Szeptember elsejétől ismét Schmidt Gábor lett a Magyar Kajak-Kenu Szövetség főtitkára. A sportvezető, aki korábban 10 évig dolgozott már ebben a pozícióban, az elnökség hívására 2 és fél év után tért vissza a hivatali szervezet élére.
Csendes volt a visszatérése….
Igen, de azt gondolom ez így van rendjén. Nem számítok új arcnak a szövetségben és a sportágban sem, hiszen a kollégák nagy részével dolgoztam együtt az elmúlt években, a szövetség szakmai csapatával és az edzőkkel pedig szinte napi kapcsolatban voltam az elmúlt másfél évben szakmai alelnökként, ezért ilyen szempontból zökkenőmentes volt a munkába állásom. Azt azonban már az elmúlt néhány napban sikerült felmérnem, hogy a szövetségi munka, illetve a mindenkori főtitkár feladatköre elég sokat változott a két és fél évvel ezelőtti távozásom óta.
Mire gondol pontosan?
A kormánynak köszönhetően jóval több állami pénzből gazdálkodhat most a sportág, mint a korábbi olimpiai ciklusokban. Hogy mást ne mondjak, az én korábbi főtitkárságom idején szinte semennyi pénzt nem tudtunk létesítményfejlesztésre fordítani, most viszont szerencsére bőven vannak ilyen beruházások a sportágon belül, a munkáknak a felügyelete és pontos pénzügyi elszámolása pedig a szövetség dolga. Nekem most az az elsődleges feladatom, hogy megismerjem és dinamizáljam ezeket a beruházásokat, hogy rövid időn belül a kívánt minőségben megvalósuljanak.
Melyek a legfontosabb beruházások?
Jelenleg több mint 20 tagszervezetünknél zajlanak kisebb-nagyobb munkák és miután a kiemelt sportágfejlesztési támogatás folytatódik, így további 30 egyesületnél indulhatnak beruházások. Ezen kívül két saját ingatlanunkat is fejleszteni kell, a Kolonics György Vízisport Központ bővítésére már elfogadott terveink vannak, rövidesen indulhat a közbeszerzés és a kivitelezés, és az MKKSZ Latorca utcai bázisán is elkezdődhetnek még az idén azok az átépítések, amelyekre évek óta készülünk.
Közben a következő szezont is el kell kezdeni tervezni, ebből a szempontból milyen kihívásokat tartogat a 2015-ös év?
Lesz dolgunk bőven. Jövőre nagyon hosszú évünk lesz és a nemzetközi versenynaptár nagyon feszített tempót diktál. Már áprilisban Euróba-bajnokságon fogunk szerepelni, ami nyílván veszíteni fog a jelentőségéből azért, mert a szezon legelején rendezik meg, de ettől függetlenül szakmailag és logisztikailag is nagyon komoly kihívások elé állítja a gyorsasági szakágat. A nyár közepén debütáló Európai Olimpiai Játékokon is szeretnék jól szerepelni, augusztusban pedig kvalifikációs világbajnokság lesz Milánóban, ami az egész olimpiai ciklus legnehezebb megmérettetése. Aztán szeptemberben a csapat el fog utazni Rióban, az előolimpiára is, hogy kipróbáljuk, mennyi idő kell az akklimatizációra és tapasztalatokat gyűjthessünk a helyszínről. A jövő szeptember azért is kiemelten fontos a sportág számára, mert Győr már harmadik alkalommal fog maraton világbajnokságot szervezni, amit a várossal együttműködve szeretnénk a tőlünk megszokott magas színvonalon megrendezni. Egyébként is kulcskérdésnek tartom, hogy visszaálljon a régi rend és minden évben legyen a sportágnak jelentős világversenye Magyarországon. Ennek megfelelően elindult a világkupa-pályázatok előkészítése és arról is tárgyaltunk már a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetséggel, hogy az ország szívesen megrendezné a 2019-es olimpiai kvalifikációs világbajnokságot. Ezzel összecseng, hogy a kormány jelezte, támogatná a fővárosban egy nemzetközi versenypálya és vízisport-központ megvalósulását, amely később Budapest egyik olimpiai helyszíne lehetne.
Mindehhez hozzátartozik, hogy a válogatottak menedzselésén kívül a szabadidős szakágakban sem fog megállni az élet….
Természetesen nem. Például a sárkányhajó már elég messzire jutott az elmúlt 4-5 évben az MKKSZ felügyelete alatt. A Magyar Bajnoki versenysorozat kiválóan működik, egyre több csapat űzi magas szinten ezt a szakágat, ennek eredménye megmutatkozott a hétvégén lezárult világbajnokságon is, ahol nagyon jól szerepeltek a mieink. A többi szakág fejlesztése sem áll le, szerencsére mindegyikre több forrás és több figyelem jut manapság, mint korábban. A feltételek adottak ahhoz, hogy a tavaly elfogadott új sportági stratégia, amelynek célja, hogy egyre több emberhez jusson el a kajak-kenu, és egyre jelentősebb tényezők legyünk a szabadidősportok piacán, megvalósuljon. Azonban ehhez mindig hozzá szoktam tenni, hogy a legfontosabb feladatunk még mindig a sportág páratlan eredményességének megtartása, mert a támogatásokat a sikereink miatt kapjuk. Vagyis meg kell tartanunk az évek alatt kiharcolt imázsunkat, hogy a kajak-kenu a győztesek sportja.