Pihenőnap és gulyásleves

Mert azokból lesz bőven az előttünk álló mauritániai szakaszokon, amelyektől a legtöbben tartanak kicsit. Akik ismerik ezeket a pályákat, azért, akik pedig nem, azok a sztorik miatt, amiket a mauritániai dűnékről, homokhegyekről, vendégmarasztaló, puha homokról hallottak.

Ami Szalay Balázst és Bunkoczi Lászlót illeti, nos, ők a kellő tisztelettel ugyan, de várják az előttük álló napokat, s nem csupán azért, mert a javuló tendenciát mutattak az utóbbi két szakaszon, hanem azért is, mert Szalay homokon szeret igazán autózni, a mögöttünk lévő köves, sziklás részeket inkább meghagyná másnak, ha lehetne.

„A szervizcsapat olajat cserélt a váltóban, motorban, fékekben, a Mokka kapott új féltengelyeket, szűrőt, és persze a hátsó ajtót is rögzítették, ami a szombati szakaszon leszakadt. Ezen felül átnézték a kocsit töviről hegyire, a kopó alkatrészek helyet újat raktak be – már csak elővigyázatosságból is. Tették, amit kellett, tették, amit mindig tesznek a szünnapon. Számomra nagyon megnyugtató, hogy az ő kezükben van az autó, hiszen mindig, mindent megtesznek, hogy a lehető legjobb autóval álljunk oda a következő napi rajthoz” – dicsérte az Őri Péter, Kecskés István, Szabolcsi Pál összeállítású szervizcsapatot Szalay Balázs, aki előbb csapatfotózásra vezényelte a társaságot (meg kellett örökíteni, hogy ilyen gyönyörű táborban van a pihenőnap), majd interjúkat adott, később pedig olvasgatott a tengerparton. Így készült fel az előtte álló kihívásokra.

A navigátor, Bunkoczi László is olvasott, ügyeket intézett, sétálgatott, de látszott, fejben nincs itt a táborban. Már a mauritániai dűnéket rótta, már azokon gondokodott.