Ódák a családról

Az igazi Kossuth-díj a családom – mondta Vidnyánszky Attila legutóbbi beszélgetésünk alkalmával, s hasonló módon foglalta össze Hobo is az első hatvan évét, amikor mikrofonvégre kaptam az azóta elszenderült Komédium Színház büféjében: „Akármilyen csavargó is voltam egész életemben, végre van családom. Sok mindent köszönhetek ennek. Lakásaim voltak, de igazi otthonom sokáig sehol. (…) Igazi, elsöprő szerelem kell, ami ritkán érinti meg az embert. Ám ha megérinti, akkor rádöbbenti, mi is hiányzott olyan nagyon. (…) Végre találkoztam azzal, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. (…) Gyönyörű helyen lakunk Piliscsabán, az erdő közvetlen közelében. Elbűvölően szép asszony a feleségem, és csodás kislányt szült nekem. (…) A harmadik házasságom nagyon sikerült. Ez tart engem egyben.”

Vidnyánszky egyenesen úgy fogalmazott, hogy a legnagyobb ajándékot a Jóistentől kapta, a családját, feleségét és hat gyerekét. „Csak akinek gyereke van, annak van fogalma róla, hogy milyen érzés, amikor győztes gólt lő a fiam a korosztályos bajnokságban. Márpedig ez nemrég Füzesabonyban megtörtént” – mesélte a nemzetközi hírnevet kivívott színházi rendező olyan elánnal, mintha Szepesi Györgyöt hallottam volna közvetíteni a ’66-os angliai magyar-brazilról. Meg is kérdeztem nyomban, hogy odaadná-e a Kossuth-díját érte. Gondolkodás nélkül rávágta, hogy oda.

S hogy most, ennyi év után miért mondom el mindezt a kedves olvasónak? Mert Hobo és Vidnyánszky újabb közös színházi munkákra készül, erről számoltak be a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében a számos érdeklődőnek, sőt megtudhattuk, hogy Hobónak decemberben ismét születésnapi koncertje lesz az ország legnagyobb fedett sportcsarnokában 75 évesen.

Nem is csoda, hiszen ott áll mögöttük a férfi legnagyobb ajándéka, az asszony és a gyerekek. Tartsa meg az Isten erőben, egészségben őket, hogy élvezhessük e két nagyszerű művészember munkáját sokáig.

Horváth Gábor Miklós