Interjú Latyakkal a verseny után.
Második legjobb magyarként értetek célba a kategóriátokban. Milyen érzés ez?
– Nagyon jó érzés, nekünk egy jó eredménynek számít ahhoz képest, hogy egy idegen országban, idegen pályákon, ez volt a második versenyünk.
Hogy tetszettek a kinti pályák?
– Húúú nagyon jó és taktikás pályák, becsapós kanyarokkal. Egy nagyon jó itinert kellet írnunk Ágival. Ha valaki lecsúszik a domboldalról kicsi eséllyel lehetett tovább folytatni a versenyt, mert keskenyek pályák. Nagyon élvezhetők voltak a gyorsaságik. A Madarasi Hargitai első gyors egyharmada sziklás köves volt. Ott azt el kellett óvatoskodni, megtisztelni. A többi gyorsasági megfelelne egy Bükfürdőinek, jó tempós pálya volt.
Tíz gyorsasági szakaszon küzdtünk meg az idővel és a sporttársakkal. Székelyudvarhelyen a belvárosban volt egy 1,7 km Szuperspecial szakasz.
Visszamennél-e jövőre is?
– Mindenféleképpen ott leszünk. Tervezzük, hogy 2016-ban az egész csapat kint lesz az összes autóval. Vissza fogunk menni! A versenyrendezéstől kezdve, a román versenyzőtársakig, családias a légkör fogadott bennünket. A Román versenyzőtársak segítettek bármiben. A rendezés, a pontosság, az egész magyar rendező gárda nyugodtan kimehet tanulni, hogy miként kell lebonyolítani egy jó versenyt. Voltak technikai gondok, balesetek, de minden percre pontosan zajlott.
Mi az amit másképp tennél ha újra rajtolhatnál?
A szervizzel kicsit összeszedettebben felkészülnék a csapaton belül a szervizre.
Fél órás szervizek voltam ami majdnem kevésnek bizonyult. Kicsit bátrabban nyomnám a gázt, nem óvatoskodnám el mint, most az első három gyorsaságit.
Köszönöm ezt a remek versenyt a rendezőknek!
Szeretném a csapat megköszönni: Ferencz Csabának, Gálovits Szabolcsnak, a Székelyudvarhelyi barátaimnak a segítséget. És természetesen a csapatomnak és a szurkolóinknak is!