Már megint csak majdnem…

Eger, Miskolc, Szombathely, Székesfehérvár és Veszprém. Minden alkalommal voltak biztató részeredményei a Spitzmüller Csaba – Bazsó Attila kettősnek, de egyszer sem teljesített egy tiszta, problémáktól mentes futamot a Mitsubishis egység. Kassán végre úgy tűnt, hogy megtörik az átok, hisz a Full-Gas Motorsport Egyesület párosa magabiztos versenyzéssel az abszolút harmadik helyen állt egészen az utolsó előtt szakaszig, de egy filléres alkatrész hibája miatt ismét kénytelenek voltak idő előtt befejezni a versenyt.

Spicmüller Csaba:

Az, hogy 22-es rajtszámmal indultunk, borzasztóan hátráltatott minket, különösen az első nap. Egy picivel végezhettünk volna előrébb is szombaton, de nem voltunk telhetetlenek, az ötödik hely is teljesen rendben volt. Aztán vasárnap a kezünkben volt abszolút a harmadik hely, meg a verseny is, akár csatázhattunk volna a második helyért, de az utolsó körben úgy gondoltam, hogy inkább menjünk a biztonságos harmadik helyre, legyen végre prioritásunk, ne kelljen mindig magas rajtszámmal nekivágni a versenyeknek. Nagyon nehéz csatázni azokkal az emberekkel, akikhez képest 15 vagy 20 hely választ el, iszonyatos hátrányba kerülsz mindenféle szempontból, egy igazi szélmalomharc ez.

Úgy voltunk vele, hogy menjünk húzósan, de ne hibázunk, mert mögöttünk rettenetesen nagy volt az űr, előttünk Jani közel volt, ő meccselt Kazár Mikivel, abból pedig akármi is kisülhetett volna: ha valamelyikük hibázik, mi ott vagyunk és lecsapunk a lehetőségre, én legalábbis így terveztem. Az utolsó előtti gyors közepe előtt, a magasabb részeken leesett az eső, akkor éreztem egy kicsit, hogy lehet sanszunk, elkezdtem egy kicsit keményebben nyomni, de a féktávoknál éreztem, hogy valami nincs rendben az autóval. Vibrációt éreztem a hátsó kerekek felől. Először arra gyanakodtam, hogy túlhevültek a fékek, vagy elrepedt az egyik féktárcsa, de aztán éreztem, hogy ez valami teljesen más. Nem találkoztam még ilyennel. Próbáltam nyújtottabbakat fékezni, nem erőltettem, de egyre rosszabb lett a helyzet, azt hittem, fellazult kerék. Aztán hallottam egy csattanást, és onnantól teljesen labilis lett az autó, nagyon nehezen lehetett irányítani. Mint később kiderült, kitört a jobb hátsó kerék. Azt hittem, hogy eltörött a felni, vagy valami hasonló problémánk van, ezért nyomtam a célig és csak ott szembesültem a kifordult jobb hátsó kerékkel. Megkínoztam a Mitsubishit, mire leértünk a szakaszról és nem is kaptunk túl sokat, de nem volt tovább sajnos. Egy filléres alkatrész anyaghibájának köszönhetően álltunk ki megint. A legbosszantóbb az az egészben, hogy kiváló volt az autó, a csapat tökéletesen dolgozott, minden klappolt. Hibátlan volt a gumiválasztás, másfajta stratégiát alkalmaztunk, mint a többiek, mindig néztem, ki hogy gumizik, próbáltunk egy picit trükközni és működött is minden. Jó volt, hogy pariban voltunk az élmezőnnyel és a dobogóért csatáztunk.

Természetesen nekivágunk Mecsek Rallyenak, ez nem is lehet kérdés. Egy sportember nem adja fel, hanem nekivág újra! Előbb-utóbb meg kell, hogy szakadjon ez a balszerencse sorozat, de amíg hullámvölgyben van az ember, addig egyszerűen nem adhatja fel, menni kell előre!