Mexikói ízek világszerte, a Hard Rock Caféban

Május 5-én Mexikóban a pueblai csata évfordulójára emlékeznek. Ebből az alkalomból a Hard Rock Cafe az egész világon a teljes május hónapot a Mexikói ízeknek szenteli. Budapesten a Hard Rock Cafeban a hazai ínyencek is végigkóstolhatják a Mexikói limitált idejű forró ízvilágú menüt.

Fotó: Juhász Melinda

Amit a történelmi háttérről tudni érdemes

1861-ben, fél évszázados konfliktusok és a szinte állandó polgárháború után Mexikó a csőd szélén állt. Az év júliusában Benito Juárez elnök elrendelte az európai országokkal szembeni adósság kifizetésének két évre szóló felfíiggesztését. Októberben Franciaország, Anglia és Spanyolország megállapodtak abban, hogy csapatokat küldenek Mexikóba, hogy hitelezői jogaikat érvényesítsék. Mexikó velük szembeni adóssága körülbelük80 millió pezó volt, amelyből 69 millió volt a tartozás az angoloknak, 9 millió a spanyoloknak és 2 millió Franciaországnak. Mindhárom ország elzárkózott attól, hogy diplomáciai úton, tárgyalásokon állapodjanak meg a későbbi fizetési feltételekről. 1862 áprilisában a hármas szövetség felbomlott, mert Spanyolország és Anglia rájött arra, hogy III. Napóleon, Franciaország uralkodója a gazdasági érdekeket hangoztatva valójában titkos geopolitikai érdekeket akar érvényre juttatni: meg akaija dönteni a mexikói köztársasági kormányt, és helyébe egy olyan monarchiát szeretne, amely támogatja gyarmatosító politikáját, amelynek célja az Egyesült Államok növekvő hatalmának ellensúlyozása. Mindez a Benito Juárez elnök által vezetett mexikói kormány feloszlatását jelentette volna.

1862 áprilisában a franciák Veracruz kikötőjénél partraszálltak, és csapataikkal a köztársaság belseje felé vonultak. A francia katonák legyőzhetetlennek gondolták magukat, hiszen csaknem ötven éve szenvedtek utoljára vereséget a Waterlooi csatában, és látványos győzelmeket arattak Solferinónál, Magentánál és Szevasztopolnál. Magabiztosságukat tükrözte az az üzenet, amelyet Lorenzec grófja, m francia csapatok vezére küldött a francia hadügyminiszternek: „Annyira felülmúljuk a mexikóiakat szervezettségben, fegyelmezettségben, fajilag, erkölcsileg és kifinomult érzékenységünkkel, hogy kérem, jelentse őcsászári felségének, III. Napóleonnak, hogy ettől a perctől számítva, 6000 bátor katonánk élén, ura vagyok Mexikónak”.

Ezzel szemben, bár voltak fiatal, de tapasztalt tisztjei, a mexikói sereg nagy része a fegyelmezettség legkisebb jelét sem mutatta, felszerelése rossz volt és alig volt élelme. A csata előtti napokban Ignacio Zaragoza tábornok többször is kérte a mexikóvárosi főparancsnokságot, hogy sürgősen küldjön pénzt, mert már Ételmet sem tud szerezni a csapatoknak.

1862. május 5-én a győztes csatára a Veracruz és Puebla államok határán fekvő és erődként is szolgáló templom környékén került sor. A sorozatos támadások sok száz katona életét követelték. A mexikóiak számára fontos győzelem volt, hiszen csapataikkal, amelyeknek alábecsülték, le tudták győzni a kor egyik legtapasztaltabb és legnagyobb megbecsülésnek örvendő hadseregét. A csatában csaknem kétezer mexikói katona és  2700 nádvágó késekkel, Mauser típusú puskákkal és fémhegyű falándzsákkal felfegyverzett paraszt szállt szembe a pisztolykkal, winchester típusú karabélyokkal, szuronnyal, ágyúkkal és géppuskákkal felfegyverzett franciákkal.

Mexikó első győzelme nem volt hosszú életű. Egy évvel később a franciák leverték a mexikói hadsereget, Franciaország megszerezte az ellenőrzést Mexikóváros felett, és trónra ültette Habsburg Miksát és feleségét, Saroltát, mint Mexikó császárát és császánőjét. Jószándéka és nemes szíve ellenére a császár nem tudta sokáig megtartani a hatalmát; a franciák győzelme csak három évig tartott.

1867-ben a konfliktusokkal terhelt európai helyzetben és az Egyesült Államok nyomására III, Napóleon császár elrendelte, hogy vonják meg a Miksának nyújtott katonai és gazdasági segítséget. Ugyanakkor a mexikói köztársasági erők pénzügyi és diplomáciai támogatást kaptak az Egyesült Államoktól. 1866 során a köztársaságiak fontos területeket foglaltak el, míg végül a császári befolyás már csak Pueblára és Veracruzra korlátozódott. 1867. április 2-án a Porfirio Díaz vezette csapatok elfoglalták Puebla városát, és katonailag megsemmisítették a császárságot. Miksa császárt elfogták és kivégezték.

Az ünnep

Mexikóban a pueblai csata évfordulója az egyik legjelentősebb ünnep a mexikói világi ünnepek között. Ezen a napon az ellenséges megszálló hadsereggel szemben aratott győzelemre emlékeznek. Május 5-éről az ország jelentősebb városaiban felvonulásokkal és ünnepségekkel emlékeznek meg, és ekkor tesznek esküt a hadseregbe bevonuló fiatalok.

Az ország egyes részein újrajátszák a csatát, vagy annak egy-egy epizódját; ezeken az ünnepségeken a karnevál hangulata keveredik a polgári megemlékezéssel.

Az Egyesült Államokban élő mexikóiak május 5-én ünnepük a „Mexikói büszkeség napjá”-t vagy a „Latin örökség napjá”-t. Számos amerikai városban tartanak fesztiválokat, amelyeken részt vesznek a konzulátus munkatársai, mariachi zenekarok, mexikói zenészek, éttermek, kézművesek és az ottani bevándorló lakosok. New Yorkban a Central Parkban rendezik meg a május 5-i felvonulást, ahol bemutatják a helyi népviseleteket. A mexikói közösség más amerikai városokban, mint például Chicagóban, Phoenixben és Washingtonban is szervez megemlékezéseket az összetartozás és a nemzeti öntudat kifejezésére.