Mindenki kedvence – Mini Cooper teszt

SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA

Előzékenység, szeretet és kíváncsi szemek kíséri útját a friss Mini Coopernek. A csöppség 136 lóereje eközben vígan lendíti meg a könnyűsúlyú atlétát, amivel sportosan csak a magunk szórakoztatására vezetünk. Ritkaság manapság.

A Miniben helyet foglalva ugyanis nagyon megváltozik számunkra a magyar utakon általában tapasztalható közlekedési morál. Az idegességet felváltja a nyugalom, az arroganciát az előzékenység, a fásultságot az érdeklődés. Nyilván nagy része van ebben a „cukiság-faktornak”, de a Mini emellett születése óta a sportosságra is nagy hangsúlyt fektet. A jó dolog az, hogy ez esetben, ezt az oldalát csak akkor kell megmutatnia, ha a sofőr éppen kedvet érez rá, másokért ellenben nemigen. Persze így van ez egy M3-ban, vagy egy AMG Merciben is, de ott még mindig előfordulhat, hogy jön egy nagyobb, erősebb vetélytárs, és odatapad a hátsó lökhárítónkra. Ezt a fajta, kényszeredett érzést a Miniben nem igen tapasztalja meg senki. És ez már magában is megér sok pénzt. Főként annak, aki napi szinten veti bele magát a forgalomba. Persze kérdés, hogy 10 millió forint egy kisautóért, minimális hátsó hellyel és csomagtérrel magyarázható-e bármivel.

Magas prémium-kisautó árak

Nem mintha az önmagunkat magasra pozicionáló mini-autók sokkal olcsóbbak lennének. Egy Opel Adam S 5 millióról indul, de simán felmegy 6 millió felé, ha még szebbé, jobbá akarjuk tenni. A Citroen prémium kisautója, a külön márkanév alatt forgalmazott DS3, minden földi jóval megpakolva túlszárnyalja a 7 milliót. A különleges FIAT 500-asokat pedig az Abarth készíti, ahol az erős és veszélyes kinézetű csöppségek szintén könnyen elérhetik a 7-8 akár 9 millió forintos árat. Azonban a német retróautó egy dologban felülmúlja mindet: a kidolgozottságban. A végletekig vitt dizájnbelső mindenkiből lelkesedést vált ki, az anyagok minősége pedig tényleg kifogástalan. Ráadásul a zajkomfort is kiváló. Furcsa, hogy egy ilyen pici autó is mennyire ki tudja zárni a külvilágot. Még a háromhengeres motor felől is csak a legszebb zöngék jutnak be az utastérbe, bár azért alapjáraton a vibrációt hideg motornál érezni kicsit. Az 1.5 literes erőforrás egyébként már a BMW saját fejlesztése, és nemcsak a Minikben, hanem egyéb BMW-modellekben is felhasználásra kerül. Egyebek mellett ez a blokk dolgozik az i8-ban is, igaz ott 231 lóerőt teljesít. A Cooperben azonban 136 lóerő is elég ahhoz, hogy a könnyű autó dinamikusan mozogjon és 7,9 másodpercen belül elérje álló helyzetből a 100 km/h sebességet.

Mennyire jön a gokart-dolog

A motoron tehát nem múlik a lendület, de ugye mivel lassan minden gyerek tudja, hogy a Minik az úgynevezett „gokartszerű” vezetési élményt nyújtják, felmerül a kérdés, hogy a Cooperben ez mennyire teljesül. Meg kell nyugtassunk mindenkit, hogy alapvetően működik a dolog. A Cooper is közvetlenebb és jóval feszesebb az átlagnál, aki pedig a volánja mögött ül, örülni fog minden egyes kanyarnak. Bár a kormányzás nem az igazi, és főként a Cooper S-hez képest kissé művi érzetet ad, de a balansz nagyon rendben van, és a rugózás is nagyon feszes. Erre az utóbbira egyébként nem árt mindenkinek gondolni, aki ilyen autón töri a fejét. A Cooper ugyanis nem az a fajta jármű, ami feledteti velünk a rossz útminőséget. Cserébe viszont nagyon precízen irányítható. Talán a váltó lehetne még egy kicsit feszesebb.

Elöl maxi

Ennyi jó dolog után az utastér méretével talán nem is igazán érdemes foglalkozni, hiszen az sem túl nagy újdonság, hogy a Mini, mint ahogy a neve is mondja, nem éppen nagyméretű autó. Ehhez képest azért elöl legalább fejedelmien ülhet a legtöbb ember, míg a hátsó traktus inkább szükségmegoldás. Ez azonban ne zavarjon senkit. Kétemberes autó ez igazából, és ha a hátsó üléseket lehajtjuk, még nyaralni is lehet menni vele. Erő az van az autópályákhoz bőven. Az átlagfogyasztást nekünk nem sikerült 8 liter alá vinni, de mivel élményautóról van szó, amit főként városban használtunk, ez nem meglepő.

A tesztautó 10 milliós ára azonban mindenképpen magasnak számít. Ráadásul úgy, hogy a Cooperek 6 millió környékéről indulnak. Ilyenkor persze mindig felmerül az emberben, hogy mit lehetne igazából kihagyni, ami nélkül a Mini már megadja azt a jóleső érzést kívül-belül. Hosszas mérlegelés után azonban az ember arra jut, hogy bár kétségtelenül vannak tételek, melyekről le lehet mondani (például: Head-Up kijelző, Parkolássegítő rendszer, tolatókamera), a Mini akkor is drága autó marad. Viszont magas ára, és vélhetően tehetős tulajdonosa ellenére sem fog senkiben negatív érzelmeket kiváltani. A Mini ilyen szempontból tényleg egy főnyeremény, és akár receptre is fel lehetne írni komplexusok és frusztrációk kezelésére. Egy piciny, színes sziget, a felbolydult forgalomban.

 AmdalaAutó értékelés: [star rating=4]