Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Megelégelte a halál, hogy fittyet hány rá egy pici, sovány ember, aki nem volt hajlandó tudomást venni a világ sötétebb feléről, és mindig csak a fényes, csodálatos, ragyogó színekben pompázó része izgatta.
Gross Arnold tündérvilágának lakói soha nem akartak rosszat, apró házaik tele voltak melegséggel, mintha mindig karácsonyt ünnepeltek volna, a feldíszített, csillagszórós, csilingelő fenyő alatt ősz bajuszú, mosolygós arcú nagypapák meséjét hallgatva.
A Romániából nagykorúsága évében Magyarországra szökött Nemzet Művésze, Gross Arnold 86 évét – csak a legjelentősebbeket említve – Kossuth díj, két Munkácsy díj, a krakkói grafikai biennále két első díja, Prima díj és a Pro Urbe Budapest díj színesítette, s egyúttal erősítette abban a művészi felfogásában, hogy jó úton jár, az embereknek szüksége van az ő fantasztikus mesevilágára. Tény, hogy tárlataira belépve nem láthattunk szomorú arcot, mindenki élvezte az aprólékosan kidolgozott alkotásait, amelyeken, ahogy közeledett hozzájuk az ember, érezte, hogy a művész, mint valami csintalan gyerek, várva a nézők reakcióit, egyre több meglepetéssel ajándékozza meg őket.
Hat évtizeden keresztül játszotta ezt a játékot kiállításai vendégeivel. Legutóbb a Gellért Szálló aulájában találkozhattam Gross Arnolddal nagyszabású tárlatának megnyitóján. Emlékezzünk a rézkarc mesterére, a mesevilágában lakó, tündéri figurákhoz hasonló emberre így.
Horváth Gábor Mikós
