Ősi alagutak rejtőznek Budapest alatt

Ismerjük Budapest „fenti” világát, de talán nem is tudjuk, hogy a lábaink alatt egy másik, hatalmas világ létezik: a város föld alatti része. Különleges termálvizeinknek köszönhetően egy 20 millió éves barlangrendszer felett éljük mindennapjainkat. A főváros mélyén közel 170 barlangot tartanak nyilván, amelyek komplett labirintusokat alkotnak.  

Amíg a legtöbb modern metropolisz az ég felé terjeszkedik, addig Budapest számára a történelemi harcok során mindig a város alatt húzódó barlangrendszer nyújtott menedéket. A hazánk területén megtalálható természetes termálvizek a mélyben több mint 170 barlangképződményt hoztak létre; de vajon hogyan használták őseink e rejtett világot? Milyen ősi források bugyognak a magyar főváros aszfaltja alatt?  Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ a DoQ Az alvilág városai című sorozata. Lássuk tehát Budapest legérdekesebb barlangjait! Don Wildman műsorvezető, aki minden epizódban más és más nagyváros földalatti világába kalauzolja a nézőket, természetesen Budapesten is járt.

Színházterem a föld alatt

A Budai-hegység alatt húzódó Pál-völgyi–Mátyás-hegyi-barlangrendszert csak a 20. század elején tárták fel, amikor is egy, a bányaudvar szélén békésen legelésző kecske alatt beszakadt a föld. Az állat kimentése során a felügyelő fia észrevette, hogy az üregnek folytatása van, így kezdődött meg a közel 20 kilométer hosszú, 94 méter mély labirintus feltárása. A földalatti barlangrendszer számos izgalmas látnivalót rejt, ilyen például a különleges akusztikájú Színház-terem, a „Meseország” állatokra emlékeztető cseppkőképződményei, illetve a 20.000 éve hazánk területén hullámzó Pannon-tenger mélyéről megkövült kagylók és egyéb fosszíliák.

Labirintuson ül a Várnegyed

A Budai Várnegyed alatti barlang már a 13. században fontos szerephez jutott. A tatárjárás alatt az alagútrendszer és a földalatti források ideális búvóhelyet jelentettek a vérengzés elől menekülő lakosok és az udvar számára. Később a lakosok ezekben a barlangokban rejtették el az értékeiket a fosztogatók és az adószedők elől, sőt, a barlangrendszerben még egy kezdetleges börtön és egy második világháborús fertőtlenítőkamra is megtalálható. A 17. századtól ezeket a járatokat a polgárok tárolóként hasznosították, a házak alatt húzódó barlangszakaszokat fallal választották le, így idővel a labirintus pincékre tagolódott. Napjainkban szinte minden, várnegyedben lévő házhoz tartozik egy-egy ilyen labirintusszakasz.

A Várhegy kincsei

A budai Várhegy főtere számos régészeti relikviát rejt magában, köztük a 11-12. század zsidó városrészének egy darabját. Egy ásatás során a kutatók többek között egy középkori mikvére bukkantak. A mikve egy zsidók számára előírt fürdőhely, amelyet férfiak és nők egyaránt használtak rituális megtisztulásra. Ugyanúgy, ahogy az ételnek, a mikve vizének is kósernek kell lennie, így csak természetes vízben lehetett, és lehet mind a mai napig megmártózni. Az ásatáson feltárt mikvében majd ezeréves kora ellenére mind a mai napig természetes víz bugyog. Sajnálatos módon a Várhegy főterén mára lezárultak az ásatások, így a feltárt fürdőhely nem látogatható.

Vízivilág a Gellért-tér alatt

A mai Budapest fürdőkultúrájának kialakításában nagy szerepet játszottak az ókori rómaiak és a törökök, akik 150 éves uralmuk alatt nagy becsben tartották a magyar főváros gyógyvizeit. Ám miután Magyarország áttért a keresztény hitre, a pogány szokások „kimentek a divatból”, így a közfürdőzést szégyenteljes tevékenységgé bélyegezték. Mégis akadt egy gyógyító, Szent Iván, aki a legenda szerint egy földalatti fürdőben kezelte az embereket: a Gellért-tér alatt eredő, gyógyító erejű, több mint 40 fokos forrásvíz gyűjtőmedencéjéhez a Pokol tornácának nevezett átjárón keresztül lehet eljutni. A barlangfeltárás során a mérnökök felfedeztek egy kisebb barlangot is, amely lehet, hogy egykoron a legendás remete, Szent Iván lakhelye lehetett.

Az alvilág városai – minden nap 18:30-tól a DoQ műsorán.