Utolsó simítások a vízen, utolsó gondolatok a média képviselői számára a parton – így indult a péntek a szolnoki edzőtáborban, ahol a jövő heti racicei világbajnokságon szereplő magyar csapat tagjai készülnek. Pontosabban a csapat egy része, hiszen vannak, akik Szegeden végzik a finomhangolást.
A plovdivi Európa-bajnokságon K-1 1000 és 5000 méteren győztes Bodonyi Dóra a parton álldogált, s nézte Takács Tamara és Vad Ninetta párosát, amely mellé Gál Péter állt be edzőpartnernek. A lányok jól le is hajrázták a szolnoki kajakost.

„Nekem ma már csak egy edzésem van. Igazából ezt nem szeretem, mert több időm van mással foglalkozni. Ilyenkor pörög az agyam, nézegetem az instagramot, hogy ki, milyen időket megy, mit csinál, ami nem jó. Jobb, ha az edzéssel lekötöm magam – mondta Bodonyi Dóra, aki egy mély gödörből kaparta ki magát erre a szezonra. – Igen, volt egy mélypontom. Tavaly előtt ugyanis nagyot fejlődtem, és utána nagy volt a nyomás. A közvetlen környezetem is elvárásokat rakott rám, de magamnak sem tudtam megfelelni. Nem ment az edzés, belekerültem egy ördögi körbe, és a végén már nem szerettem kajakozni, nem élveztem, hogy a vízen lehetek. Edzőt váltottam és most egy sikeres idényben vagyok benne szerencsére. Jó visszaigazolás volt nekem a második válogatón elért ötszáz egyes eredményem, ami az elmúlt másfél évem legjobbja volt, és persze az Európa-bajnoki győzelmeim. Szeretnék nyerni a világbajnokságon is, ami talán ezer egyesben könnyebb feladat, az ötezer méteren több a hibalehetőség.”

A világbajnokságon három számot (K-1 500 m, K-4 500 m, K-2 1000 m) induló Medveczky Erika korán edzett, és azt hitte, csak egy kis interjúra „dugja ki” a házból az orrát. Ám gyorsan lecsaptak rá az újságírók, akik kézről kézre adták a szétlövésen Takács Tamarát szenzációs 1:46.5-ös idővel legyőző versenyzőt.

„Nem vagyok ehhez hozzászokva, de az se zavar, ha nem én vagyok a középpontban. Jó érzés, de nem ezért csinálja az ember – nevetett Erika, aki úgy fogalmazott: olyan ez az idény számára, mintha új pályafutás kezdődött volna az életében. – Minden tekintetben másként érzem magam, leírt versenyzőből Csipes Ferenc segítségével sikerült szintet lépnem. Feri elhitette velem, hogy tudok kajakozni, amit azért sejtettem, de sose jött ki igazán. Most a világbajnokság előtt sikerült a szétlövéshez közeli időt mennem, így bizakodó vagyok a világbajnokságot illetően.”

Nádas Bence is az, aki K-2 500 és K-4 500 méteren is vízre szállhat Racicében. Most a vizes edzés után már rohant is kondizni párjával, Tótka Sándorral és csapathajós társával Molnár Péterrel, de azért egy mondatra sikerült leültetni a padra, hogy a párosról és az új olimpiai számról, a K-4 500 méterről faggassuk. Például arról, hogy párosban ki az úr a „hajóban”.

„Én sztrókolok, de Sanyi irányít, néha még a hajóban is mondja a magáét” – magyarázta Nádas, aki számára nagy lépés, hogy a 2014-es ifi világbajnokságon aratott 200 egyes győzelme után ma már a felnőttek között sztrókolhat olimpiai távon szereplő csapathajót.

„Nagy feladat ez, mert ha jól megy a hajó, az is nagy érdem, de ha hibázunk, akkor is tartani kell a hátam. Sok rutin kell ehhez, de ösztön is, ami talán megvan bennem ehhez a poszthoz” – mondta Nádas.

Eközben már „partot értek” Vad Ninettáék is, akik mosolyogva várták a sorukat a televíziós interjúra. Minden okuk megvolt az örömre, utolsó pályájukon sikerült jó időt lapátolniuk.

„Edzőink, vagyis Kati néni és Simi előre megállapítottak egy időt, amit nem árultak el nekünk, ám a végén azt mondták: sikerült megfelelünk az elvárásaiknak – mondta Vad Ninetta, aki mint mondta: nagyon jól érzi magát a bőrébe. Egyrészt jól kiegészítik egymást Takács Tamarával, másrészt edzője, Simon Miklós jó irányba terelte pályafutását. – Talán mondhatom azt is, Tamival jó barátságba kerültünk. Sokat nevetünk, ami segít nekem az edzések és a versenyek előtt is ellazulni, ő pedig tud meríteni az én komolyabb oldalamból.”

Lucz Dóra Hajdu Jonatán komolytalanságából merít. A Dunaferr kenusa ugyanis edzőpartnere volt a 200 méteren Európa-bajnoki címvédő kajakos hölgynek és most is együtt ültek le interjút adni. Sőt, Jonit megkértük: kérdezzen Dórától.

„Gondolom publikusat” – viccelődött Jonatán. – No akkor: milyen volt a mai pálya Dóri?”

„Ez? Ennyi? Hát ez nagyon gyenge kérdés Joni – felelte neki Dóri.

„Hát, akkor legyen az: hogy érzed magad, hogy ma megvertelek egy hajóval kétszáz méteren? – nevetett Jonatán.

„Berajtoltál, szerintem ki kellett volna zárni téged” – jött a replika, majd Dóri komolyra fordította a szót. – Vidám a mi közös felkészülésünk. Fontos, hogy jó hangulatú legyen a munka a vízen és megértsük egymást a parton is, mert akkor sokkal jobban megy minden. Joni például jól rajtol, ebben sokat tudott nekem segíteni és kell, hogy néha megverjék az embert. Szerintem jól motiváltuk egymást, s remélem, hogy a jövő héten mindkettőnk számára meglesz ennek a munkának az eredménye.”