Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Péterfi Judit éveken keresztül a Fókuszban dolgozott riporterként, most pedig a Story4 csatorna napi híradójának oszlopos tagja. A csinos nő a tökéletes példa arra, ha nagyon szeretnénk valamit, azt el is érhetjük. A Hír24 műsorvezetője rengeteg élményben részesült, kalandos élete során sokszor került életveszélybe. Kitartó személyiségének köszönhetően ma hosszú, szőke haja ellenére komoly műsort vezet, a nézők pedig szeretik.
Gyerekkor: Tudunk küldeni gyerekkori képeket, nyári fotókat, pancsolás, stb…
– Én nagyon kislány voltam, még oviban is csak kopogós cipőben akartam járni, de aztán nagyot fordult a kocka, mert utána meg nagyon fiú akartam lenni, és egy nagyon fiús gyerek voltam. Volt olyan időszak az életemben, amikor csak ingben, nadrágban voltam hajlandó járni, és a szőke hosszú hajamat levágattam anyával teljesen rövidre. Katonákkal, autókkal és autópályával játszottam, sátort, bunkert építettem, ahol lehetett, törtem-zúztam magam. A fogaimat kivertem, mert elestem egy dombon a biciklivel, de persze ott mentem le, ahol senki. Felszakadt az állam, mert kiugráltam a hintából. Mivel balett cipőben mentem le a játszótérre, beleléptem egy szögbe. A szomszéd elájult sajnos, nem volt, aki bevigyen a kórházba, mert anya terhes volt, de bejutottam, anya hívta a barátnőjét. Lefejeltem egy csavart futás közben egy oszlopon, a nyoma megmaradt a homlokomon évekig. Szegény Anyukámat, visszagondolva, csak sajnálni tudom. Gyerekként leleményes voltam, virágokat szedtünk, és eladtuk a bolt előtt, ebből vettünk fagyit, üdítőt. Anyukámmal együtt mindig kreatívkodtunk, farsangokon mindig díjat nyertünk. Beöltöztetett gombának, lufinak, egy rossz fog is voltam egyszer. Imádtam már akkor is a meséket, mindig én voltam az óvodában a mesemondó, minden fényképen mesét mondok. Később a versekért rajongtam, ez a mai napig kitart. Középiskolában is megmaradt az irodalom és történelem szeretete. A matek soha nem ment, nem is érdekelt, az olvasmányos tárgyakért viszont rajongtam.
Sport
– Gyerekkoromtól fogva sportolok. Általános iskolában úsztam, majd nyolc évig kézilabdáztam. Közben atlétikai versenyekre jártam. A kézilabdát jobban szerettem, és rajongok érte a mai napig. Sajnos az iskolát és a sportot gyenge voltam együtt csinálni, fárasztó volt, de most már tudom, menni kellett volna és küzdeni. A mai napig bánom, hogy nem csináltam tovább, mert a felnőtt csapatba is bekerültem, jó esélyem lett volna egy komoly karrierre. Az olimpia pedig egy vágyálom, ami mindig nagy fájdalom, hogy ott lehettem volna.
De talán emiatt ragaszkodtam mindig a sportos hírek forgatásához. A munkám során nagyon komoly sportolókkal forgattam. Amikor itt volt a Manchester, akkor David Beckhammel, de Madridban a Real Madrid sztárjaival is találkozhattam. Fotókat nem készítettünk velük, mert azt gondoltam egy újságírónak más a dolga, én nem akartam rajongó szerepkörbe bújni, de valahol azért jó lett volna, az emlékezés miatt. Később már fotóztunk azért néhányat. De forgattam a Forma 1 sztárjaival. A legközelebb Michael Schumacherhez kerültem, akivel egy hetet tölthettem Olaszországban a Ferrari központjában. Elvitt egy Ferrarival autózni, vacsoráztunk, focizott, főzött, és személyesen is lehetett vele beszélgetni. Én nagyon nem szerettem őt, a képernyőkről alakult ki egy rossz véleményem róla. Nagyon nagyképűnek tartottam, rátartinak, lenézőnek. De olyan kellemesen csalódtam benne, olyan boldog voltam, hogy megismerhettem. Egy kedves, szerethető ember, aki felvett egy pózt, és érthető okokból nem olyan közlékeny elsőre az emberrel. De a tehetsége és az embersége megmutatkozott. Ma is nagyon rosszul érint, amikor róla kell híreket beolvasnom, sírva fakadok, mert tudom, milyen lehet most 50 kilósan, úgy, hogy nem tud kommunikálni, és mozogni is képtelen. Ő, aki a bálvány volt, őt titkolja a családja, mert nem akarja, hogy fájjon a rajongóknak, hogy így látják, és a nagy embert sem akarják ilyen megalázott helyzetbe hozni. Igazi tragédia, ami nagyon fáj. De Raffael Nadallal, Rodger Federerrel is találkoztam. Ők is nagyon kedves emberek, és tisztelem őket azért, amit elértek. Sokszor forgattam magyar sportolókkal, akik külföldön élnek, ott sportoltak, dolgoztak. Dárdai Pállal a Hertában, Dzsudzsák Balázzsal, Nagy Laci kézilabdázóval Barcelonában.
(Van fotó Schumival, adott Juditnak egy sisakot, ami az övé volt autogrammal, Nadal, Fédererrel, Reál stadionban)
Főzés
– Vendéglátóipari technikumban tanultam. Öt év után egy szakács, egy cukrász és egy felszolgáló szakmával lettem gazdagabb egy érettségivel karöltve. Minden héten volt egy szakmai nap, amikor főztünk, sütöttünk, vagy felszolgáltunk. Ott tanultam meg halászlevet főzni, rétest nyújtani… de akkor még nem is értékeltem annyira a tudást, amit megszereztem ott. A legjobb döntés volt az az iskola. Egy diák nem szeret kismamacipőben, cukrász sapkában főzni, mert cikinek tartja, meg hát ott voltak a nyári gyakorlatok, amikor megtapasztaltuk, hogy a vendéglátás nem leányálom, az éjszakázás sem az. De megtanultam pikk-pakk négy-öt fogásos ebédeket összedobni pillanatok alatt. Számomra nem terhes vasárnapi ebédet főzni, nekem ez kikapcsolódás. Imádok kreatívkodni. Sokszor előfordul, hogy abból kreálok valamit, ami épp van otthon percek alatt. Szeretem, hogy nem teher a főzés mint sokaknak, hanem egyszerűen számomra jó érzés látni a családomat, ahogy percek alatt belapátolják, amin dolgoztam. Cukrászkodni is szeretek, a sütemények a gyengéim. Ellenállni nehezen tudok. házi készítésű bonbon mindig van otthon, amit csak előveszek a mélyhűtőből, felturbózok, és azt viszem egy szülinapra. Sütök vagy épp likőrt főzök. De a kertet is imádom. Kertes házban nőttem fel, a szüleimhez rendszeresen járok haza. Paradicsom, eper, minden megterem, én pedig ha van időm, szívesen beállok a nyakig érő gazba, mert nem teher, hiszen látom és ízlelem az eredményét. Bikiniben és gumicsizmában rendszeres látogatója vagyok a sziklakertnek. Anyukám kertépítő, és valószínűleg tőle örököltem a virágok iránti szeretetemet.
– Forgatásaimmal bejártam a világot, ez tény, és ez a legnagyobb dolog, ami a munkám során történhetett velem. A Bahamákon forgattam egy óceánjáróval, ami akkor a világ legnagyobb hajója volt. Amerikában sztárok is voltak, magyar híres emberek. Magyar modellek kinti világáról forgattam a New York-i Fashion Week-en. Olaszországban egy olyan szobrásszal, aki fából farag egy autó kinézetű hajót, amit vízre tettünk, de az éjszakai élet pillangóival is együtt töltöttem egy hetet, ültem igazi Forma 1-es autóban, ott le kellett tennem egy millió forintot, hogy ha összetöröm, legyen miből fizetni. De imádtam tolni a gázt. Kipróbáltam milyen a Hungaroringen versenyezni, mert elvégeztem egy hét alatt az autóversenyzői tanfolyamot, kaptam igazolványt, és azt mondták, hogy akkor vagyok igazán tökös, ha elindulok egy igazi versenyen. Hát elindultam a nagyok között. Négy óra kiképzés után – amit Michelisz Norbi, Czollner Gyula tartott Wéber Gáborral, rajthoz álltam, és nem lettem az utolsó. (Erről jó sok fotó van)
De Dél-Amerikában is jártam, ahol három hónapot forgattam a dzsungelben. Afrikában Kenyában, Tanzániában. Önkéntesekkel éltem, dolgoztam. Szentpétervár arany étterem, Ukrajna -38 fok, Forgattam a Moulin Rougé-ban, Las Vegasban Cirque du Soleil, Thailand – átoperált férfiakról. De imádtam az olyan forgatásokat is, ahol kipróbálhattam magam. A tűzoltók pszichiátriai tesztjén átmentem elsőre. Itt egy rácsos alagútban kellett beöltözve, maszkban kimenteni egy illetőt, és sokan pánikrohamot kapnak, én megcsináltam, ahogy a terrorelhárítókkal is napokat töltöttem, és ott is robbantottunk, menekítettünk embereket. Beálltam a női focisták, sumosok közé, hogy megértsem, milyen nőként helyt állni férfias sportágakban. A Man szigeteki gyilkos motorversenyen is ott voltunk. Sok minden szép dolog, amibe néha belehaltam, de most már szép emlék. A dzsungel halálos volt. Elfelejtettek, és ott hagytak egy faházban, ahol még annyira hideg volt, hogy bútorokkal takaróztam, ruhában aludtam, zokogtam. De olyan is volt, hogy lerobbant az autó, amivel vitt ki egy helyi kocsis a forgatási helyszínről, úgy kellett beindítani az autót mint a filmekben, ahogy a kábeleket összeérintik, csótányokkal háltam, és még sorolhatnám. (Jó sok fotó van erről is.)
Hír24 műsorvezetője
– Van egy probléma, mégpedig hogy szőke hosszú hajjal azt mondták soha nem fognak elfogadni a nézők a sztereotípiák miatt. Küzdeni kellett, és kell most is. Miközben Amerikában csak hosszú hajú nők vezetnek nagyon kemény politikai és gazdasági műsorokat. A tőzsdei híreket miniszoknyában mondják, konzervatívan de elegánsan. Nálunk ez nem megy. Itt kétféle típus van. Az egyik kiteszi mindenét, mert azt gondolja, csak így tudja felhívni magára a figyelmet, a másik csoport pedig a régi konzervatív tévézés szabályai szerint áll képernyő elé, és azt gondolja, azért mert rövid haja van, komolyan veszik majd. Nos a hitelesség nem ezen múlik. De nehéz az országban.
