Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Robin Cook két helyszínen, Budapesten és Győrben is várja a magyar rajongókat!
- Libri Allee Könyvesbolt, 2018. május 14. 18.00
- Libri Győr Plaza Könyvesbolt, 2018. május 15. 18.00
Facebook Esemény: https://www.facebook.com/
Robin Cook az orvosi thriller koronázatlan királya, aki 1977-ben a Kóma című könyvével új műfajt teremtett, és valósággal berobbant a világ köztudatába. Eredeti végzettsége orvos, ismeretanyaga, írói fantáziája gazdag, könyveiben sikeresen ötvözi a krimit az orvostudománnyal. Történeteiben mindig aktuális problémákkal foglalkozik, legyen az orvostudomány, orvosi műhibák, szervkereskedelem vagy bio-terrorizmus, ahogy bizonyította számos, magyarul is megjelent és nagy sikert besöprő regényeivel (Kóma, Kromoszóma, Ragály, Nano, Jótékony halál, Sokk, Hibridoma). Többször járt Magyarországon, idén május 13. és 15. között ismét itt üdvözölhetjük Budapesten és Győrben, ahol találkozhatnak vele magyar olvasói és rajongói.
Legújabb, már magyarul is olvasható Sarlatánok című regényében újabb terepet tár fel, amiről ő maga így számolt be:
„Az orvosi szakmában mindig is problémát okoztak a sarlatánok. Számos olyan eset vált hírhedtté, amikor az elkövetők még a gondatlanságból elkövetett emberölés vádját is megúszták, miután felvették olyan orvosok személyazonosságát, akik meghaltak vagy másik államba költöztek. Manapság, miközben a világ átlép az új digitális korba, a probléma csak súlyosbodik és eszkalálódik, miután a könnyen feltörhető adatbázisok lehetővé teszik a szakmai életrajzok kiegészítését, sőt akár teljesen új profilok létrehozását. Ez a hackertevékenység feleslegessé teszi a személyi adatokkal való visszaélést is. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az interneten elérhetővé vált a szükséges szaktudás, sőt még a szakmai gyakorlat is elsajátítható a virtuális valóságra alapuló programokkal és az elképesztően valósághű, számítógép-vezérelt robotokat hasznosító, csúcstechnológiás szimulációs rendszerekkel, melyek pontosan leutánozzák az emberi patopszichológiát és a kezelésekre adott reakciót. Mindezek következményeként az alapvető tudás és a látszólagos szakmai hozzáértés terén egyre inkább elmosódik a határ egy orvos és egy orvosi képzettséggel nem rendelkező lelkes amatőr – az igazi orvos és a sarlatán – között.
A sarlatán kifejezés a tizenhatodik századi Franciaországból ered; eredetileg a kuruzslókra és csodadoktorokra alkalmazták, mielőtt a jelentését kiterjesztették minden imposztorra. Napjainkra a szó új jelentőséget és jelentést nyert. A közösségi média robbanásszerű fejlődésével, és figyelembe véve a tényt, hogy a felhasználók mintegy 75 százaléka hazudik, de legalábbis is eltorzítja a tényeket, mindenféle új sarlatánok jelennek meg. Olyannyira, hogy lassan már ez a viselkedés válik normává.
A pszichológusok szerint a közösségi média egy mindinkább nárcisztikus és önimádó kultúra virtuális játszótere lett. A valós emberi kapcsolatokra jellemző szociális korlátok eredendő hiánya disszociatív anonimitást eredményez, ami megakadályozza a másokra nézve hátrányos viselkedés szankcionálását, miközben határtalan lehetőségeket kínál az önigazolás, a jutalmazás és a jóleső érzések megélésére. Mindenki az lehet, ami csak akar, és azt mondhat, amit csak akar, függetlenül attól, hogy ez milyen ártalmatlan vagy nem annyira ártalmatlan következményekkel jár – akár önmagára nézve is. Beköszöntött a „szép új világ”, ami ráadásul fokozatosan fejlődik tovább.
Az orvostársadalom tagjai természetesen éppúgy használják a közösségi médiát, beleértve a Facebookot, Twittert, Instagramot, Snapchatet, a különféle társkeresőket és a többit. Ők is áldozatul esnek csáberejének. A felmérések kimutatták, hogy az orvosok több mint 90 százaléka személyes okokból használja a közösségi oldalakat, és valamivel kevesebben üzleti megfontolásból is. A személyes használat nem is marad következmények nélkül. Az állami orvosi kamarák több mint 90 százalékához érkezett már bejelentés arról, hogy a közösségi oldalakat használó orvosok elítélhető módon viselkedtek a neten, ami több esetben fegyelmi eljárást vont maga után.
A digitális és kapcsoló technológiák rohamos fejlődése ugyanúgy átformálja az orvosi hivatást, mint a társadalom egészét. A közvélemény szemében többé nem az orvosok az egészségügyi információk kizárólagos forrásai, egyre fontosabb szerepet kap az internet. Néhány éven belül teljes paradigmaváltásnak lehetünk szemtanúi: a tizenkilencedik századi kórházcentrikus betegellátó rendszer átadja helyét a betegcentrikus, személyre szabott, preventív gondoskodásnak, melynek alapját a valós idejű, folyamatos állapotfelmérést és kezelést végző algoritmusok vetik meg, miközben a helyszín a költséges és veszélyes kórházakról az otthonokra, munkahelyekre és ambuláns betegellátó intézményekre tevődik át. Annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk ehhez a földindulásszerű változáshoz – s részben az elszabaduló egészségügyi költségek visszaszorítására –, gyökeresen át kell formálnunk az orvosképzést, melynek rendszere messze a legavultabb. A jelenlegi, még 1910-ben bevezetett módszer – négy év alapképzés, négy év orvosi egyetem, plusz akár hét év rezidensi képzés – teljes átalakításra szorul, mert túlzottan költséges és hosszadalmas, ráadásul hatalmas terhet jelent minden érintett számára. Regényem erre a drámai változásra reflektál, emellett feltesz egy ma még talán értelmetlennek tűnő kérdést: Vajon az orvosunk csakugyan rendelkezik azzal a képzettséggel, mely meglétével a falon függő bekeretezett diplomák oly hivalkodóan dicsekednek?”
