Rövid volt, de velős. Az Africa Race szervezői az utolsó előtti szakaszon sem bíztak semmit a véletlenre – mindent megtettek annak érdekében, hogy a versenyzők jó emlékekkel távozzanak a viadalról. Volt itt minden: kisebb és nagyobb dűnék, homokos és gyors szakasz, szavannás terep, amelyen lehetett nyomni a gáz – és ők ez utóbbit szeretik, a legjobban.
Nem csoda, hogy a gondok dacára (mert gondok persze minden nap akadnak egy maratoni terepraliversenyen) mindenkinek fülig ért a szája a mauritániai-szenegáli határon. Egyrészt afölötti megkönnyebbülésükben, hogy majdnem a végére értek a hatezer kilométeres száguldásnak, másrészt mert élvezték a szakaszt.
„Jó kis nap volt, az eleje csikicsukis, azután következett egy dűneátkelés, amelyen nekünk megint meg kellett állni, mert a Mokka újból ledobta az ékszíjat, és azt vissza kellett tenni” – mondta a szakaszon 13. helyen végző Szalay Balázs, amihez navigátora, Bunkoczi László annyit tett hozzá, hogy egyre rutinosabbak ebben a műveletben, mivel az utóbbi napokban sajnos volt alkalmuk gyakorolni.
„Már nagyon flottul megy az ékszíjcsere, öt perc alatt megvagyunk vele, és már meg sem égetem közben a kezem” – mosolygott az Opel Dakar Team navigátora, majd még azt is elmondta, rögtön a szakasz elején volt egy mókás rész, amelyen le kellett térni az előző napi nyomról, de sokan automatikusan követték az előző napi irányt, és jól el is tévedtek.
„Az ékszíjcsere után lendületesen mentünk a dűnék között – folytatta Szalay –, de a legélvezetesebb mégis a szakasz vége volt, amikor már megjelent a vegetáció, és a tevefüveket, bokrokat és fákat kerülgetve lehetett csúsztatni az autót a homokban. Imádtam. Az ékszíjcsere után egyébként megelőzött minket a Tatra és a két Kamaz, amelyeket nagy küzdelem árán sikerült visszaelőzni. Laci már ordibált velem, hogy ne kockáztassunk az utolsó előtti napon, de nekem akkor már forrt a vérem, és nem bírtam megállni, hogy ne harcoljak. Végül sikerrel vívtuk meg a csatát: a helikopteres és a főszervező Jean-Louis Schlesser érdeklődése közepette, ugyanis mindkettő ott repült fölöttünk, mert nem akartak továbbmenni, amíg el nem dől a küzdelem. Igazi örömautózás volt” – vigyorgott ádázul Szalay Balázs már Szenegálba megérkezve, ahol Saint Louisban még egy utolsót alszik a táborban a mezőny, mielőtt megérkezne Dakarb a, a Rózsaszín-tó partjára.
AFRICA RACE
11. szakasz, Akzsuzst– Saint Louis (össztáv: 548 km, ebből szelektív szakasz: 208 km). Autósok: 1. Mathieu Serradori, Didier Haquette (francia, Proto) 1:26:49, 2. Choiseau, Brucy (francia, Optimus) 6:17 p h., 3. Thomasse, Larroque (francia, Optimus) 7:25 p h, …13. Szalay, Bunkoczi (magyar, Opel Mokka) 29:34 p h.. Kamionosok: 1. Szergej Kuprijanov, Alekszandr Kuprijanov, Anatolij Tanyin (orosz, Kamaz) 1:43:23, 2. Sibalov, Amatics, Kisamijev (orosz, Kamaz) 36 mp h., 3. Tomecek, Lala (cseh, Tatra) 11:08 p h., …5. Kovács, Czeglédi, Ács (magyar, Scania) 41:41 p h. Motorosok: 1. Dmitrij Agoskov (orosz, KTM) 1:50:36, 2. Hamard (francia, Husqvarna) 1:59 p h., 3. Ullevalseter (norvég, KTM) 5:21 p h.
Az összetettben. Autósok: 1. Kanat Sagirov, Vitalij Jevtyekov (kazah, ukrán, Toyota Hilux) 43:11:50, 2. Thomasse, Larroque 24:48 p h., 3. Serradori, Haquette 1:33:23, …13. Szalay, Bunkoczi 15:50:23 ó h. Kamionosok: 1. Anton Sibalov, Robert Amatics, Almaz Kisamijev 47:22:01, 2. Tomecek, Lala 2:52:09 ó h., 3. Jacinto, Teixeira, Cochinho 3:37:33 ó h., …5. Kovács, Czeglédi, Ács 53:14:22 ó h. Motorosok: 1. Pal Anders Ullevalseter 48:12:13, 2. Newland (brit, KTM) 6:02:40 ó h., 3. Hamard 6:29:37 ó h.