Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
A szünnap mindig a pihenésé. A versenyzők számára legalábbis. Mert a szervizcsapatok reggeltől estig dolgoznak – átnézik ezt, kicserélik azt, nem nyugszanak, amíg nem hozzák száz százalékos állapotba a járműveket.
Az Opel Dakar Team szerelői is engedélyeztek maguknak egy kis lazítást (nem dolgoztak éjszakáig és nem keltek hatkor), de nyolckor már mindenki talpon volt, s miután megreggeliztek (tükörtojás, sonka, müzli a menü már napok óta, mert a változatosság gyönyörködtet…), elkezdték a munkát. Darabokra szedték a Mokkát, és elkezdték tüzetesen átvizsgálni. Különösebb gond eddig nem volt vele (leszámítva a defekteket, de az nem „testi hiba”), úgyhogy csak a szokásos ellenőrzés zajlott.
Olykor Szalay Balázs is beszállt a munkába, miközben Bunkoczi László már a hétfői itineren dolgozott. Érdekes, hogy máskor már alig várják a versenyzők a pihenőnapot, most azonban (talán a remek részeredményeknek köszönhetően) már alig várják, hogy folytatódjon a küzdelem.
„Talán azért van ez, mert ha nem is sokkal, de rövidebbek ezek a szakaszok, mint a Dakar-távok, s jól is megy a versenyzés, úgyhogy egyik nap sem jutottunk el a végkimerülés határáig – mondta Szalay, aki ötből négyszer volt második és az összetett hatodik helyről várja a mauritániai folytatást. – A fiúk most átnézik az autót, mert szerintem most jön a neheze: a mauritániai dűnék között. Én nagyon szeretek homokon autózni, és úgy érzem, tudok is, de a Szahara bárkit meglephet, még a rutinróka Jean-Louis Schlesser is ezt mondta, és én is így gondolom. Egy rossz döntés, és nagyon mélyre kerülhet az ember a sivatagban, de azt is tapasztalatból mondom, hogy mindig van ki út. Valahogy mindig ki lehet mászni a slamasztikából.”
Nos, azért mindannyian azt remélik, hogy erre nem lesz szükség.
A versenyből 2664 kilométer van hátra, ebből 1493 km a szelektív szakaszok hossza. Ennyit teljesít a mezőny, mire megérkezik Dakar közelében lévő, legendás Rózsaszín-tó partjára.
Játék az élet!
Szalay Balázs, Bunkoczi László és a kamionos Kovács Miklós megmérkőzött egymással vasárnap reggel. Mielőtt bárki azt hiszi, hogy versenyt futottak volna, szögezzük le gyorsan, ennek is a technikához van köze, vagyis a technikai sportokhoz: a három említett úriember távirányítós Carrera autókkal mérte össze a tudását a sivatagban.
Volt rajtkapu (két savanyúságos vödör képében), volt cél (magyar zászlóval) és közben akadályok, még „dűnék” is.
Minden alkalommal Szalay nyert – pedig, mint mondta, még autót is cseréltek, hogy azonosak legyenek a feltételek.
Persze folyamatosan zrikálták egymást.
„A többiek csúfos vereséget szenvedtek” – mondta Szalay.
„Persze, mert te egész éjszaka tréningeztél” – vágott vissza Bunkoczi.
