Nemzeti és szőrös

A Harry Potter könyvsorozatban van egy visszatérő epizód, amelyben a főtárgy egy pulóver: amelynek nincs a többi varázstárgyhoz hasonló csodálatos ereje, Harry számára mégis fontos: érzelmileg. Neki készült, és ilyenből nagyon kevés van neki. A kerettörténet így szól: Harry utálja a karácsonyt, mert olyankor el kell hagynia az iskolát, az egyetlen helyet, ahol jól érzi magát. Viszont szerencsére mindig úgy alakul, hogy legjobb barátja, Ron Weasley családjával karácsonyozik. Ott kapja a pulcsit: Ron anyjától, Mollytól, aki minden évben az összes gyerekének köt karácsonyi pulcsit. Így Harrynak is. Mintha a fia volna. És lényegében ő az egyetlen, aki örül az új karácsonyi pulcsinak. Nem látja sem csúnyának, sem cikinek, örül, hogy rá is gondolt valaki. És minden alkalommal fel is veszi saját pulóverét.
A regénybeli epizód általános tapasztalatokra utal: egyfelől arra, hogy gyerekként a karácsony mint az év egyik kiemelkedő pillanata, mennyi vággyal és meglepetéssel jár, amelyben a gyerekek és a szülők elképzelései nem találkoznak minden ponton. Másfelől arra a – Magyarországon talán nem általánosan elterjedt – tárgytípusra, amit úgy nevezünk: karácsonyi pulcsi. A két tapasztalat könnyedén érhet össze egy tárgyban: a csúnya pulcsiban. Erre az élményre, tapasztalatra és tárgytípusra épül a Nemzetközi Csúnya Pulcsi Nap (International Ugly Sweater Day), ami december 5-ére esik. A nap egyfelől vicces, másfelől elgondolkodtató, hiszen kiegészül szociális elemmel is: az adományozással.
Egyre többet halljuk a Share Culture fogalmát, ami szóösszetételként egyértelműen a közösségi médiából került át más, használati kontextusokba – bár az idea nem idegen a mindennapi élettől. A lényege az, ha valakinek van valamije, amire nincs szüksége, vagy nem használja ki teljes mértékben, azt megosztja másokkal. Erre az elve épül például az egyre elterjedtebb telekocsirendszer, de így működik a civil szférában a támogatás, a segélyezés és az adományozás rendszere is. És ez valóban egy kultúra: meg kell tanulni, hogy az adással mi magunk is többek leszünk.
A Nemzetközi Csúnya Pulcsi Nap – ami valójában csak annyi, hogy aznap húzd fel egy csúnya pulcsid – is kiegészült az adományozás gesztusával: vedd fel, pacsizz össze a többiekkel, aztán hozd el, mi meg átadjuk a rászorulóknak. Erre egyfelől mondhatjuk, hogy szuper, hiszen ha van egy csomó pulcsink, ami téli, tehát meleg, de nem hordjuk, miért ne adnánk oda a rászorulóknak? Mégis van benne valami rosszul értelmezett pillanat: hogy ami nekünk vicc, az másoknak a rögvaló. És ebbe nem mindig fér bele az irónia. Adni anélkül is lehetne, hogy előtte viccet csinálunk az adományból. A két dolog között van egy csepp diszkrepancia.

És lehet-e egy múzeumnak csúnya pulcsija? És ha igen, mire használja? A Néprajzi Múzeumnak szerintem több is van, de most csak egyet mutatok. Mert ez valami olyasmi, mint Harryé. 2011-ben az EtnoMobil című kiállítás anyaggyűjtése során kerül a múzeumba. A pulcsi tartalmi alapeleme a mozgás: egy stoppos pulóverről van szó. A pulóvert Joó Emese múzeumpedagógus javaslatára illesztettük a forgatókönyvbe és a kiállításba, a tárgy mellett pedig olvasható volt a pulcsi készítésének és használatának története: “Ezt a trikolóros, szőrös pulóvert kifejezetten stoppos utazásaimhoz kötöttem 1987-ben. Rövid, színes maradék fonalakat csomóztam össze és úgy kötöttem meg a pulóvert, hogy a csomók a színére essenek. Az elejébe belekötöttem a nemzeti színű sávot, hogy mindenki láthassa, melyik országból jöttem. Nem egy átlagos kinézetű darab, de már akkor is szerettem a feltűnő ruhákat. Ebben azt is szerettem, hogy volt egy melegebb üzemmódja is, ha a szőrös felét befelé fordítottam. Rendszeres viseletem, stoppoltam benne az NDK-ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában.” Majd a végén jön a cseriti: “Manapság a ritka buszjáratok miatt a nagykovácsi buszmegállókban rendszeresen stoppolnak a falumbeliek. Attól függően, hogy a gyerekeket is viszem-e éppen, az autómba akár négyen is beférnek. Ez nálam koncepció.”
Ez így egy igazi és szerethető csúnya pulcsi. Ezt ma szimbolikusan felvesszük, és arra bíztatjuk olvasóinkat, hogy ne csináljanak viccet az adományozásból, hanem tegyék igazi és komolya koncepcióvá.
Pulóver Kevert szál Kézi kötés, Budapest Használat ideje: 1987-1995 Ajándékozó: Joó Emese, 2011 Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjtemény fotó: Sarnyai Krisztina szöveg: Frazon Zsófia