptem, Lukács Miki pedig a Both Miklós FolkSide-dal” – idézte fel Balogh Kálmán az MTI-nek.
    A Cimbalomduó 2009-ben jött létre, miután a FolkEurópa közös lemez készítésére kérte fel a két kiváló cimbalmost, az elsősorban a népzenei színtéren működő Balogh Kálmánt, valamint az inkább a dzsessz és a klasszikus muzsika területén aktív Lukács Miklóst. A projekt bemutatkozó CD-je, a Cimbalomduó kiemelkedő szakmai elismerést hozott, a második anyag, az Összehangolva című koncertfelvétel idén februárban jött ki.
    “Bár csaknem húsz év korkülönbség van közöttünk, Miklóssal nagyon régóta terveztük a közös muzsikálást, és voltak is produkciók, amelyekben együtt szerepeltünk, korábbi zenekaromban, a Romano Kokalóban például zongorázott. Hallottuk egymáson, hogy jól tudnánk együtt improvizálni, zenei világunkban sok a közös pont. A két cimbalmos megoldás a régi cigányzenekarokban is létezett, bár ott megosztva játszották a kísérő szólamokat. A Zeneakadémián bevett szokás, hogy két cimbalommal adunk elő zongora- vagy csembaló-szólamokat, esetleg más műveket írunk át cimbalomra, ezt Rácz Aladár honosította meg. Farkas Rózsa cimbalmossal duóban játszottam klasszikus műveket, vele Miklós is lépett fel, sőt hármasban is volt koncertünk, Borbély Mihály írt is egy művet három cimbalomra, amit előadtunk” – mesélte Balogh Kálmán.
    Mint hangsúlyozta, a Cimbalomduóban az a különleges, hogy egy zenét hoznak össze ketten, odafigyelnek a másikra, kiszolgálják egymást az adott pillanatban, például a szólók idején és végig figyelik a folyamatot, közösen dől el, merre alakul a muzsika.
    “Feszegetjük a határokat, az improvizáció jelent átjárót a különböző műfajok és témák között. Mindketten nagyon figyelünk a hangszínekre, a hangerőre, az érzelmi tartalomra. Miklós rengeteg effektet használ a kortárs zenéből, én kevésbé. Az ő technikáját a ritmikusság határozza meg, amit a dzsesszből, a dobbal és a bőgővel való együttműködésből hoz, nekem a balkáni folklórból eredő repetitív és perkusszív technikám van, ami kevésbé bonyolult, mint az övé. Viszont én a népzenéből vettem át sok díszítő technikát” – fejtette ki.
    Arra a felvetésre, hogy a cimbalom mostanában reneszánszát éli a világzenében és a dzsesszben, Balogh Kálmán azt mondta, a hangszer több száz éves történetében sokszor került előtérbe. Már 1700 körül ünnepelt művész volt a német Pantaleon Hebenstreit hangszerépítő és muzsikus, Magyarországon 1874-ben Schunda Venczel József fejlesztette ki a négylábú pedálos magyar cimbalmot, a 20. század első felében Stravinsky írt cimbalomdarabokat Rácz Aladárnak, az 1970-es évektől pedig a táncházmozgalom jelentett újabb forradalmat. Balogh Kálmán felhívta a figyelmet arra, hogy november 21-én Czimbalmos Napot rendeznek a Fonó Budai Zeneházban.
    “A mostani Womex-szerepléstől leginkább azt reméljük, hogy a külföld is felfigyel ránk, hiszen a fesztivál nagy nemzetközi érdeklődés mellett, több ezer szakember részvételével zajlik. A csütörtöki fellépésen a Müpában a tervek szerint a két lemez legjobban sikerült kompozícióit adjuk elő” – mondta végül Balogh Kálmán az MTI-nek.
    Balogh Kálmán 1959-ben született Miskolcon, 1980-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, tanára Gerencsér Ferenc volt. A Zeneakadémián a 2007/2008-as tanévtől oktató. Számos népzenei együttessel muzsikált, mások mellett az Ökrössel, a Tékával, a Métával, a Muzsikással, a Vízöntővel, a Zsarátnokkal, a Vasmalommal és a Fonóval. A kortárs zene is hatással volt rá, együtt muzsikált a Miskolci Új Zenei Műhellyel, a 180-as csoporttal, Márta Istvánnal, játszott különböző dzsesszformációkkal, például a Quartet B-vel, a Dresch Quartettel, Archie Shepp-pel, Vukán Györggyel, Lakatos Ágnessel, a Budapest Ragtime Banddel. Világszerte előadta különböző szimfonikus zenekarokkal Kodály Háry János szvitjét. 1999-ben eMeRTon díjjal, 2005 decemberében Artisjus-díjjal tüntették ki.
    Lukács Miklós 1977-ben született Törökszentmiklóson. 1999-ben diplomázott a Zeneakadémián, ahol G. Szeverényi Ilona irányításával képezte magát. 1998-1999-ben az Egyesült Államokban a Concertante di Chicago kamarazenekar szólistájaként lépett fel. Elsősorban a dzsessz és az etnozenék terén játszik különböző formációkban, így a Borbély Műhelyben, az East Side Jazz Companyban vagy a Dresch Mihály Quartetben. 2005-ben improvizatív duólemezt készített Szakcsi Lakatos Bélával. 2008-ban fellépett szólóban és duóban szerepelt a Menuhin-fesztiválon Gstaadban, ugyanabban az évben portréfilmet forgattak róla és hangszeréről, Mano Camon rendezésében. Artisjus-díjas.

Forrás:MTI